Nemzetgyűlési napló, 1945. VI. kötet • 1947. február 27. - 1947. március 19.
Ülésnapok - 1945-104
225 A nemzetgyűlés ÎÙ4. ülése 1947, olyan katonai karrierekéig amelyek.éppen olyan hirtelenek, mint Gömbös karrierje volt, aki századosból* lett altábornaggyá.. Most is egyesek szubaltern állásból hónapok alatt a legragyogóbb állásba szaladnak fel. Azt nem tudom, hogy ta katonai érdemeket hol szerzik hozzá. A költségvetést két -főbb részre hasítva, 5000 forint híján 42 millió forintot fordít dologi kiadásokra és 13.000 forint híján 38.5 millió forintot személyi kiadásokra. Ha a személyi kiadásokhoz csak egyik részét veszem hozzá annak az összegnek, amelyet a tárca autókra költ, HZ clZ ti 3,800.000 forintnak, akkor a dologi kiadásokat csökkenteni, a személyi kiadásokat pedig emelni kell, s ebben az esetben kiderül, hogy a költségvetés nagyobó* része személyi kiadásokra megy. A dologi ikiadásokat mire fordítják? Ha ezt nézem, akkor azt látom, hogy ruhabeszerzésre, — mert hiszen ruha nélkül ^ hadsereget fenntartani nem lehet — bérekre, vízdíjra» villanydíjra. Előfordul az a szó is, hogy »felszerelés«. Valószínűleg itt van elrejtve a fegyverbeszerzés is. Ugy tudjuk, hogy ez után a háború után teljesen fegyver nélkül maradtunk. Ha tehát hadsereget akarunk fenntartani, akkor, ha másképpen nem, de legalább szimbolikusan valami fegyvert is kellene neki adnunk, mert fegyver nélkül a hadsereg csak hadastyánegyesület, akármilyen fiatalok is vannak benne. Az a kérdés, hogy a mostani elesett ségünkben évente tudunk-e 80 milliót, sőt 80 milliónál többet is hadastyánegyesület fenntartására fordítani! Azt hiszem, hogy nem. Én ezt a keretet» különösen, ami a tiszteket és az altiszteket dlleti, túlságosan bőnek, tágnak találom ahhoz is, hogy ebben a keretben a 70.000 embert elhelyezzük. Ehhez is túlságosan bő ez a káder. Ezért a költségvetést az elmondott okoknál fogva, magam és pártom nevében nem tudom elfogadni. (Helyeslés és ta®s a szabadságpárt oldalán) Elnök: Szólásra következik 1 ? Futó József jegyző: Pesta László! Pesta László (kg): T.Nemzetgyűlés! A papír türelmes, — szokták mondani — egyébként a Háznak is türelmes'napja- van ma. A könyvek is türelmesek és így a történelemkönyvek is tűrik azt, hogy a bennük lapozok olyan fejezeteket válasszanak történelmi visszapillantásaik során, amilyeneket éppen óhajtanak. De ez lezárt, megtörtént dolog, utólag nem lehet rajta változtani.. Az, hogy mit válasszunk például as magyar nép gyásszal és dicsőséggel váltakozó szép történelméből, politikai beállítottság, egyéni vérmérséklet, stb. dolga. Mindjárt elöljáróban megmondom: ha én a magyar honvédségre gondolok, akkor csak a nagy magyar szabadságharcosok történetébe tudom beleképzelni a honvédséget és mindent, ami azzal nem egyezik, nem tekintem magyar honvédségnek. ' Mielőtt azonban erre rátérnék, nekem is meg kell emlékeznem a Független Kisgazda Párt nevében Szent-Györgyi Albert professzornak itt már három ízben megemlített nyilatkozatáról és leveléről. Egy katonai épületcsoport sorsával foglalkozva, talián felhevülve, lekicsinylő módon nyilatkozott a honvédség szerepéről és létjogosultságáról. Szembeállíította a katonai és a kulturális, a tudományos célok fontosságát, mondván, hogy nem adna pénzt honvédségi célokra. Era és pártom nem helyeseljük ezt a felfoNEMZETGYÜLÉSI NAPLÖ VI, évi március hó 4-én, kedden. , 226 gást, és minden tiszteletem melletti elhamarkodottnak tartom. A magyar demokráciának igenis szüksége van >a békeszerződés keretei között szervezett, a népből származó ' s a néppel érző, korszerűen felszerelt, magasfokon kiképzett, demokratikusan és öntudatosan gondolkozó, fegyelmezett, jól ellátott, a független magyar köztársasághoz hű honvédségre. (Helyeslés.) Sokkal közelebb járt volna a valósághoz a professzor úr, ha azt mondotta volna, amit minden jószándékú demokrata mond, hogy az új magyar honvédség lehet a jogutódja annak a réginek, amelyet áruló vezérei a bukott imperialista háborúba tudtak hajszolni szivük és akaratuk ellenére, idegen érdekért, olyan szabad népek ellen, amelyek nekünk nem vétettek- Az áldozatok százezrei, halottak, rokkan-' taà, özvegyek, árvák ós hadifoglyok névtelen, szomorú sora állít megannyi átkos emléket ennek a bűnös korszaknak; De lehet szellemi utóda az 1848-as honvédnek, a szabadságért harcoló hősöknek. Ezek, azután a Rákócziak, a Kqssuthok és a Bajcsy-Zsilinszky Endrék katonái a mi ideáljaink, akik bátran szembeszálltak a zsarnoki túlerővel, amikor ezt a magyar szabadság szolgálatai megkívánta. Ilyen honvédség szervezéséért és feninjtartásáért ne sajnáljuk a pénzít. Az előttünk fekvő költségvetés azonban az előadó úr adatai szerint is azt mutatja, hogy sajnáljuk. 1922—1925-ben, tehát a tipikus békeévekben, amikor nem készültek háborúra, m összköltségvetés 27.3 százalékát fordították a katonaság fenntartására, most pedig egy egész szégyenteljesen alacsony százalékot, — nem értettem tisztán — 2 vagy 5 százalékot, die e között a két szám között, lényegi különbség jóformán nincs is. A békeszerződésben engedélyezett 74.000, vagy a kormány által elfogadott 20,000 fő helyett mindössze 11.400 főből: áll jelenlegi honvédségünk. Húsz évvel ezelőtt még 1500 pengőt költöttünk egy katonára, aminek ma 7000 forint felelne meg, de most 3000 forint jut csak egy honvédire eső minden személyi és dologi kiadásra, beleértve az egészen elpusztult teljes felszerelés pótlásának minden költségét is. Ez csaik úgy lehetséges, — és ez igen szomorú' — hogy a honvéd hivatásos tiszthelyettesek és tisztek alkotják a közalkalmazottaknak azt az egyetlen fkjaitegóriáját, aimelymek fizetése a létminimumot sem éri el. Amíg más közalkalmazottak legalább 40%-os fizetést húznak a régihez viszonyítva, addig a honvédség hivatásos tagjai háborúelőtti illetményeiknek mindössze 23°/oát kapják és — mint hajliottuk — semmiféle pótdíj nincs. Mondhatok erre egy igen szomorú példát. A hivatásos tiszthelyettesek például hivatalból végignézhetik a legénységi étkeztetést, de abban részt nem vehetnek, mert fizetésükből neun jut annyi, hogy befizethessék az étkezési pénzt. Ez tény és valóság. Ezek az emberek tehát áldozatot hoznak. Nyilván bíznak, hivatásukban, a jobb jövőben, a -diemolkrácia erkölcsi és gazdasági sikerében, a magyar köztársaság szilárdságában. T. Nemzetgyűlés! Egyes túlzók még mindig 'reakciósnak tartják a honvédséget vagy annak egy részét, pedig ennek a szervezetnek tai magját azok az emberek alkotják, akik Debrecenben, a Tiszántúlon,^ majd a felszabadulás során" Budapesten és másutt önként jelentkeztek a németek) elleni harcra- Ez a honvédség azóta négyszeres szűrőn meint át. Átment az 15
