Nemzetgyűlési napló, 1945. V. kötet • 1947. február 4. - 1947. február 26.

Ülésnapok - 1945-92

157 A nemzetgyűlés 92. ülése 1947. hűvös, fölényes magatartásából Révai Józsefet és így állt előttünk a vad szenvedély dühétől lángoló Révai József — úgylátszik — most elő­ször a maga igazi mivoltában. Elgázolni min­denkit, aki útban' van és megnyerni mindenkit a párt részére, kit érdekkel és hízelgéssel, kit fenyegetéssel. »Ahogy leihet, —- gondolta ma­gában.« így kerültem én is az útjába. Es engedjek meg, t. Ház, nem sértő szándékkal mondom, de azt hiszem, azzal tudom legjobban kifejezni célját, hogy igyekezett befeketíteni, hogy kit úgy üssön, hogy fennmaradhasson a piedesz­tálon egyedül ,a megdicsőült demokrácia élő szobra; Révai József. Hát, igen t. képviselőtársaim, én világéle­temben földmíveléssel foglalkoztam, családom generációkon t keresztül mint kisgazdacsalád kereste meg életét és nevelt eimnek a hazának olyan polgárokat, akikre 300 évre visszamenő­leg szülővárosunkban egyetlen bűnt, egyetlen hibát nem tudnak ráolvasni, ezt legfeljebb az elmúlt huszonötévé® rendszer gyalázkodó poli­tikusai tették, akik így akartak más becsüle­tének meggy alázásáb ól tőkét kovácsolni­En tudom, hogy mi a demokrácia és éppen ezért a demokráciát nem is hibáztathatom, fe­lelősségre nem is vonhatom, de nagyon jól tu­dom, hogy mint tanult ember, Révai képviselő­társam is tudja, mi a demokrácia. A demo­krácia az az államforma, amelyben' az állam­felség birtokosa a polgárok összessége, a nép; az állam elhatározása és cselekvései az egyé­nek véleményéből származnak: a többségi elv alapján. A demokrácia alapelve a polgárok po­litikai egyenlősége születésre, vagyonra, mű­veltségre való tekintet nélkül. Minden felnőtt férfi és inŐ teljesen egyforma részese a politi­kai hatalomnak a választójog által. {Ügy van! Ügy van! a szabadságpárton.) Én mindig tiszta, becsületes fegyverekkel harcoltam és minden szavamért helytállók. En nem fenyegetődzöm a mások Öklével és^ mások bőrére a biztos védelemben, százezrek háta mö­gött. (Ügy van! Ügy van! a szabadságpárton.) Nem vehetem el mások kenyerét, még ha ve­lem nem egy politikai véleményen vannak is. de higyje el, én akkor sem tenném ezt, ha ha­talmam volna hozzá, mert azt gondolom, hogy ,a demokrácia, a mások lelki szabadságaszent és nekem a demokrácia sohasem lesz fedőszerv sem klikk, sem párthatalom érdekében, sem semmi más rejtett cél elérésére- (Éljenzés a szabadságpárt oldalán.) Lehet, hogy képviselőtársam azért volt dü­hös, mert amikor tegnap a piarasztság^ meghó­dítására indult, véletlenül én is az útjába ke­rültem- {Halljuk! a szabadságvárt oldalán.) Higyje el képviselőtársam, becsületes lélekkel mondom, ha ön a kisgazdapárt néhány ambi­ciózus tagját, csak méhanyát a parasztok kö­zül meg is tudna nyerni, és ezek elfogadnák ae ön vezetését és irányítását, ez még nem jelenti a magyar nemzeti gondolkozású paraszti töme­geknek az önök háta mögé való állását. (Ügy van! Ügy van! — Taps a kisgazda- és a sza­badságpárt oldalán. — Közbekiáltás a kisgaz­dapártról: Kiseprűzik onnan!) Mert azt a né­hány képviselőt — nagyon helyesen mondot­ták — a nép maga tagadja meg, mert a mar gyár népnek az önök módszeréből már unos­untig elege volt, nemcsak a parasztságnál, ha­nem, higyjék el, a munkásság jó részeméi is ez a helvzet. (Taps a kisgazda- és a szabadság­párt oldalán. — Ellentmondások co kommunista­évi február hó 7-én, pénteken. 158 < ártón- — Kiss Károly (kp): Bízza rá a mway ásókra! — Sulyok Dezső (msz): Révai milyen munkás volt?! — Egy hang a szabadságpár­ton: Semilyen sem! — Orbán László (kp): Egypár évet ült börtönben a munkásságért ví­vott harcaiért! — Sulyok Dezső (msz): De az­előtt mit -csinált?! — Orbán László (kp): Nem Gömbös Gyulának volt a katonája, Sulyok úr! — Az elnök csenget. — Sulyok Dezső (msz) Orbán László felé: Magának mi köze a mun­kássághoz 1 ? Él^ belőle! — Orbán László (kp): En is éveken át harcoltam érte, de nem Göm­bös Gyula oldalán! — Közbeszólás a kisgazdát párt oldaláról: De azért a tenyere nem törött fel! — Egy hang a szabadságpárton: Belőle élt! Drózdy Győző (msz): Sohasem hallottuk a nevét!) Kérem, elnök úr, folytatni szeretném, mert nem tudom kihasználni az időt. (Az elnök csen­get. — Nagy Vince (msz): Kérges tenyereket felimutatni!) Azt mondotta Révai képviselőtársam, hogy én miniden bajért a kommunistapártot teszem felelőssé, (Egy hang a kommunistapárt oldalán: Aminthogy úgy is van!) Ebben nincs igaza. En a hatalom jelenlegi birtokosait, a koalíciós urakat teszem felelősekké, (Helyeslés a sza­badságpárt, oldalán.) és azzal, hogy ő magára vette, önkéntelenül is kibújt a szög a zsák­ból: úgylátszik Révai József Magyarország koronázatlan királyának gondolja niagát. (Mozgás és ellentmondások a kommunista­párt oldalán. — Faragó László (szd): Gyenge p Ebben sem én vagyok hibás» hanem az önök erőszakossága kezdi már megteremni a gyü­mölcsét és az önök kisebbségi uralma nem tet­szik a magyar népnek. (Buchinger Manó (szd): Ilyet még Slacbta Margit sem mondott!) Es higyjék el» önök a kisebbségi uralmat csak erő» szakkal szerezhetik meg, ezt pedig sem a világ közvéleménye, sem pedig a magyar nemzeti közvélemény nem fogja eltűrni. Ha engem az összeesküvők szellemével és nyomdokain való járással gondol kisebbíteni képviselő társam, ezt nem tudom, mire alapítja. En az összeesküvőkről csak annyit tudok, amennyit az újságból olvastam, így módsze­reiket sem ismerhetem. Azt olvastam azonban, hogy a köztársaság törvényei ellen; cseleked­tek és azt készültek megdönteni» s az állam törvényes fegyveres ereje mellett külön fegy. veres erőt akartak szervezni. Hát' higgye meg, képviselőtársaim, ebben semmi részem nincs. Az összeesküvőkről nem tudtam, de nézzen szét a saját portáján az igen t- képviselő úr. Nagyon jól tudjuk» hogy az első törvénycikk, amely nomzetiszimü kerekben jelent meg, azt mondja (olvassïï): »A köztár­saság polgárai részére biztosítja az ember ter­mészetes és elidegeníthetetlen jogait, a ma­gyar nép számára a rendezett együttélést... Az állampolgárok természetes és elidegeníthe­tetlen jogai különösen; a személyes szabadság, jog ,az elnyomatástól, félelemtől és nélkülözés­től mentes emberi élethez, a gondolat és véle­mény szabad nyilvánítása..., a tulajdonhoz, a személyi biztonsághoz, a munkához és méltó emberi megélhetéshez... való jog... Ezektői a jogoktól egyetlen állampolgár sem fosztható meg törvényes eljárás nélkül«. •.« Hát igen t Révai képviselőtársam, nézze meg, hogy ezt a törvényt melyik oldalról és hányszor vág­ták iái leggyalázatosabban arcul. (Zaj d szo­ciáldemokratapárt oldalán.) Bizonyára nem a

Next

/
Thumbnails
Contents