Nemzetgyűlési napló, 1945. V. kötet • 1947. február 4. - 1947. február 26.

Ülésnapok - 1945-92

183 A nemzetgyűlés 92. ülése 1947, Zoltán (msz): Kérdezem! — Justus Pál (szd): A képviselő úr valótlant állít! — Lévay Zoltán (msz): Kérdeztem!) Még mindig Károlyi Mihály gondolatokban bővelkedő beszédénél tartok és néhány monda­tot ki akarok abból emelni, ö aki a szocializ­mus felé haladás hívének vallja magát . . (Dömötör Ferenc (kp): Nagyon helyes!) Nagyon helyes, köszöni a bizalmat. (Derültség a szabadságpárton.) Azt mondotta: amint az egész világnak át kell alakulnia, a szocializmus­nak is át kelll alaikulniia (Orbán László (kp) De nem kapitalizmussá! — Zaj.) és.azt mon­dotta, hogy úgy a szociáldemokratapártnak, mint a kommunistapártnak is nagy felelős­séget kell éreznie, mert a szocializmus már túl van a Sturm und Drang első idején. Hát mélyen t. volt elnököm, t. képviselő­társam, a nagyvilágban és Oroszországban túl van a Sturm und Drang idején, de Magyar­országon most vagyunk benne a Sturm und Drangban. (Justus Pál (szd): Ezt mondotta Bethlen is! — Közbeszólások a szabadságpárt­ból: Már megtiniti Q bérpaldtiikus ! Injusltus!) Ein, a fejlődés vonalán állok, (Egy hang a kommu­nistapárt oldaláról: Azt akadályozza! — Dömötör Ferenc (kp): A reakció ellen mindig Sturm lesz, amíg lesz reaikció! — Ternay Isttváni (msz): Puff neki. Miért olyan dühös? — Nagy zaj. — Viharcsengő. — Ternay István (msz): De nagy hangja van!) és ha a világ gazdasági és társadalompolitikai- berendez­kedésének fejlődési vonalát nézzük, akkor engedjék meg nekem, — tűrjenek el egy pár mondatot, — hogy azt mondjam: Oroszország, ez az óriási autarchisztikus állam, ez a hatal­mas önellátó ország megengedhette magának azt, hogy Marxnak a tanait valóra akartaival tani, amikor végre sikerült az orosz parasztot felszabadítani a cárizmus bilincseiből, és három évtizedes vért verejtékező nehéz munká­val megteremtette azokat az eredményeket, amelyek ott vannak. De ugyanakkor, ne hara­gudjanak, mélyen t. Uraim, (Zaj a kommunista párton. — Közbeszólás a szabadságpártról: Ez sem tetszik önöknek?!) ha önöknek néhány elv­társára fogok hivatkozni; mert hiszen Attlee elvtársat és Bevin elvtársát szoktak írni és emlegetni akkor, amikor önöknek kedvező dol­gokat mondanak, de amikor esetleg nem mon­danak kellemes dolgokat, akkor már csak (Egy gúnyos hang a szabadságpártról: Reak­ciósok!) Attlee minisztereim ö'k és Bevin kül­ügyminiszter. (Derültség'és taps a szabadság­párt oldalán.) Én a gazdasági és a társadalmi berendez­kedés fejlődésének irányvonalában egy kis por­szem vagyok, miként önök is és egész kis orszá gunk is. Tekinthetünk néha egy kicsit nyugat felé is, ha Európának keleti részére szakadtunk is. Az a szerencsétlen Árpád vezér éppen itt kellett, hogy megálljon. Tej jel-mézzel folyó Kánaánt talált, de amikor ennék a Kánaánnak az átalakítására kerül sor, akkor engedjék meg, hogy a nagy autarchisztikus keleti államnak a szép eredményeit nézve néha nyugatra is for­duljunk és néha félszemmel a munkáspárt által vezetett angol világbirodalom belső berendez kedésére is vethessünk egy-egy pillantást, (Lévay Zoltán (msz): Pislantsunk oda! — Egy hang a kommunistapártról: De maguk a lordok felé kacsintgatnak!) Nem akarok olyan kisehb jelentőségű ; dol­gokat is részletekben tágyalni — bár mélyre mutatnak, — hogy az a 620—640 képviselőből évi február hó 7-én, pénteken. 184 álló angol munkáspárt sofoaseni vallotta ma­gát marxistának és nem a köztulajdon elmé­lete, hanem az individualista gazdasági beÄen­dezikedés elmélete alapján áll. (Justus Pál (szd): Ezt is rosszul tudja!) Nem rosszul tudom, jól tudom, Justus képviselő úr; menjen el Attlee elvtársához, meg Bevin elvtársához ta­nulni. (Justus Pál (szd): Kérdezte volna meg azokat, akik itt voltak- Pesten! Megmondták volna!) Még azokra is fogok hivatkozni Ez az angol munkáspárt, amely 620—640 képviselőből áll, a háború alatt — de most is —- szövetség­ben volt a kommunizmus alapján álló Orosz­országgal az együtt megvívott harcban és en­nek a szövetségnek az értékét mindig ki­emelve, azokat az ellentéteket, amelyek a nagy­kapitalista Északamerikai Egyesült Államok és ; " Oroszország között vannak, vért izzadva próbálja kiküszöbölni., Mégis ez az angol mun­káspárt eme altruista és a világ fejlődését szolgáló munkálkodása közben sem volt haj­landó azt a két vagy négy kommunistapáriü képviselőt magához ölelni, mert nem hajlandó lenyelni azt a lényegbevágó különbséget ~ amint Attlee és Bevin százszor is megjelöltéli — hogy ők a demokrácia egyik lényeges pont­jának és alappillérének a szabadságjogokat tartják, nem pedig a kisebbségi diktatúrát és terrort. (Zaj a szociáldemokratapárt oldalán.) •— Egy hang ugyanott: Hol van kisebbségi terror? Akkor nem beszélhetne a képviselő úr!) Méltóztassanak megengedni, minden koímim.u­nizmus léte azzal fenyeget, hogy, Iha ők kisebb­ségben yannak, még a kisebbség uralmát is hajlandók megvalósítani, esakfhogy ideológiai elveiket valóra válthassák. (Justus Pál (szd) gúnyosan: Nagyszerű! Szóval ez a veszély?) Én az angol munkáspárt fejlődési vonalát a legnagyobb figyelemmel kísérem és kérem, hogy figyeljük mind, ha nem is vakon, mert népem lelkisége, múltja, jelene, józan paraszti gondolkodása, az ő Ítélőképességére bízható megítélése ellenére sohasem volnék hajlandó semmiféle ideológiát az én Magyarországomra rákényszeríteni. De figyeljük esak nyugodtan az angol munkáspárt fejlődését, hiszen mun­kásérdekeket akarnak szolgálni és pedig nem egy kis ország párszázezer emberének érde­keit, hanem elsősorban egy öt világrészre ki­terjedő világbirodalom munkásságának az ér­dekeit, másodsorban pedig a világ békéjét akarják szolgálni. Látjuk, hogy ők is államo­sítanak ilyen üzemeket, olyan üzemeket, (Justus Pál (szd): Bizony!) de nem ész nélküL és kantár nélkül esináljáik, hanem megfontol­tan. (Szurdi István (szd): Mi az, hogy ész nél­kül? — Zaj. — Az elnök csenget. —- Egy hang a szabadságpárt oldalán: Mi csinálj ulk ész nélkül!) 'Olvastam egy balkáni államiról, ahol ész nélkül öSiinálják. (Zaj. — Justus Pál (szd) gúnyosan: így védi a magyar demokráciát! Bravó, képviselő úr! Ez az evolúciós szellem!) Ök is államosítanak, de nem szégyenlik reyizió alá venni klőnikint a megtett kormány intézke­déseket. Alig négyöt hónapja az angol rádió és az angol lapok is bejelentették, hogy ott a^ nagy­ipari üzemek után már áttértek a, középipari üzemek államosítására is, s egy féléves vagy egyéves idiőköz után mintegy 54 középipari vállalatot ismét visszaadott magántulajdonba az angol munkáspárti kormányzat. (Justus Pál (szd): Ez megint nem igaz! Hadiüzemeket ad­tak vissza!) Az állami kezelésből visszaadta a

Next

/
Thumbnails
Contents