Nemzetgyűlési napló, 1945. VI. kötet • 1947. február 27. - 1947. március 19.

Ülésnapok - 1945-104

261 A nemzetgyűlés 104. ülése 1947. csületes közalkalmazottakat s kiváló szakem­bereket személyi bosszúból és partponitiKai gyűlölködésből B-listára helyeztek, sőt köz­vetett úion öngyilkosságba kergetnek? Tud-e arról a kormány, hogy nemcsak a B-lisii-ázandókkal szemben, hanem egyes B-ilista bizottsági elnökökkel és tagokkal szemben is pártpolitikai üldözés folyik és mivel bizottsági tagságuk miatt B-listára helyezni nem tudták őket, munkájuk befejezése. után áthelyezik és alacsonyabb beoszitásba degradálják ezekéit? Hajlandó-e a kormány az eddigi mulasz­tást pótolva, intézményesen gondoskodni arról, hogy a botrányos esetek orvosoltassanak és .a B-iista bizottság tagjai védelemben részesülje­nek és két éven belül áthelyezhetők és alacso­nyabb beosztásba oszthatók ne legyenek'? Az imterpeláeióra a kormány nevében vá­, laszomat a következőkben adom meg: Mint ismeretes, a stabilizáció megteremté­sének az alapja az államháztartás egyensúlyá­nak a biztosítása volt. Ez viszont parancsoló­lag, követelte meg a közszolgálati alkalmazot­ftak körében a létszámcsökkentést, mert a köz­szolgálati alkalmazottak létszáma a szükség­letet lényegesen meghaladta« E nélkül az ál­lamháztartási egyensúlyt és a stabilizációt biztosítani nem lehetett volna­Természetes, hogy a kormány a létszám­csökkentésnél abból indult ki, hogy elsősorban azokat kell a közszolgálatból eltávolítani, akik­nek a közszolgálatban való jelenléte a demo­kratikus államrend szempontjából akár a ma­gatartás, akár pedig a szakképzettség és szor­galom szempontjából nem kívánatos. Csak ennek a kategóriának a kimerítése után kerülhet sor az egyébként kifogástalan alkalmazottaknak, mint nélkülözhetőknek az eltávolítására. Ez az elgondolás érvényesült i íz e tárgyban kiadott 5000/1946. iM. E. számú kormányrendeletben. . Mihelyt a kormány tudomást szerzett arról, hogy a végrehajtásba hibák csúsztak be ési az elbocsátás* rendelő döntések nem mindégvilke .felelt meg a kormány most ismertetett állás­pontjának, gondoskodás történt arról, hogy^ kivételes felülvizsgálat beiktatásával a hibás hatáxozatok megváltoztathatók legyenek, amire az alaprendelet egyébként nem adott lehetősé­get. Ezt a kivételes felülvizsgálatot szabá­lyozza a 9050/1946 M. E. számú rendelet. A kormányt ennek a rendeletnek a kiadá­sánál az az eltökélt szándék vezette, hogy a» alapeljárásban elkövetett azok a hibák, ame­lyek a tények helytelen! megállapításából vagy azok helytelen megítéléséből származtak, kikü­szöböltessenek s ezáltal a kellő indok nélkül eltávolított alkalmazottaik állásukba vissza" kerüljenek. A kormány különös jelentőséget tulajdoní­tott annak» hogy a felülvizsgál altnál kizárólag a demokratikus államrend szempontjából figyelembe jövő érdekek érvényesüljenek és minden más szempontok kikapcsolt ássanak­Innen van. hogy '.a. kiadott kormányrendelet a felülvizsgálat körében a döntést a miniszter­.elnökbe, a két miniszterellinökhelyettesre és a pémziiigymini szterre bízta. Ma a helyzet az, hogy a felülvizsgálat lé­nyegileigi aneg is történt és az anyagnak már csak egy jelentéktelen kis része van hátra» Végeredményben mintegy^ 5500—6000 személy kerül vissza korábbi állásaiba, - Meg kell állapítani azt is, hogy bár a kor* i évi március hó í-én, kedden. 262 mányrendelet az illetékes miniszter és a Szak­szervezeti Tanács mellett a Nemzeti Függet­lenségi Frontba tömörült pártokat a felül­vizsgálatnál jelentős szerephez juttaita azál­tal, hogy a pártoknak a felülvizsgálatra elő­terjesiztési jogot biztosított, a pártok a ójemio­krait'ikus szempontok szem előtt tartása mel­'lett különös figyelemmel voltak a szakszerű­ségre, is, úgyhogy előtérjesztéseikiben jelentős számmal szerepeltek a pártonkívüliek is. A létszámcsökkentés végrehajtása során a hibák nemcsak a tények hely telén megáliliaipí­tásából és megítéléséből adódták, hanem alaki jogszabálysértések is fordultak elő. Nyilván­való, , hotgy az ilyien- határozatok semmiseki ezért .a kormány a 11.000/1946. M. E, számú rendeletben akiként rendelkezett, hogy a ren­deletben felsorolt esetekben a határosaitokat — az érdekelt féli kérelmére vagy az illetékes mi* niszter előterjesztésére — meg, kell semmisí­teni. Ilyen semmisségi okok plCr több személyt bocsátottak el. mint amennyit el kellett bocsá­tani, a felszabadulás után közszolgálatba lépett alkalmazottak közül a megengedett ke­retnél 1 többet bocsátottak el, hadifogságban lévő személyeket és hadirokíkantak>at olyan ok" ból. bocsátottak el, amelyet ilyen személyeknél alkalma iázni nem lehet, fasiszták által elhurcolt távollevő, vagy olyan személyekéit bocsátottak el, lakik a múltban szocialista, antifasiszta. vagy demokratikus magatartásuk miatt hát' rányt szenvedtek, stb. Ezekem, az ú. n- abszolút semmisségi okokon félül, a kiadott kormány rendelet más okokból is leheltővé teszi a meg­semmisítésit a hadifogságban lévő személyekre, továbbá a hadigondozott személyekre nézva Ennek ae eljárásnak a körében a döntés a miniszterelnök hatáskörébe tartozik, aki egyes esetekben az illetékes miniszjtíerreil egyet­értve, más esetekben viszont iannak meghall­gatásával jár eh Az interpelláció a, továbbiakban felhozza, hogy a létszámcsökkentő eljárás során eljáró bizottság elnökeit és' tagjait ebből a untűködé­sükből folyiólag, háttrányofc érik, ezért felteszi a kérdést, hogy hajlandló-e a kormány intéz­ményesen gondoskodni arról, hogy ezek a sze­mélyek két éven belül áthelyezhetők ési alacso­nyabb beosztásba oszthatók ne legyenek. A kormány álláspontja szerint ilyen 1 tilailr mat a közszolgálatban kimondani nem lehet. A közszolgálatban ugyanis lehetnek ese­tek, amikor függetlenül az illető személynek az említett bizottságban viselt tisztségétől, à közszolgálat érdeke egyenesen megkívánja az áthelyezését vagy mási beosztásban való mű­ködését • s így a tilalom bevezetése a közszol­gálat sérelméveli járna, amit pedig mindien" képpen kerülni kell. A felvetett kérdés helyes megoldása csakis az lehet, ha a konkrét eseteket ia, kormány tu­domására hozzák abból a célból, hogy a fel­ügyeleti jog körében a szenvedett sérelmek orvosolhatók legyenek. Kérem a tisztelt Nemzetgyűlést, hogy vá­laszomat tudomásul venni szíveskedj éfe Budapesti, 1947. évi február hó 4 _ én. Ntalgy Ferenc s- k.« Elnök: Lévay Zoltán képviselő urat a viszonválaisZ joga megilleti. (Felkiáltások: Nincs itt!) A képviselő úr nincs jelen. Kérdem a t. Nemzetgyűlést, méltóztatnak-e a miniszterelnök úrnak az interpellációra adott válaszát tudomásul venni 1 ? (Igen!) A nemzetgyűlés a választ tudomásul vette.

Next

/
Thumbnails
Contents