Nemzetgyűlési napló, 1945. V. kötet • 1947. február 4. - 1947. február 26.

Ülésnapok - 1945-92

171 A nemzetgyűlés 92. ülése 1947. évi február hó 7-én, pénteken. 172 mégpedig kényszer útján, mert kényszerítet­ték a parasztokat arra, hogy példán! a tejgaz daságot úgy folytassák, hogy termelő szövet­kezetekbe lépjenek, (Felkiáltások a kisgazda­párt soraiból: Nálunk is megvan!) hogy evvel emeljék, fokozzák a tejgazdaságok hozamát. Nem lehet frázisképpen, demagóg módon azt mondani, hogy aki termelő szövetkezetet akar, az az oroszoktól, a kommunistáktól kapta az útmutatást. Nekünk igenis olyan felépítés kell, amely minden osztályt, minden tekintetben lassan, de biztosan a szocializmus felé vezet Ez a jövő és ezt látjuk még Franciaország­ban is. Franciaországban az úgynevezett konzer­vatív párt, a MRP is megszavazta a naciona­lizálásokat, az MRP-ben lehetetlen volna olyan állapotokat találni, amelyek — «sajnos — az- össze­esküvés 1 kapcsán nálunk kiderültek. A legkon­zervatívabb országok egyikének ismert Angliá­ban nagy többsége van a Labour ( Partynaík, amelyi fokról-fokra fokozatosan építi ki a nacionalizálási Azt mondják erre: igen, de kül­politikailag Anglia megmaradt a régi imperia­lista vonalon. Elhangzottak ilyen észrevételek magában az angol parlamentben is, az angol parlamentben azonban a demokráciának igen erős gyökerei vannak. Angliában a többségnek igenis figyelemmíel kell lennie a kisebbség iránt, annak szavát is meg kell hallgatni. Ép­pen ennek folytán történt máris változás az angol külpolitikában. Ez a változási leginkább abban a látogatásban nyilvánul meg, amelyet Montgomery tett Sztálinnál. Ez mutatja, hogy Anglia is gyorsan változik, Franciaország is' változik, minden országban történik változás. És. mi magyarok továbbra is ilyen »Kirehen­tum«-politikát folytatunk? A kisgazdapártot én barátnak tekintem. azért, mert a parasztság nagyrészét képviseli és én a parasztpártoknak Őszintén a leg­nagyobb híve vagyok. Azt tartom, hogy a pa­rasztság nélkül nincs kibontakozás. Végezetül csak arra kérem a kisgazdapártot, szigorúan maradjon meg a maga programmja > mellett, próbálja azt minél inkább összeötvözni a mun­káspártok programmjával és akkor meg fog­juk találni a helyes utat. Elsősorban azonban tisztogatni kell, méerpedig kérlelhetetlenül. Mi igenis puritán Magyarországot akarunk, amely minden tekintetben megfelel azoknak a köve­telményeknek, amelyek szükségesek ahhoz, hogy Magyarország; bekapcsolódjék a progresszív Európába, a progresszív világba. (Hosszantartó éljenzés és taps a szociáldemokrata-, a kommu­nista- és a parasztpárton. Taps a kisgazdapárt oldalán^) Elnök; Fairagó László képviselő úr félre­értett szavainak helyreigazítása eímen kért fel­szólalásra engedélyt. A képviselő úrnak az engedélyt megadtam. Faragó László (szd): Igém tisztelt Nemzet­gyűlés! Abból a kis párbeszédlből, amely a szabadságpárt egyik illusztris tagja és közöt­tem lie játszó do it és amelynek konzekvenciája­képpen fordultam Károlyi Mihály elnök úr félé. Károlyi Mihály elnök úr azt az általam semmiképpen nem kivánt téves következtetést vonlta le, mintha én az októberi kormány bár» melyik tagjának egyéni integritásához vagy akkori poláaikai jószán dekához bármily en for­mábaai hozzá akartam volna nyúlni. Erről nincs szó. Szó van azonban arról, hogy 1918­ban nem állt meg a történelem és nem' álltak meg az emberek, hanem fejlődtek valamerre. Megmaradt a maga vonalán például Kunfi Zsigmond, Rónai Zoltán. Böhm Vilmos és akit elsősorban akarok említeni, Károlyi Mihály. (Taps a szociáldemokrata- és a kommunista­párton.) Fejlődött a maga vonalától a szo­cializmus felé Szende Pál, elfejilődött a maga vonalától — és ezt tisztelettel^ tisztességgel mondom, az ellenvéleménynek kijáró tisztelet­tel és tisztességgé! — Jásza Oszkár, de elfejlő­dött a maga vonalától — nem tudom, hogy mit ért ez á vonal atkkor — Halász Lajos is. akiről péildáful Jászi Oszkár emlékezik meg könyvéiben olyan módon, ahogyan az októberi forradalom egyetlen jelentős, vagy jelenték­telen alakjáról sem emlékezett meg. Ilyen elíejilődéstnek vagyunk tanúi Nagy Vince igen t. (képviselőtársammal, aikinek ezt az elfejtő­ellését elsősorban az októbrizmus szempontjából kell fájlalnom. Nagy Vince képviselőtársam volt az, aki szememrevetettie. hogy az infláció történetének ismertetésében 1938-ig, a győri beszédig nyúltam vissza, amikor eredetében kerestem a magyar infláció okait s azt kér­dezte, hogy miért nem megyünk vissza ré­gebbre — gúnyos kérdés volt ez — és én erre jámbor, őszinte és egyértelmű feleletet adtam: azért nem, mert ha régebbre visszamennénk, akkor szemrehányás!' / kellene tennünk azért, mert bizonyos, nagyon szép, nagyon nemes, nagyon 'kitűnő fáhatk nem minden gyümölcse bizoriyult szépnek, nemesnek és ïd-tömőnek. Mindösisize ennyi történt. (Taps a szociáldemo­kralanárion.) Elnök: Szóiásra követbeaiik a feliratko­zofct szónokok közül? Gyurkovits Károly jegyző: Nagy Vince! Nagy Vince (msz): T- Nemzetgyűlés! (Halljuk! HaMjuk!) Történelme véletlenség;, a helyzeti 'adottsága, hogy éppen Károdyi Mihály képviselőtársam!, volt köztársasági elnököm és miniszterelnököm után követke­zeim szólásra. Az ő beszéde oly aok témát ve­tett fel — nem is szólva arról ű kis incidens­ről, hogy Faragó képviselőtársam megszinezte az én »elfejlődésem« ismertetésével — hogy ha a házszabályok adta és meghosszabbítással is igénybevett időmet esak az ő beszédének szen­teméin is, érdemes volna csak azzal foglal­kozni. Minthogy azonban eredetileg a költség­vetési vitához iratkoztam fel, részben a költ­ségvetéssel is kell foglalkozinom. Elsősorban azonban természetesen az előttem felszólalt Károlyi Mihály képviselőtársam beszédének néhány részére akarok kitérni. r T. Nemzetgyűlés! Állapítsuk meg, hogy Károlyi személye pártokon felül áll és nem­csak idehaza, Magyarországon, hanem a kül­földön is olyan tiszteletnek örvend, hogy sza? vát mindenkor tisztelettel kell meghallgat­nunk. Mindaz, amit elmondott, olyan érdekes megvilágításba helyezi az ő mentalitását, hogy sokat tanulhatunk belőle. Csak egy mondattal köszönöm meg, hogy személyemnek is szentelt egy kijelentést, mondván, hogy én is egy sze­rény, de érdemes tagja voltam annak a kor­mánynak (Justus Pál (szd): Régen volt! — Juhász István (szd): Es a »szabad száj«-párton kötött ki!) és megvédett egy inszinuációtól,' amelyre külön fogok kitérni és »elfejlődésemet« a magam szempontjából fogom megvilágítani. Károlyi Mihály képviselőtársunk beszéde elején volt egypár atyai olktatói szava az egész kormányrendszerhez, amelyet illenék

Next

/
Thumbnails
Contents