Nemzetgyűlési napló, 1945. V. kötet • 1947. február 4. - 1947. február 26.

Ülésnapok - 1945-91

109 A nemzetgyűlés 91. ülése 1947. évi február hó 6-án, csütörtökön. 110 adjuk! — Lévay Zoltán (msz): Halljuk a gyászjelentést! Megrendült szívvel folytatja.) Elnök: A nemzetgyűlés a kért meghosszabbítást megadja, (Dénes István (pk): Halljuk a halotti beszéd folytatását!) Révai József (kp) : H&i felvetjük .aat a kérdést, hogyan történhetett meg mindez, lehetetlen nem basaélni arról is, hogy óvásban es figyelmeztetésben nem volt hiány. Hadd idézzem itt ftákosii elvtársamnak 'egy 1945 februári figyelmeztetését. ' (Olvas

su): »Ami a kisgazdapártot, illeti, ninos kizárva, hogy ta reakció megpróbálja azt a játékot, amit 1920-ban űzött, azaz betódul a kisgazdapártba;, kezébe veszi az irányítást. Utána megbontja a demokratikus erők egységét és megpróbálja megakadályozni az ország demokratizálását.« Meg kell állapítanom» hogy a figyelmeztetés ihetlyénvaíó vo/lt, sajnos btem haisen#fL

Y Idézek egy másik óvást, figyelmeztetést ugyancsak Rákositól. (Olvassa): »Mi emlékszünk Vitosz; íleínigyelországíi parasztpárt jártai, Sztambulinszki bulgáriai parasztpártjára vagy Radies jugoszláviai parasztpártjátfai; mindezek a pártok azon mentek tönkre, ho.gy neon tudtak összefogni a /munkássággal, de ugyanakkor szabadon engedték a reakciós elemeik garázdálkodását pártjukon belül. Az eredmény az volt, hogy a reakció a parasztpártok segítségével először megverte ezekben az országokban ai baloldali munkáspártokat és azután, magát a parasztpártot is lejáratta vagy megsemmisítette.« Engedjék meg, hogy bár — talán szerénytelenségnek látszik, magamat idézzem, 1946 májusában /Ütt a nenizetgyű'liésen tartott beszédemből. (Olvassa): »Bennünket nyugtalansággal tölt el ez a belpolitikai kétkulacsosság. Vannak olyanok, akik csak kénytelen-kelletlen folytatják a demokratikus politikát és azt gondolják, hogy majd a békekötés után jön a nagy fordulat, nekimennek a munkáspártoknak, jön a nagy leszámolás. Vannak nem jelentéktelen kisgazdapárti politikusok, akik nyiltan beszélnek arról, hogy at békekötés után kezdődik a harcos szakasza a politikának. Hogyan lehet az, hogy ezek a fasiszták Vácott, Gyöngyösön és Sopronban, de sok más helyen is fedőszervként a kisgazdapártot használták /feli EgyKJk-másik • kisgazdái pártszervezetben olyan légkör, a kétkulacsosságmak olyan talaja van. amely alkalmasnak bizonyult az összeesküvők számára. Belpolitikai kétkulaicsosság tette alkalmassá a kisgazdapárt egyes szervezeteit, hogy ezek a bitangok ífedőszervként ilfflhaszn|MjafcU • Szinte kísértetiesen hangzanak ezek a jóslások. Abból, ami történt, sajnálattal kell megállapítani, hogy pusztába kiáltott szavak maradtak. De most meg kell kérdeznem a kisgazdapártot barátian és. őszintén, látják-e — nem kívánjuk azt, hogy elismerjék, hogy nekünk teljesen igazunk volt, nehéz az ilyesmit elisimerni (Egy hang a szabadságvárt soraiban: Kutya macska barátság! Zaj.) — de látják-e a kisgazdapárt demokratái, hogy a dolgok megítélésében túlnyomóan azoknak volt igazuk, fekik idejekorán figyelmeztettek és óvtak"? Igazunk volt akkor, amikor az arányosítás követelésére azt mondottuk, olyan arányosításból, amelyet Jaczkó Pálok haj tarnak véigre, nem kérünk, nem a mi érdekünkben, (Egy hang <a szabadságpárton: Dehogy!) hanem elsősorban a kisgazdapárti parasztok érdekében sem kérünk belőle. (Derültség a szabadságpárt sokaiban. —; Nami zaj. ~ Az elnök csenget. — Nagy Vince (nHsiz): Szívükön viselik a kisgazdapárti parasztok ' sorsát.) T. Nemzetgyűlés! Gyakran olvassuk a kisgazdapárti sajtóban is, hogy az összeesküvők elsősorban a kisgazdapárt ellen esküdtek össze. _ Ebben igen sok igazság van. De ha elismerjük, hogy ebben sok igazság van, akkor a következő lépés annak az elismerése, hogy az arányosítás, ahogyan Jaczkó akarta végrehaj tatai, ugyancsak |a kisgaedpárt parasztjai ellen irányuló lépés lett volna, és azt is el kell ismerni, hogy ennek a Jaczkó-féle arányosításnak a meghiúsításával mi az eigész magyar demokrácia érdekeit védtük, az önök érdekeit éppen úgy, mint az ipari munkásság érdekeit. (Egy hang a szabadságpárt soraiban: Köszönjük szépen!) Azt halljuk a sajtóban is, még érteUmeis emberek részéről is iaz (összeesküvéssel kapcsolatban, bizonyos elnéző hangsúllyal, bizonyos megbocsátó mellékízzel, hogy az Összeesküvők parasztromantikában szenvedtek és kissé túlzásba vitték a pariasatronuaintikát. Ezt kereken tagadóim. Ebben az összeesküvésben a világon sieimimiféle parasztromantika nem volt. A parasztromantika egy bizonyos túlzó rajongó szeretete és eszményesítése a parasztnak. De vájjon volt-e egy szemernyi parasztromantika abban, hogy az összeesküvők viszsza akarták venni 700.000 paraszttól azt .a földet, amelyet a; demokrácia adott nekik? Volt-e parasztromantikai abban a jelszavukban, hogy az úr vezessen és a paraszt dolgozzon? Volt-e e-p-v szemernyi parasztromantika, és nem inkább úr-romantika volte abban, a jelszavukban, hofgy a; parasztság első nemzedéke ne dugja bele az orrát az ország ügyeibe és ne lehessen képviselő. (Reisinger Ferenc (szd): A második nemzedék már úgyse tudta volna beleütni! — Az elnök csenget.) Ez az ösezeeBkütfés a reakciós, úri Magyarország, a dzsentrik műve volt a demokrácia egésze ellen, többek között a parasztság ellon is. Parasztromantiika volt-e vájjon az, hogy âz ösezesküvők Jaczkó Pál úr segítségével — akiről nem tudom, hogy a parasztromantikusok csoportjába sorolható-e — konspiráltak azaal a nyilas, szálasiszta Szent László hadosztállyal, amelyet még 1944-ben Horthyék és később Szálasiék állítottak össze válogatott elemekből, az ő szempontjukból válogatott elemekből, levenj tevezetőkből, aktív tisztekből, továbbszolgáló altisztekből. Parasztromantiká volt-e az

% hogy összeszűrték a levet ezzel a Szent László hadosztállyal, amely mindvégig harcolt a németek érdekében és mint délausztriai magyar hadsereg ma is T*- vagy legalább is a legutóbbi időkig — zárt formációt alkot Ausztria egyik megszállási zónájában azzal a céllal, hogy majd, eljönnek ide Magyarországra és mint 1919-ben a tiszti különítmények, ugyanúgy végrehajtják az új honfoglalást? Ennek a Szent László hadosztálynak a hírszerző osztálya állandó ktapcsolatokat teremtett a Magyarországon lévő összeesküvőkkel, nenn utolsó sorban Jaczkó Pállal. Azt is tudni kell ezekről a nagy para sztb arátokról, hogy leventéink tízezreit ők hurcolták el; nem utolsó sorban éppent ez a Szent László hadosztály terelte ki őket Szügyi Zoltán ezredes parancsnoksága alatt és ezé* a nagy fajmagyarok, a Magyar Közösségnek