Nemzetgyűlési napló, 1945. V. kötet • 1947. február 4. - 1947. február 26.
Ülésnapok - 1945-92
183 A nemzetgyűlés 92. ülése 1947, Zoltán (msz): Kérdezem! — Justus Pál (szd): A képviselő úr valótlant állít! — Lévay Zoltán (msz): Kérdeztem!) Még mindig Károlyi Mihály gondolatokban bővelkedő beszédénél tartok és néhány mondatot ki akarok abból emelni, ö aki a szocializmus felé haladás hívének vallja magát . . (Dömötör Ferenc (kp): Nagyon helyes!) Nagyon helyes, köszöni a bizalmat. (Derültség a szabadságpárton.) Azt mondotta: amint az egész világnak át kell alakulnia, a szocializmusnak is át kelll alaikulniia (Orbán László (kp) De nem kapitalizmussá! — Zaj.) és.azt mondotta, hogy úgy a szociáldemokratapártnak, mint a kommunistapártnak is nagy felelősséget kell éreznie, mert a szocializmus már túl van a Sturm und Drang első idején. Hát mélyen t. volt elnököm, t. képviselőtársam, a nagyvilágban és Oroszországban túl van a Sturm und Drang idején, de Magyarországon most vagyunk benne a Sturm und Drangban. (Justus Pál (szd): Ezt mondotta Bethlen is! — Közbeszólások a szabadságpártból: Már megtiniti Q bérpaldtiikus ! Injusltus!) Ein, a fejlődés vonalán állok, (Egy hang a kommunistapárt oldaláról: Azt akadályozza! — Dömötör Ferenc (kp): A reakció ellen mindig Sturm lesz, amíg lesz reaikció! — Ternay Isttváni (msz): Puff neki. Miért olyan dühös? — Nagy zaj. — Viharcsengő. — Ternay István (msz): De nagy hangja van!) és ha a világ gazdasági és társadalompolitikai- berendezkedésének fejlődési vonalát nézzük, akkor engedjék meg nekem, — tűrjenek el egy pár mondatot, — hogy azt mondjam: Oroszország, ez az óriási autarchisztikus állam, ez a hatalmas önellátó ország megengedhette magának azt, hogy Marxnak a tanait valóra akartaival tani, amikor végre sikerült az orosz parasztot felszabadítani a cárizmus bilincseiből, és három évtizedes vért verejtékező nehéz munkával megteremtette azokat az eredményeket, amelyek ott vannak. De ugyanakkor, ne haragudjanak, mélyen t. Uraim, (Zaj a kommunista párton. — Közbeszólás a szabadságpártról: Ez sem tetszik önöknek?!) ha önöknek néhány elvtársára fogok hivatkozni; mert hiszen Attlee elvtársat és Bevin elvtársát szoktak írni és emlegetni akkor, amikor önöknek kedvező dolgokat mondanak, de amikor esetleg nem mondanak kellemes dolgokat, akkor már csak (Egy gúnyos hang a szabadságpártról: Reakciósok!) Attlee minisztereim ö'k és Bevin külügyminiszter. (Derültség'és taps a szabadságpárt oldalán.) Én a gazdasági és a társadalmi berendezkedés fejlődésének irányvonalában egy kis porszem vagyok, miként önök is és egész kis orszá gunk is. Tekinthetünk néha egy kicsit nyugat felé is, ha Európának keleti részére szakadtunk is. Az a szerencsétlen Árpád vezér éppen itt kellett, hogy megálljon. Tej jel-mézzel folyó Kánaánt talált, de amikor ennék a Kánaánnak az átalakítására kerül sor, akkor engedjék meg, hogy a nagy autarchisztikus keleti államnak a szép eredményeit nézve néha nyugatra is forduljunk és néha félszemmel a munkáspárt által vezetett angol világbirodalom belső berendez kedésére is vethessünk egy-egy pillantást, (Lévay Zoltán (msz): Pislantsunk oda! — Egy hang a kommunistapártról: De maguk a lordok felé kacsintgatnak!) Nem akarok olyan kisehb jelentőségű ; dolgokat is részletekben tágyalni — bár mélyre mutatnak, — hogy az a 620—640 képviselőből évi február hó 7-én, pénteken. 184 álló angol munkáspárt sofoaseni vallotta magát marxistának és nem a köztulajdon elmélete, hanem az individualista gazdasági beÄendezikedés elmélete alapján áll. (Justus Pál (szd): Ezt is rosszul tudja!) Nem rosszul tudom, jól tudom, Justus képviselő úr; menjen el Attlee elvtársához, meg Bevin elvtársához tanulni. (Justus Pál (szd): Kérdezte volna meg azokat, akik itt voltak- Pesten! Megmondták volna!) Még azokra is fogok hivatkozni Ez az angol munkáspárt, amely 620—640 képviselőből áll, a háború alatt — de most is —- szövetségben volt a kommunizmus alapján álló Oroszországgal az együtt megvívott harcban és ennek a szövetségnek az értékét mindig kiemelve, azokat az ellentéteket, amelyek a nagykapitalista Északamerikai Egyesült Államok és ; " Oroszország között vannak, vért izzadva próbálja kiküszöbölni., Mégis ez az angol munkáspárt eme altruista és a világ fejlődését szolgáló munkálkodása közben sem volt hajlandó azt a két vagy négy kommunistapáriü képviselőt magához ölelni, mert nem hajlandó lenyelni azt a lényegbevágó különbséget ~ amint Attlee és Bevin százszor is megjelöltéli — hogy ők a demokrácia egyik lényeges pontjának és alappillérének a szabadságjogokat tartják, nem pedig a kisebbségi diktatúrát és terrort. (Zaj a szociáldemokratapárt oldalán.) •— Egy hang ugyanott: Hol van kisebbségi terror? Akkor nem beszélhetne a képviselő úr!) Méltóztassanak megengedni, minden koímim.unizmus léte azzal fenyeget, hogy, Iha ők kisebbségben yannak, még a kisebbség uralmát is hajlandók megvalósítani, esakfhogy ideológiai elveiket valóra válthassák. (Justus Pál (szd) gúnyosan: Nagyszerű! Szóval ez a veszély?) Én az angol munkáspárt fejlődési vonalát a legnagyobb figyelemmel kísérem és kérem, hogy figyeljük mind, ha nem is vakon, mert népem lelkisége, múltja, jelene, józan paraszti gondolkodása, az ő Ítélőképességére bízható megítélése ellenére sohasem volnék hajlandó semmiféle ideológiát az én Magyarországomra rákényszeríteni. De figyeljük esak nyugodtan az angol munkáspárt fejlődését, hiszen munkásérdekeket akarnak szolgálni és pedig nem egy kis ország párszázezer emberének érdekeit, hanem elsősorban egy öt világrészre kiterjedő világbirodalom munkásságának az érdekeit, másodsorban pedig a világ békéjét akarják szolgálni. Látjuk, hogy ők is államosítanak ilyen üzemeket, olyan üzemeket, (Justus Pál (szd): Bizony!) de nem ész nélküL és kantár nélkül esináljáik, hanem megfontoltan. (Szurdi István (szd): Mi az, hogy ész nélkül? — Zaj. — Az elnök csenget. —- Egy hang a szabadságpárt oldalán: Mi csinálj ulk ész nélkül!) 'Olvastam egy balkáni államiról, ahol ész nélkül öSiinálják. (Zaj. — Justus Pál (szd) gúnyosan: így védi a magyar demokráciát! Bravó, képviselő úr! Ez az evolúciós szellem!) Ök is államosítanak, de nem szégyenlik reyizió alá venni klőnikint a megtett kormány intézkedéseket. Alig négyöt hónapja az angol rádió és az angol lapok is bejelentették, hogy ott a^ nagyipari üzemek után már áttértek a, középipari üzemek államosítására is, s egy féléves vagy egyéves idiőköz után mintegy 54 középipari vállalatot ismét visszaadott magántulajdonba az angol munkáspárti kormányzat. (Justus Pál (szd): Ez megint nem igaz! Hadiüzemeket adtak vissza!) Az állami kezelésből visszaadta a
