Nemzetgyűlési napló, 1945. V. kötet • 1947. február 4. - 1947. február 26.

Ülésnapok - 1945-91

l$i 'À nemzetgyűlés 9Í> ülése Í947. abból a szempontból is ellenőrizze, vájjon az a dolgozók érdekében történik-e, nem pedig spe­kulációra vagy luxuscikkekre megy, amelyek messze távolállanak a dolgozók érdekeitől. Eb­ben az eseÉben azonban az üzemi bizottságok­nak is felelősséget kell vállalniok a vállalatok, gyárak gazdasági gesztióiért és ezért mondom, hogy talán már elérkezett az ideje annak, hogy megoldjuk azt a problémát, amely különben Angliában is felvetődött, hogy vájjon hogyan kapcsolódjók bele felelősségvállalásával az üzemi bizottság a geszti ókba, bármilyen termé­szetűek legyenek is azok. Ezért van szükség arra, hogy olyan új és modern üzemi alkot­mányt hozzunk — ez a törvényhozás feladata lesz —, amely a munkásság érdekeltségét min­den tekintetben és minden vonatkozásban lehe­tővé teszi. És most legyen szabad nekem is rátérnem az összeesküvésre, melyet — mindjárt kijelenteni — pártom nevében a leghatározottabban elíté­lek és megbélyegzek. Ha az összeesküvést nézzük, valóban igaza van Révai képviselőtársamnak: ez a legna­gyobb kiterjedésű és legszervezettebb öaszeesr küvés demokráciánkban. Amik korábban vol­tak, fasiszta diákösszeesküvések, pogromok, an­tiszemita tüntetések, azok — úgy látszik — a hetes bizottság tevékenységével kerülnek egy­ségbe vagy kapcsolatba egymással. Ez iaz összeesküvés a maga szervezettségével és kiterjedésével komolyan akarta veszélyez-' tetni a demokráciát, bár, utalnom kelll arra, hogy Révai képviselőtársamnak igaza volt, amikor az összeesküvés leleplezése utáni na­pokban vezércikket írt arról, hogy ezt az össze­esküvést a magyar állam a maga karhatalmi alakulataival, jól megszervezett rendons égével nem napok, hanem órák alatt leverte vagy szétszórta volna, ha az összeesküvők már arra gondoltak volna, hogy akcióba lépnek. Mivel ezen a területen korábban voltak ugyan demokratikus törekvések, de nem volt demokrácia; az utóbbi időkben a feudális-kapi­talista Magyarországnak is fasiszta vezetése volt; usryanígy a demokratikus törekvések a szomszédos országokban is mindenütt beleütköz­tek a fennálló rendbe, tehát ennek a területnek jellemzője az, hogy a demokrácia a hadművele­tek következtében született meg, azokból a de­mokratikus törekvésekből, amelyek már koráb­ban is demokráciát akartak. Ezzel azonban, nem szűntek meg működni azok az antidemokratikus erők, amelyek koráb­ban hatalmon voltak, vagy amelyek más mó­don óvták és mentették át magukat mindenütt a demokráciába. Amikor elcsendesedett a vál­tozással járó vihar ezen a területen, akkor mindenütt feltörtek a vadvizeik. Feltörtek a körülöttünk lévő országokban is. Aki újságot olvas, tudja jók hogy tavaly koratavasszal Bulgáriában volt összeesküvés., a nyár elején Romániában, az úgynevezett feketesubásoké, Radescu tábornok vezetésével, ősszel Finnor­szágban volt egy nagyobbkiterjedésű katonai összeesküvés és most a télen itt nálunk ezt az Összeesküvést leplezték le. Nem mintha azt akarnám állítani, hogy ezeknek az összeeskü­véseknek megvan a középeurópai összefüggé­sük. Tagadhatatlan, annyiban megvan, hogy ezek az összeesküvők mindenütt a demokrati­kus átalakulás nyomában, szinte a demokrati­kus átalakulás reakcióiként jelentkeztek és így évi február hó 6-án, csütörtökön. 7 132 kívánom a magyar összeesküvést is tekinteni és taglalni. Amint látjuk, ennek az összeesküvésnek két vonala van: katonai és polgári vonala. A katonai vonal látszik a súlyosabbnak. És itt nagyon elítélően kell nyilatkoznom arról a ka­tonaszellemről, amely a két háború között uralkodott ebben az országban. Ez az összees­küvés a régi különítményes szellem feléledése volt. Magyarországon a katonatiszti kar, ez a külön kaszt, ez a külön réteg mindenkitől füg­getlenül politizált. , Annyira megszokta 1919­ben, annyira megszokta Orgoványon vagy Siófokon, hogy neki semmi köze ahhoz, amit a többség vagy a közösség csinál, hogy ez a különítményes szellem vonul végig a két há­ború közötti időn is, amikor sokszor Gömbös­sel, Imrédyvel, Bárdossyval iszemben is külön politikát csinált a tisztikar. Ez a különítményes szellem jelentkezett ezzel az összeesküvéssel és ezzel a különítmé­nyes szellemmel. Ezzel a tisztikarral kapcso­latban nem lehet elég kemény szavakat találni arra, hogy elítéljük. Én őszintén megmondom, ha nem is való a parlament falain belül ilyen minősítéssel élni, valahányszor ezt a tisztikart láttam grasszálni a város utcáin, — akárme­lyik magyar város utcáin — mindig az volt az érzésem, hogy ezek nem mások — bocsánat a kifejezésért — mint közköltségen tartott állami selyemfiúk. És ime, utódaik itt a demokráciá­ban így jelentkeztek! Persze meg kell húzni a határvonalat: tisztelet a kivételnek. Voltak olyan katona­tisztek is, akik megpróbáltak változtatni a helyzeten, akik igen na^y áldozatot vállaltak azért, hogy az ország ki tudjon lábalni nehéz helyzetéből és a magyarság megtalálja helyét a demokratikus népek mellett. Ezeket a tiszte­ket, akiket a magyar demokrácia át is vett és igazolt, meg kell becsülnünk, mert most tar­tunk végre a történelemben előszpr ott, hogy annyi nehéz kísérlet után néphadsereget szer­vezhessünk. Mondom, ennek az igazolt tiszti­karnak kivételével mégis csak súlyosan el kell ítélnünk azokat, akik úgy próbáltáK heLyre­állítani a jogfolytonosságot, hogy változatlanul Horthyt tekintették kormányzónak, azt ' a Horthyt, aki már dinasztiaalapítási tervekkel foglalkozott, de nem Zápolya János nemzeti királyságára gondolt, hanem, mint Ferenc József neveltfia és szárnysegéde, akarta a jog­folytonosságot visszavinni a Habsburgokra. Akik ennek a jogfolytonosságnak elvén próbál­ták megdönteni a demokráciát, jogfolytonos­ságukban visszafelé csak olyan neveket talál­hattak, mint Haynaué vagy Caraffáé; semmi­esetre sem a progresszió, a haladás jogfoly­tonosságát akarták, mert ezt a magyar nép, a dolgozó magyar nép képviseli ma a demokrá­ciában: a Budai Nagy Antal, Dózsa György, Kossuth Lajos és Károlyi Mihály jogfolytonos­ságát és hagyományait. (Taps.) Itt azonban felmerül egy kérdés az össze­esküvés polgári' vonala megítélésénél: lehető­leg ne sértsük meg azt a nemzeti érzékenységet, amely a demokráciába ezzel a tehertétellel jött át. Faragó László t. képviselőtársam kategó­riákba sorozta a magyar társadalmat, osztályok, foglalkozások szerint, érzelem, törekvések és vágyak szerint. Megállapíthatjuk, hogy ennek a társadalomnak egyik része a demokráciába nemzeti sértődöttséggel lépett át. Hogy ez a

Next

/
Thumbnails
Contents