Nemzetgyűlési napló, 1945. V. kötet • 1947. február 4. - 1947. február 26.

Ülésnapok - 1945-91

147 A nemzetgyűlés 91. ülése 1947- évi február hó 6-án, csütörtökön, 148 akarunk együttélni, és akikkel meg- 'akarjuk egymást érteni? Hogy 1944-ig mire kellett katona, azt értein; kellett a Habsburg-Hohenzollem-uralom támogatására 'a feltörő népi erők ellen. Hogy 1939-ig mire kellett katonaság, azt is .értem; kellett, hogy a hitleri imperializmust kiszolgáljuk, hogy megvédjük a feudalizmust az Oroszországból felénk szivárgó új emberi eszmények ellen. De hogy mire kell ma is katonaság, azt sehogy seam tudom kitalálni. (Nagy László (kg): Pedig okos ember! — Derültség!) A múlt tapasztalata azt mutatja, hogy nekünk a katonaság mindig- csak a magyar nép ellen kell idegen érdekek szolgálatában. Mi kis nemzet vagyunk és nem avatkozunk bele mások dolgaiba. Hogy kinek mekkoiia hadserege lesz a jövőben, az nem a mi dolgunk, a mi dolgunk csak az, hogy saját portánkat tartsuk tisztán. De a legmélyebb meggyőződésem, hogy boldogság és békesség ezen a földön csak akkor lesz, ha a hadseregre és háborúra mindannyian úgy fogunk visszagondolni, mint a középkori barbárság egy maradványára. Az emberiség felemelkedett már addig a magaslatig, hogy <az egyéni életben egyik ember a másik embert nem akarja megölni, a gyilkosság nem különös büszkeség, (Egy hang a szociáldemokrutapárt oldalán: Láttuk a Dunaparton!) és a gyilkosság szégyenkezve szokta elrejteni eszközét. Békesség akkor leszi, ha a nemzetek is fel tudnak eddig a magaslatig emelkedni és nem büszkélkednek a gyilkolás eszközeivel, a tankokkal, a bombázókkal vagy pedig az atombombával. Az út a boldogság és a békesség felé nem a fegyverkezés,^ a kollektív gyilkosság eszközeinek szaporítása, 'hanem, kultúra, jóakarat és megértés. És ha egyszer olyan világ lenne, hogy a mi létünk majd ettől a mi katonaságunktól függ, akkor nekünk úgyis végünk van! (Úgy van! Ügy van! a szabadságpárt oldalán.) De ha még azt is képzelném, hogy itt egyszer tényleg háború lesz és nekünk tényleg védekeznünk kell, még akkor sem tudom elfogadni ezt a költségvetést. A modern háború nem az aranygombok és nem a jobbrabalra át!-ok csatája. A modbrnl háborúhoz elsősorban szakemberek kellenek: mérnökök, vegyészek, útépítők, hídéptők és 'doktorok. Aniig pénz híján nem tudunk szakembereket képezni, addig ne próbáljunk hadsereget felállítani. (Egy hang a szabadságpárt oldalán: A tudósok háborúja lesz.) ne próbáljunk pénzünlkiöui »tiiiszt urakéit« nevelni. : A helyzetünk különösen súlyos, nekünk nemcsak egy háború dúlását kell rendbehoznunk, hanem egy évtizedes ál-kultúrpolitika bűneiért is fizetnünk kell, amely politika csak a kirakatnak dolgozott, és (minden pénzt a hadseregre költött 'és- azt a kultúrától teljesen megvonta. Csak példaképpen említem, hogy az egyetemi kiképzés ebben az ország-ban egy bűnös tréfa alacsony nívójára süllyedt. Ezt a nemzetgyűlés talán nem látja, de nekem mint professzornak, jogom van megmondtam. Hogy csak egy példát említsek: VB pesti egyetemnek 1600 másodéves orvostanhallgatója van^ Itt az alapvető stúdium a fiziológia, és mi professzorok, az, indexekben aláírásunkkal igazoljuk, hogy ez az 1600 hallgató minden délé lőttjét a laboratóriumban töltötte. Ennek az 1600 hallgatónak egy laboratórium áll rendelkezésére, 25 munkahellyel. (Mozgás.) Tisztára csalás, hogy ezt mi »az, aláírásunkkal igazoljuk, és ezzel az ifjúságot inár az, egyetemen tudás helyett csalásra tanítjuk. Ez a helyzet nem tartható fenn. Nyilt okirathamisítás az, amit mi csinálunk, nem. pedig komoly képzés a jövőre. (Lévay Zoltán (msz) : Majd a hentesek elvégzik az orvosok munkáját!) Ez így volt már a háború előtt is és nem ;a háború dúlásának következménye. Igaz, hogy akkor nem 1600 hallgató volt, hanem 300, annak volt ugyancsak 25 munkahelye, ea mindegy, mert sem 1600, sem 300 hallgató nem fér he 25 munkahelyre. A Műegyetem a háború következtében! teljesen munkaképtelen lett. Természetitudományi vonalon a tudományos élet teljesen megállt. A költségvetés állítólag 50 százalékkal redukálta az egész vonalon a kiadásokat- A redukció ezen a téren 90—100 százalék, pedig a laboratóriumokból kell kikerüinlök azoknak a szakembereknek, akik ezt az országot; újjáépítik, onnan kell kikerülniök azoknak a felfedezéseknek, amelyek az ipart • felvirágoztatják és onnan kell kikerülnie annak az új tágasabb természettudományos világnézetnek, amely egyedüli támasza lehet a demokráciának, szemben a 'fasizmussal. A tudományos munkások anyagi helyzete is egiészemi kétségbeejtő. Csak megemlítem, hogy a napokban kért meg egy akadémikus, egy nagyon jónevű, egyetemi kollégám, hogy neveztessem ki názm ester nek . az Akadémia bérházában. A kulturális munkás értékét eddig még egy ország sem becsülte le annyira, mint a mi demokráciánk, pedig a demokrácia lényegéhez tartozik' a tudási megbecsülése. (Nagy Vince (msz): Ez így van! A munkásosztály életnívója soha ilyen alacsonyan nem állt! -— Lévay Zoltán (msz): Hallatlan! — Padányi Gulyás Béla (kg): Ne szégyeljük az igazságot önmagunknak meigmondlani! Nem azért ülünk itt, hogy önmagunkat dicsérjük! — Nagy Vince (msz) : Nem bírják az átgiaz szót! — Lévay Zoltán (msz): Jeiszavak mán mennek! — Ivanics István (szd) : Mi kultúremberek viagyunk és szocialisták vagyunk, ne magyarázzon bele ilyen dolgokat. — Pászthory István (msz): Maga biztosan sokkal okosabb, mint Szent Györgyi! — Gyurkovits Károly (szd): Magánál minidenesetre -okosabb! — Pászthory István (msz) :< Vigyázzon, mert Nobel)dljiatfc kap! — Nagy zaj-, — Viharcsengő.) Ne tessék erre azt mondani, hogy a tudományra ráérünk majd pá? év múlva. Ha & kontinuitás megszakad, évtizedekre lesz szükségünk, hogy ezt a mi kwltúránkat megint rendbehozzuk és olyan áldozatokat kell hoznunk, amelyek óriásiak azokhoz az- ös.^zegekhez képest-, amelyekkel ma fenn tudjuk tartani még .meglevő kultúránkat. A laboratóriumok már évek óta neon működnek és ha még sokáig várunk, akkor majd üres falakat fogunk újra látni. (Egy hang a szociáldemokratavárf soraiból: Nem beszélve arról; hogy az egyetemi tanárok elmentek nyugodtan külföldre! — Lévay Zoltán (msz): Ez mellébe széles, most az ifjúságról van szó! — Gyurkovics Károly (szd): Kirabolták ezt az országot!' — Lévay Zoltán (rnsiz): Ez mellébeszélés! — Gyurkovie« Károly (szd): Ez nem mellébeszélés! — Lévay Zoltán (ims'z): Éljen Szent-Györgyi! — Éljenzés és itípsi a szabadságpárton. — Gyurkovics Károly (szd): Szent-Györgyi éljen, de Boros professzor meg a többi nem! — Nagy Vince (msz): A kormány hibáiról beszél — Lévay Zoltán (msz) : Örökké politizálnak. —