Nemzetgyűlési napló, 1945. V. kötet • 1947. február 4. - 1947. február 26.
Ülésnapok - 1945-91
117 A nemzetgyűlés 91. ülése 19Í7. évi február hó 6-án, csütörtökön. 118 amelynek szellemi szintje Bogya Jánostól f Kima P. Andrásig", politikai eirikölese Hellas Ivántól Imrédy Béláig 1 , egyéni integritása Eckhardt Tibortól Miskolczy Hugóig terjedt. Aki azt hiszi, hogy ezt egy csapásra eili lehet tüntetni, az téved és csalódik, aki azt hiszi, hogy ezt az országot egy csapásra át lehet formálni, az téved es csalódik. Akik 1945 január 17-én Árpádsávval feküdtek le, 1945 január 18-án nem ébredtek fel, mint tősgyökeres demokraták. 11 Ez volt a mi alapvető tévedésünk, ez szülte ta* mi választó jogunkat és ez a választójog szülte ezt a parlamentet, holott a demokrácia nevelést és példát jelent. Nevelést és példát pedig" nem adhatnak a demokrácia ellenségei. Hogy ez így van, erre , csattanó és eklatáns bizonyítók taz összeesküvés, amely most kipattant. Megpróbáltatott — főleg az összeesküvés kipattanásának első napjaiban — az összeesküvés bagatellizálásia- En nem tudom bagatellizálni. Ha csak arról volna szó, hogy Veress Lajoii, Kiss Károly, Saláta Kálmán vagy akár Mistéth Endre mint miniszter részt vett valamilyen összeesküvésben, ha emberekről volnia szó, a népbíróság elintézi a ^kérdésit, és nincs többé nyoma az egész problémának. De itt, igen t. Nemzetgyűlés, — ési én jtt^ átveszem Révai igen t. képviselőtársam felszólítását ^ — legyünk végre egészen és brutálisan őszinték: rétegekről van szó. Melyek ezek a rétegek? Elsősorban a katonatisztek, akik már békében hozzászoktak ahhoz, ihogy másokat készítenek elő a halálra. Másodsorban a köztisztviselők, akiktől az élet és halál függött békében és háborúban egyaránt- {Révai József, íkpl: Tiszteliet a kivételnek! — Kiss Roland (sad). államtitkár: Akinek nem inge, nem veszi magára!) Különös, hogy csak ez a két réteg van bekeverve ebbe az összeesküvésbe és különös, hogy nem látjuk sem a nagybirtokot, sem a nagytőkét, sem az egyházat az összeesküvés figurái között. (Felkiáltások a szabadságpárt oldalán: Fájlalja? Szeretnék!) Én ezért nem a politikai erkölcs, hanem a poüíikai okosság- nevében dicsérem őket, mert nem vitást, hogy ők is gyűlölik rendszerünket, nem vitás, hogy bírálatuk célja nem a javítás, hanem a megsemmisítés, nem vitás, az a céljuk, hogy lazok, akik az összeesküvés élén álltak, diadalmaskodjanak saját lobogójuk, de emezek intenciója szerint (Révész Ferenc (szd): Akkor becsatlakoztak volna!) öt perccel utána. Viszont tudják [azt, hogy Európa nem kedvez ma a fasiszta összeesküvésnek, de történelmi bűnük akkor is megvan. Bűnük a Horthy-rendszernek huszonöt éven keresztül való szolgálata, amelyből a professzionista összeesküvők kitermelődtek- Es ha netán voltak közöttük antihorthysták, — mert voltak — akkor hiabsburgiánusok voltak, egyazon reakció másik arcának képviselői voltak, ami nem jobb semmivel sem. Azt kell mondanom, hogy én saját szenv pontjukból érteni és megértem az összeesküvőket. Az ő életformájuk a horthysta. Magyarország életformája, hatalma, dísze, külsősége veit. ök ebből kicseppentek, elvesztették életformájukat, nekik tehát élet-halál kérdése az, hogy a restaurációt megpróbálják. Ezért mondom és vallom, — bármilyen kevéssé szimpa* tikus éppen barátaim előtt egy ilyen kijelentée — ne higyjük. hogy nem lesz több összeesküvéssel dolgunk. (Révai József (kp): Nem is hiszszük!) Az összeesküvések újra és újra meg fognak ismétlődni mindaddig, amíg ez a fertőzött nemzedék ki nem vész, amíg az újat fel nem neveljük s amíg politikai és erkölcsi példákkal kívánatossá nem tesszük azt a demokráciát, amelyben élünk és élni akarunk. Nem kontradikció, ha ' azt mondom, hogy mindaddig a demokráciát a rendészetnek kell megvédenie, a politikai rendőrségnek, — amely természetesen nem politizáló rendőrség, bár őszintén meg kell mondanom, hogy az utóbbi időben alig lehet ilyen irányban jogosult panaszt emelni, — amelynek lényege az államrend megvédése. Nem azért és nem csak azért az államrend megvédése, mert ez az államrend a mi rendünk, — bár Törekyéknek ahhoz, hogy ezt az államrendet megvédelmieizzélk. 12 tökéletesen elég volt az, hogy az államrend az ő rendjük, — hanem azért — és erre térek mindig vissza — mert ebben, az államrendben egy feltörekvő osztály szabadságigénye foglaltatik. Megvallom, amikor ehhez a kérdéshez nyúlok, két félelem között ingadozom. Az egyik a jogászé és a demokratáé, aki előtt mindig a Habeas Corpus van, a másik a gyakorlati emberé, a politikusé és a szocialistáé, aki azt mondja, hogy az önvédelem minden rendszer első kötelessége, (Taps a kommunista és fii szociáldemokratapárt soraiban.) és a szintézis a politika művészete. Helyes eredmény, ha az államot védjük; hibás eredmény, ha embereket vagy pártokat védelmezünk egyoldalúlag. De a demokráciát az egyéni példa is védelmezi: védelmezi a tisztesség, a tehetség és a politikai előélet tisztasága. Arról van szó igen t. Nemzetgyűlés, hogy egy iJyen átalakulás után minden pártnak van és lehet rendezni való ja mind a három szempontból. Nekünk szociáldemokratáknak minden törekvésünk az, hogy a magunk portáján ebben a tekintetben rendet teremtsünk. Mi kiirtottuk és kiirtjuk a tolvajokat, mi az ügyesek helyébe az okosokat, a sodródók helyére az elvhüeket ; állítjuk, ami nem gyors és nem könnyű munka, de grosso modo elmondhatjuk, hogy nálunk eltűntek és még eltűnnek a pártjelvények a politikai és gazdasági vetkőztetek gomblyukaiból. De az összeesküvés ügye nevelés és oktatás problémája is, a családi nevelésé, a pártnevelésé, az iskolai nevelésé, az iskolánkívüli nevelésé, a katonai nevelésé és a sajtónevelésé. A családi nevelést a demokrácia javára és a demokráciáért hol segíteni, hol mlódosítani, hol ellensúlyozni kell. Segíteni annál a proletárnál és parasztnál, akiben van jószándék és akinek elsősorban a gazdiasági helyzet javulására volna szüksége ahlhOz, hogy a maga családját, a maga gyermekeit a demo; krácia szelemében tudja neveilnii. Módosítani kellene annál a kispolgári rétegnél, amely nemi eléggé ért hozzá és amelynek nincsenek is eszközei, hogy a szakértelmet pótolja. És ellensúlyozni a középosztálynál, a ci^devant hatalmasoknál és gazdagoknál. A legnagyobb kérdések egyike ennek a megoldása, de nem úgy, hogy ennek a rétegnek if júságiát a síiberpályákra kan alizáljuk, nem úgy, hogy az összeesküvők fiainak és leányainak nevelése egyelőre abban merüljön ki, hogy az aranyifjúból aranycsempészifjú és a báltündérből bártündér lesz; mert ilyen gyümölcse van a horíthysíta elit fájának. A partnevelésre vonatkozólag megint csak 1 azt kell mondanom, hogy körüllha taroltán, I senki dolgába nem avatkozva beszélünk, vi8*
