Nemzetgyűlési napló, 1945. V. kötet • 1947. február 4. - 1947. február 26.

Ülésnapok - 1945-92

™ 175 A nemzetgyűlés 92. ülése 1947. Azsért kell helyreigazítanom Károlyi Mihály mélyen t. elnököm beszédének ezt a részét, meirt Ő nem kísérhette annyira figyelemmel a dolgokat, mint éni, akd benne voltam a harobian. Dénes István képviselőtársaimból azért tört ki az önérzetes közbeszólás, mert ő is részitvett ebben a Bethlen elleni harcban és ezt Károlyi Mihály koncedálni fogja nekünk. Amikor pedig a mai rendszerhez hasonlóan spiclik és agent provocateur-ök tolakodtak mindenütt az ellenzéki képviselők körül, (Ügy van! Ügy van! a szabadságpárt oldalán-) amiko_r Sauerwein, a híres francia újságíró elw jött. hogy ennek a kelé vénynek a mélyére nézzen és amikor a parlamenti újságírói karzatokon több volt a külföldi újságíró, mint a magyar, akkor mi olyan pergőtüzet és olyan rohamot indítottunk Bethlen István ellen, hogy talán perceken vagy órákon múlott, hogy belebukik ebbe a disznóságba, (Dénes István (pk): így van!) De e helyett a parlamenti bizottság kiküldésével félig-meddig elkenő dolog történt. (Ügy van! Ügy van! a szabadságpárt oldalán.) Zárt ajtók mögött folyt a tanácskozás, még az ablakokat és az ajtókat is elfalaztatta Bethlen István a parlamentnek abban a részében, ahol a parlamenti vizsgáló bizottság ülésezett, nehogy kiszivárogjanak azok a vallomások, amelyek az ő személyét a frankhamisítókkal összekomproimittálják és toint Károlyi mondotta, megállapítják, hogy a szálak az ő kezébe vezetnek. Ez volt a frankhamisítás botránya, amely — mondom — azért analóg és hasonlít nagyon az összeesküvési botrányhoz, mert valószínűleg az ország jó hírnevét a külföldön ez is^éppen olyan mélyen meghurcolja és megrendíti. Ezért egyek vagyunk abban, amit a mentelmi bizottság javaslatának tárgyalásakor itt kifejtettünk, hogy az összeesküvést a leghatározottabban elítédjük és mindazokat, akik a köztársasági államrend védelméről szóló tör

1 vénybe beleütköztek és akik a magyar köztársaság, annak alapintézményei ellen szövetkeztek, vagy ebben részeseik, bíróság elé kell adni, a vádlottak padjára kell ültetni, hogy vegyék el méltó büntetésüket, hiszen gonoszul cselekedtek, de még gonoszságuknáll is nagyobb volt esatelenségük és bornirtságuk. Tudniok kellene, hiszen minden igimnazista gyermek tudja, hogy nemcsak a,z orosz nagyhatalom, de a két angolszász nagyhatalom sem

1 tűrné semmiféle reakciós rendszer visszatérését ezekbe az országokba, nem. tűrné sem a Habsburgokat, sem a horthystákat, sem a demokratikus alapintézmények, a köztársaság, vagy a föildrefonmi visszacsinálását. Ezt mindenkinek tudlnia kell. Ilyen körülmények között akartak ezek az összeesküvők nemcsak gonoszul, de őrültül és ostobán egy reakciós rendszert visszaültetni, le kell tehát számolni ezekkel az eszeveszett és elvetemült emberekkel, ki kell őket taszítani a magyar életből. T. Nemzetgyűlés! Ha azonban már- itt tartok, akkor méltóztassék megengedni, hogyi az összeesküvéssel akként foglalkozzam, amint beszédem érdemi részében ki akartam arra térni. Mint a mentelmi bizottság egyik tagja, Saláta Kálmán és a többi hat kisgazdapárti képviselő kiadatásánál felszólaltam és lelkiismeretes irattanulmányozás alapján elmond

1 tam, hogy mindazokat, akik a katonai összeesküvésben, de a civil vonalon is Saláta Kálmánnál, Szentiványi Domonkossal, Héder Jánossal együtt voltak s tipikusan iskolapélda évi február hó 7-én, pénteken. 176 szerint csinálták az összeesküvést, az összeesküvésre való szövetkezést, nyilvánvalóan - nem lehet menteni, csak a legnagyobb megvetéssel és büntetéssel sújtani. Ámde egy ilyen nagy közéleti és politikai botránynál, amikor a nyúlványok már a koalíciós pártok közül a legnagyobb kormányzópártiba mélyen belenyúlnak, magának a pártnak most már egy volti miniszterét és főtitkárát is kompromittálják — csak újságokra vagyunk utalva —. meg kell mondani, mi nem vagyunk hajlandók csak újsághírek, csak rendőri nyomozás alapján eljárni. (Ügy van! Ügy van! Taps a kisgazda- és a szabadságpárt oldalán.— Justus Pál (szd): Parlamenti vizsgálóbizottságot, úgy-e? Bethlen-mintára!) Károlyi Mihály méilyen t. elnököm igazat fog adni nekem abban, hogy — egyformán elítélve az összeesküvést — nem vagyunk hajlandók azt bagatellizálni, mert nagyon fontos dolog ez, a demokratikus államrend ellen eimelt fejsze ez, amelyet ki kell verni azok kezéből, akik ilyen fejszét felemeltek. De akik nem emeltek ilyen fejszét, akiket csak esetleg egy politikai propaganda akar belerántani az összeesküvésbe és akar kihasználni a maga javára, azokat hagyják békében. (Ügy van! — Taps a kisgazdaés a szabadságpárt oldalán.) Ennek a szélsőbaloldali politikai propagandának iigen jól jött ez az összeesküvés. (Ügy van! Úgy van! a szabadságpárt oldalán. — Zaj a komnnunista- és a szociáldemokratapárton.) Viszont azt is meg kell állapítanom, hogy minden józanul és erkölcsösen gondolkozó magyar embernek — legyen az polgár, paraszt, vagy munkás — a legnagyobb fájdalmára történt ez az összeesküvés. (Révai József (kp): Képmutatás az egész, amit itt produkál!) Nem vagyok hajlandó itt már az önök kis poloskacsípéseire reflektálni! (Nagy taps a szabadságpárton. — —- Sulyok Dezső (msz): Tökéletesen ögaza van!) Amikor az összeesküvés kirobbant... (Orbán László (kp): Sulyok úr! Több szerénységet! Maga kegyelemből van itt, mint Gömbös fullajtárja! — Vásáry József (msz): Maga a magyar nemzet? A maga kegyelméből? — Zöld Sándor (kp): Es a »poloska«? — Sulyok Dezső (msz): Maga félkegyelmű! Díszpoloska! — Prieszol József (kp): A parlament szégyene! — Nagy zaj. — Az elnök csenget. — HaUjuk! Halljuk! a szabadságpárton.) Elnök: Prieszol József képviselő urat ezért a kifejezésért rendreutasítom. (Taps a kisgazdapárton és a szabadságpárton. — Révai József (kp) a szabadságpárt felé mutatva: De talán arra is!) Nagy Vince (msz): Amennyire érdeke a magyar nemzetnek, a magyar nemzet külföldi presztízsének, hogy ezt a keleyényt felvágjuk és kiégessük a nemzet testéből, annyira nem érdeke, hogy terrorhullámot bocsássunk keresztül ezen az országon. (Orbán László (kp): Fedezi az összeesküvőket! — Révai József (kp): Képmutatás! Rágalmazza a hatóságokat! — Zaj-) Nem érdeke a magyar nemzetnek, hogy kiszélesítsük ezt a hálót és olyan hálót húzzunk, amelybe ártatlan embereket is vádlottakként, vagy gyanúsítottakként belerántsunk és benyálazzunk. (Révai József (kp): »Egyrészt-másrészt.« Ügyvédi beszéd! — Szurdi István (szd): Ez a bagatellizálás!) és kiirtsunk emb ereket vagy rétegeket, (Orbán László (kp): Mindenki gyanús, aki így beszél! — Ternay István (msz): Aki nem kommunista!) az úgynevezett gyáva, tunya —