Nemzetgyűlési napló, 1945. V. kötet • 1947. február 4. - 1947. február 26.

Ülésnapok - 1945-91

H5 À nemzetgyűlés 91. ülése 19Í7akik — ahogyan erről tudomásom van a Nemzeti Bank jelentései alapján — a stabilizáció első hónapjában tizenötmillió dollár értékben szolgáltattak be valutát a Nemzeti Banknak. T. Nemzetgyűlés! Mit jelent ez? Ennek súlyos kihatásai és következményei vannak és ezeiket ma is érezzük. Nem lehetett volna az inflációt megakadályozni a forintnál sem, ha a valuta kintmarad a forgalomban. Helyes volt az az intézkedés, hogy a valutát be kell szolgáltatni, de a pénzügyi igazgatásnak arra kellett volna törekednie, hogy a beszolgáltatott valuta ellenében ta forintot majd csak egy vagy két hónap múlva folyósítsák a valutatulajdonosoknak. (Úgy van! a kisgazdapárton.) Ezek örültek, hogy minden következmény nélkül megszabadulhattak törvényesen a valutájuktól és letehették a Nemzeti Banknál. Mert azután mi volt a helyzet? Ahogyan én látom, a Nemzeti Bank jelentése szerint, a bankjegyforgalom augusztus végére 350 millió forintra emelkedett, de augusztus folyamán a Nemzeti Bank 130 millió forintért vásárolt valutát. -Az. első százforintos bankjegykötegeket tehát ezek a spekulánsok kapták a. valutájukért. (Egy hang a szociáldemokratapárton: Síberek ! — Zaj a kisgazdapárton.) Ezzel nincs még vége, ezeknek a kezén most már a forint forgott tovább, a dollárból forint lett. A forintot forgatták tovább. Miért? Pénzszűke volt, mindent megadtak a forintért, tehát magas- kamatra, kosztra adták ki. így alakult ki az az illegális bankjegyforgalom, amelyre nagyon helyesen mutatott rá itt a Szociáldemokrata Párt gyűlésén Vajda államtitkár, mondván, hogy körülbelül 200 millió forint van illegális forgalomban, amely a spekulációt szolgálja és az ő becslése szerint — nem tudom, hogy az elfogadható-e — még külön 200 millió forint értékű valuta és deviza forog a piacon, mint az illegális bankjegyforgalom egyik tartozéka. A valutabeváltás a Nemzeti Banknál tehát úgy történt, hogy az első forintokat ezek a spekulánsok kapták meg. Ne csodálkozzunk azon, hogy a fény és az árny olyaü tragikus ellentéteit látjuk még ma is a városban és az országban, hogy az egyik oldalon a gazdagok dőzsölnek, a mulatók, a lokálok tele vannak, szórják a pénzt (ügy van! Ugy van!) a másik oldalon pedig nyomoroig, petróleumlámpák mellett él, dolgozik, kínlódik a paraszt, a munkás és még az ablakát sem tudja becsináltatni, a háztetőn becsorog a víz. A fény és árny ilyen tragikus játékának és ellentétének ez a helytelen gazdaságpolitika az előzménye, ez váltotta ki. De tovább megyek. Én emlékezem azokra az okoskodásokra, amikor magyarázták, hogy a parasztnak miért nem lehet magasabb árakat biztosítani terményeiért, (Pászthory István (msz): Ez a baj!) tudniillik akkor attól féltek, hogy majd a paraszt okoz inflációt, ha magasabban szabják meg a mezőgazdasági termények árát, pénz jut a paraszthoz, aki a pénzével iparcikkekért jelentkezik a piacon és mivel még nincs elég iparcikk, nem tad ja szükségleteit kielégíteni, felveri az árakat és megkezdődik egy inflációs folyamat. Sajnálták attól a sokat dolgozott paraszttól az első forintokat. (Taps a parasztpárt és a kisgazdapárt soraiban. — Vásáry József (msz) : De ki a felelős ezekért? — Pájszthory István (msz) : Ki csinálta ezt? — Egy hang a kommunistapárt soraiban: Vásáryék! — Vásáry József évi február hó 6-án, csütörtökön. 136 (msz): Hihetetlen okos ember! —•' Pászthory István (msz) : És miért folytatták? — Nagy zaj.) De továbbmegyek. Ez a helytelen gazdaságpolitika eredményezett azután olyan baklövéseket is, amelyeket immár nem hallgathatunk el. Az egyik ilyen külkereskedelmi vonalunkon az argentin zsír. Tudomásom szerint a Községi Takarékpénztár 13 és fél millió svájci frankért, a Hitelbank pedig 5 milió svájci frankért vásárolt vagy vásárolni szándékozott zsírt Argentínában. Ügy tudom, hogy 280 vagon zsírt, pálmainagot, illetve margarint kötöttek le. Ebből 121 vagon útban van Trieszt felé* február közepe felé érkezik meg. Ha megnézzük, mit jelent részleteiben ez az üzlet, megállapíthatjuk, hogy az argentin zsír kilóját 6 svájci frankért, forintra, átszámítva^ 18 forintért vették. Ennek a 18 millió svájci franknak az értéke 55 es fél millió forint Végeztem kalkulációkat. Ezért az 55 és féi millió forintért lehetett volna vásárolni bent a magyar piacon százezer darab 150 kilós hízott i sertést. Éhből kijött volna nem 280, hanem 450 vagon zsír, (Pászthory István (msz): így van!) és ott maradt volna még a szalonna és a hűs. (Zaj.) Mindenki, aki járta a vidéket tavaly őszszel, tudja, hogy a végén a parasztok már a hivatalos áron 'alul voltak kénytelenek áruba bocsátani disznóikat, mert nem volt kukoricájuk, takarmányuk, amivel tartsák azokat. Ugyanakkor folyik Romániával egy kompenzációs tárgyalás, illetve a tárgyalások realizálása: 900 vagon kukoricát akarnak Romániába szállítani sóért, bányafáért és hasonlókért. (Vásáry József (msz): Ki a felelős ezért? Kik csinálják ezt? — Dénes István (pk): Ez a gazdasági összeesküvés! — Pászthory István (msz): Hol van megvédve a gazda érdeke? — Nagy Vince (msz): A Főtanács jöjjön ide! — Pászthory István (msz): Akik a parasztokat védik, azok csinálják! — Nagy zaj. — Elnök csenget.) Fel lehetett volna vásárolni sovány sertést és pestkörnyéki hizlaldákban racionálisan a rendelkezésre álló kukoricával, korpával fel lehetett volna hizlalni azokat; jobban járt volna az ipari munkásság, a városi dolgozó, mert elsőrendű magyar zsírt kapott volna, amellett szalonnához és húshoz is jutott volna, és jobban járt volna a paraszt is, aki a kihízott disznójáért 500—600 forintot kapott volna és nem volna kénytelen elkótyavetyélni álla- ' tait olyan áron, amely szinte megszégyenítése a parasztságnak, a mezőgazdasági munkásságnak. (Úgy van! Ügy van! —- Zaj a szabadságpártpn.) Megértem, hogy sok mindenre szükség van, ami nálunk nincs és azt külföldről kell behozni, így elsőrendű érdekünk, hogy bányafát és bányadeszkát hozzunk be. (Nagy Vince (msz): Nem Chesterfieldet! —Felkiáltások a szabadságpárton: Cigarettát és mandarint hoznak be!) Delegyen szabad mindjárt megjegyeznem, hogy aki valamennyire is át tudja tekinteni a magyar gazdasági életet, az tisztában van azzal, hogy a baromfi és sertés gyorsan regenerálódik, a pusztulást gyorsan kiheveri, és sertésállományunk ma már ojt tart, ahol 1938ban volt. Ez az egyik dolog. Ä másik pedig az, hogy amikor az argentin zsírüzletet lekötötték, még pedig Buenos-Ayresben, még 1946. május,