Nemzetgyűlési napló, 1945. V. kötet • 1947. február 4. - 1947. február 26.

Ülésnapok - 1945-90

49 A nemzetgyűlés 90. ülése 1947. Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Oláh Mihály (kp): Igen t. Nemzetgyűllés! A magyar földet művelő parasztság verejtékisis, munkájának gyümölcse mindig attól függ, hogy mennyire könyörületes az idő. Az idő nem mindig könyörületes a parasztság mun­kájához. Mint ismeretes, az elmúlt nyáron ke­serves esztendőt éltünk át. Ez ttdi-önösem a magyar parasztságra vonatkozik, amely mun­kája gyümalcsének még a legkisebb hánya­dát sem kapta meg. Az alföldi városok közül különösen Hóidmező vásárhely határában pusz­tított olvan hatalmas jégverés, amely 2500 katasztrális hold földön vert» el a búza, árpa, rozs és tengeri 80—90, sőt 100%-át. Ennek kö­vetkeztében ' a városa adóhivatalnál jelentke­zett 209 kisföldű ember, új gazda, földhérlő. A polgármesteir felvette a panaszokat, de intéz­kedni nem tudott, mert a vonatkozó minisz­terelnöki rendelet erre lehetőséget nem bizto­sát. A 801/1945. M. E. számú rendelet kimondja, hogy elemi károk után adóelengedést engedé­lyezni nem lehet. E miatt ezek a kisemberek éppen a demokrácia eljövetelekor olyan sú­lyos, sérelmet szenvedtek,, amelyet nézetem szerint orvosolni kell. A múlt évben, 1946 nya­rán az laszálykárosultak kaptak adótörl'ést, eziek a kisembereik pedig 1 nem, holott az Al­földnek ezen a részén a jégkár csaknem tel­jesen elpusztította verejtékes munkájuk gyü­mölcsét Akiknek öt ihat vagy tíz hold föld­jük volt, azoknak a» egész termését elverte 1 a jég. Ezek a jégkárosultaik természetesen nem részesültek iadóelengedésbein. Igazságta^annaík ós antiszociálisnak tartom ezt azért, mert an­nakidején, aimikor a földek mlég a nagybir­tokosok kezén voltaik, volt ilyen jégkár, elemi kár esetén adóelengedés, niost pedig, amikor nagyon nagy szükség volma a paraszt­ság sokszor hangoztatott védelmére kelni és különösen a kisföldű parasztságot kellene megmenteni, kellene átvészeltetni a jobb időik'^. akkor zárkóznak el ez elől. Kérem a pénzügyminiszter urat, hogy a 801/1945. M. E. sz, rendelet hatálylalaníttassék és új rendelet adassék ki, amely lehetővé teszii, hogy a jégkárok után is járjon adóel­engedés. Nem olyan egyszerű a kérdés, de én úgy gondolom, hogy bár nem voltak ilyen nagy elemi károk az 'egész, országban, hanem csak az Alföldnek ezen a részén pusztított a jég, azért mégis megszívlelendő ez n kérdés. Azzal is tisz f ában vagyok, hogy ma Ma­gyarországon a demokrácia idejében az adózás* terén minden fillérnek nagy fontossága van, amely az államháztartás kasszájába befolyik. Itt mégis ismételten hangsúilypzni kívánomi; antiszociális dolog, hogv az ilyen károsodás után a kisföldű emberek nem kapnak adótöí* lést. Intézkedést kérek aziránt is, hogy fi be s szolgáltatási kötelezettség tekintetében is töre­tén jék enyhítés. Ezeket a kisparaszt r embere­ket ugyanis az adókötelezettségen kívül be­szolgáltatási kötelezettség is terheli. _ w Ezzel kapcsolatban sem veszik_ figyelembe a jégkárt, hanem egyszerűen kirójják rájuk a kötelezett­séget. Tudom, ho£?v törvény eilen es cseieikedet volna, ha az illetékes hivatal nem hajtaná végre ezt az intézkedést. Szükséges tehát, hogy ez a 801/1945. M. E. számú rendelet eltöröltessék és egy olyan rendelet ' lásson napvilágot, amely ezeket a jógkárosult kisembereket feil­NEMZETTxYÜLÉS.I NAPLÓ V, évi február hó 5-én, szerdán. 50 oldja a beszolgáltatás alól. Nem egyszerű probléma az, amikor 80—90, sőt 100%-át veri el a termésnek a jég és akkor nemcsak a 'köz­terhek miatt, hanem a beszolgáltatás imiatt is zaklatják ezeket a szerencsétlen kisembereket. Kérem tehát a pénzügyminiszter urat, sür­gősen vizsgálja meg ezt a rendeletet és hala­déktalanul adjon ki egy másik rendeletet, amely^ ezeket a jégkárosultakalt adóelengedés­ben részesíti. Elnök: A nemzetgyűlés az interpellációt kiadja a pénzügyminisztei"" úrnak. Következik Tombácz Imre képviselő úr interpellációja a pénzügy- és az iparügyi mi­niszter úrhoz, , í Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az inter­pelláció szövegét felolvasni. Gyurkovits Károly jegyző (olvassa): »In­terpelláció az iparügyi és a pénzügyminiszter urakhoz. Az Erdőbirtokos és * Fakitermelő Bt. budapesti cégnek a Szegedi Lemezgyár és Fa­ipari Rt. szegedi üzemének elsorvasztására irányuló ténykedése ügyében. A Szegiedi Lemezgyár és Faipari Rt-t a Magyar Általános Hitelbank leányvállalata, az Erdőbirtokos ési Fakitermelő Rt. buda­pesti cég alapította, részvényei ennek tárcájá­ban vannak és így közvetve a vállalat a Hitel­bank tulajdonát képezi. Az Erdőbirtokos Rt. a közelmúltban megvásárolta az újpesti Fur­nír és Lemezművek Rt. részvényeinek többsé­gét. Az újpesti gyár ötször nagvobb, mint a szegedi és a jelek szerint a szegedi gyárat mesterségesen el akarják sorvasztani. A Szegedi Lemezgyár felett a felügyeletet az Erdőbirtokos Rt. gyakorolja. A gvár anyag­szükségletéről! nem gondoskodik. Immár feb­ruár hónapban vagyunk; és a gyárnak köt­levele még mindig' nincs. A különböző anyag­beszerzésekre, munkabérfizetésekre pénzt .nem kap a gyár. A külföldi üzletkötéseket az Erdő­birtokos Rt. tartotta fenn magának. A szegedi gyár készletéből eladott áruk ellenértékét nem bocsátják a szegedi gyár rendelkezésére. Az Erdőbirtokos Rt. vezetősége az üzemi bizott­ságnak nem enged betekintést a külföldi üzletkötésekbe, úgyhogy az üzemi bizottság nem tudja, milyen áron kellt el az áru. Az újjáépítés s-zabotálását látjuk ebben a ténykedésben.. Családtagokkal együtt több. mint 500 ember kenyere forog veszélyben. Kérem az iparügyi- és pénzügyminiszter urakat, tegyenek olyan intézkedéseket, ame­lyek alkalmiasiask az Erdőbirtokos Rt. szándé­kának < meghiúsítására ós a szegedi dolgozók érdekein ek megvédésére.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Tombácz Imre (kp): T. Nemzetgyűlés! A háború okozta halálos sebeikből Magyarország csak úgy tud felgyógyulni, ha minden gép, mieden gyár teljes kapacitással dolgozik azért, hogy az elpusztult értékeket pótoljuk és meg­teremtsük fiatal demokráciánk anyagi alapját. Ez'a nemzet érdeke. A magyar nép ezt meg is érti. Paraszt, munkás és értelmiségi egyaránt ma is meghozza a maga áldozatát. De ami a nemzet érHeke, az nem mindig érdeke a nagy» tőkének. Ha a nagytőke úgy látja, hogy má­sutt nagyobb profitlehetőségek nyílnak* akkor minden más _ szempontot félretesz és csak a maga érdekeinek érvényesítésiét helyezi elő­térbe­Egy eset szőnyegrehozásával szeretném a kormány, közelebbről a pénzügyminiszter úr­4

Next

/
Thumbnails
Contents