Nemzetgyűlési napló, 1945. V. kötet • 1947. február 4. - 1947. február 26.

Ülésnapok - 1945-91

121 A nemzetgyűlés Ùi. ülése 1947. évi február hô 6-án, csütörtökön. 122 rendelt jelentőségű kérdés az, hogy, nem lehet a dolgokat — legalább is az én filozófiai ismereteim szerint — egyszer statikusan és ugyanakkor dinamikusan tekinteni. Különösen nem lehet a dinamikus szemléletet úgy megváltoztatni, úgy váltogatni, hogy statikusan nézem a bevételeket és dinamikusan nézem a kiadásokat abból a óéiból, hogy más legyen az eredmény, mint amely eredményt egyforma szemlélet^ mellett ki lehetne hozni. Én elmegyek arra az útra is, amelyre Sulyok igen t. barátom és képviselőtársam ment, hogy korrigálja a kiadásokat azoknak tényleges volumenje szerint, de akkor invitálom őt az út másik szakaszára és arra kérem, legyen szíves korrigálni a bevételeket isi a tényleges bevételi alakulás szerint, mert mi átvizsgáltuk a nemzeti jövedelem alakulását az 1946/47. gazdasági évre és megállapítottuk, hogy annak a helyes összege 14.8 milliárd, ami mindjárt egy egészen más aspektust mutat az adóterheket, a közterheket illetőleg, amelyek erre a nemzeti jövedelemre nehezednek. Higyje el nekem, nem lehet egy harmadév eredménye alapján, — bármennyire egyszerűnek látszik a matézis — hárommal szorozni és így egy egész év eredményét megkapni akkor, amikor az első harmadév a felfuttatásnak az időpontja volt. Higyje el nekem — és talán, nekem személy szerint elhisizl -—»hogy ainjilkor... (Justus Pál (szd): Még a tény éknek sem hisz! — Sulyok Dezső (msz): Ugyan miért mond ilyen magas színvonalú fejtegetéshez rosszhiszemű és oda nem illő közbeszólást?! Miért rontja a hangulatot? Ha okosabbat nem tud mondani, inkább ne szóljon. — Justus Pál (szd): Köszönöm a kioktatást, képviselő úr. — Sulyok Dezső (msz): Ne mondjon ilyen bolondokat! — Justus Pál (sad): A jóhiszeműségből önnek kell példát mutatnia! — Révai József (kp): Micsoda ki oktatás t ez? — Zaj.) , De térjünk vissza ehhez a magas színvonalhoz. Higyje el nekem, — á

1 tálában igaz, és mindig igaz —, hogy a november és december hónapok a költségvetés bevételűi hónapjainak sokkal erősebb részei, mint a január, február és elsősorban a tavaszi hónapok, amikor a parasztság teljesítőereje már kimerült és amikor az új termésig teljesítőerő nincs, kivévén, ha egy olyan költségvetésről beszélünk, amely most alakul elsősorban a, nihilből, a semmiből és kivévén, ha elfeledkezünk arró

1

, hogy közben egészen új adónemeket munkálnak ki, amely adónemek a bevételeknek ezt az egész képét megváltoztatják. Még csak egyetlen egy számmal legyen szabad szolgálnom és ez az, hogy a havi bevéte

1 a költségvetési év második felében 240 millió forint lesz a legdurvább átlagban és ez megint csak alkalmas lesz arra, hogy azt a képet, amelyet Sulyok képviselőtársam festett, lényegesem és lényegében megváltoztassa. De nemcsak egy ilyen, számszerűségekben nyilvánuló, hanem egy igen erős szemléletbeli külöribség is van Sulyok képviselőtársam álláspontja és az én álláspontom között. Ő úgy véli, az a kötelessége, hogy felhívja a figyelmet azokra a veszélyekre, amelyekkel a magyar gazdasági élet a szegénység Scyllája és a kötelezettségek Charybdise között hányódik; az én kötelességem, hogy rámutassak arra, menynyi erővel, mennyi leleménnyel, mennyi munkával és tegyük hozzá, mennyi sikerrel tudta ezeket a nehézségeket a magyar gazdaságii élet eddig legyőzni. A stabilizációról beszélve, azt kell mondanom, minden elismerés azoké, akik kitervelték és megvalósították és minden elismerés azé a dolgozó magyar népé, amely nélkülözött, amely eltűrte életstandardjának felére valló leszorítás sát, azért, hogy egy hatalmas fegyvert, a stabil pénz fegyverét kapja a kezébe. (Gróh József (ok): Minden kárhozat azoké, akik az inflációt nem akadályozták meg! — Derültség \a\ kom,' munista és a szociáldemokrata párton.) Akkor méltóztassék kedves képviselőtársam visszanyúlni a győri beszédig (Helyeslés a szociáldemokratapárton.), mert akkor kezdődött a magyar imitáció. (Kéthly Anna (szd): Az egymilliárddal!); azt szeretném tudni, vájjon hol volt az esztergomi egyházmegye akkor, amikor a győri beszédet elmondották. (Taps a kommur nista és a szociáldemokratapárton. — Mozgás a szabadságpárton. — Nagy Vince (msz): Darányiig miegyümjk vissza?

14 — Száva István (szd): A háborúnak semm

i köze nem volt az inflációhoz? — Losonczy Géza (kp): Ezt az emelkedett hangulatot miért zavarják ilyen ostoba közbeszólásokkal? — Derültség a kommunista és a szociáldemokratapárton.) Nem mehetünk vissza 1918-ig, mert hiszem iákkor kénytelen volnék Károlyi Mihály elnök úrnak egyikmásik szeimélyi választásáért szemrehányást tenni. (Derültség a\ kommunista éè a szociáldemokratapárton.) T. Nemzetgyűlés! A stabilizációnak különféle időszakai vannak. Az első időszak az volt, amikor a gyakorlatilag nulla bankjegyszintről! indultak el és amikor részben a Nemzeti Banktól igénybevett 300 millió forint, részben a külföldi valuták és devizák beváltásából keletkező pénzösszeg, részben a magánhitelek n számára folyósított összegek a felfuttatás időszakát jelentették, tehát azt az időszakot, amikor a nulla bankjegyszintről fokozatosan jutottunk fel egy olyan bank jegy szintre, amely_ bizonyos mértékig praeliminált volt

% amikor úgy látszott, hogy veszedelmes közelségébe kerülünk egy felső limesnek, amelyet okkal vagy oktalanul bizonyos fétisizmussal nézett a közvélemény egyrésze. Ekkor kezdődött azoknak a hitelrestrinkcióknak az időszaka, amelyek azután a gazdasági életben éreztették a maguk kellemetlen és zökkentő hatását. Egy nagy viadal volt, amelyet én nem egészen lojális módon a plafondistáik és az ökomomusolk harcának nevezielk. Köintnyű nekem, merít én az Ölkionomusiojk oldalán álltam, amely harcot azonban megvívtuk és amely elintéződött úgy, hogy a merev kvantitáselmélet bukása után már ott tartunk, hogy tudjuk azt; van fejlődési és fejlesztési mód és van lehetőség arra, hogy egyfelől adópolitikánkat még jobban kiépítsük, másfelől a termelés céljaira fokozott mérteikben bocsássunk rendelkezésre hiteleket. Ez a kettősség lehetővé fogja tenni azt, ihogy a jelenleg stagnáló betétállományunk növekedése újból megkezdődjék és lehetővé fogja tenni a gazdasági élet élénkülését az infláció legkisebb veszedelme nélkül és anélkül, hogy azt a tapasztalati számot, amelyet évtizedeken keresztül a magyar közösség' : vásárlóképességének, jövedelemeloszlásának és érdeklődésének irányából levontuk, hogy a forgalomban lévő javak mennyiségének mintegy 9 százaléka lehet a bankjegyforgalom, akár egy forinttal is túl lépnénk. Es mégis amikor így eldobjuk magunktól a, merev és primitív kvantitáselméleitet, ennek elle-