Nemzetgyűlési napló, 1945. V. kötet • 1947. február 4. - 1947. február 26.

Ülésnapok - 1945-94

437 A nemísetgyűlés 94. ülése 1947. Interpellációm bejegyzése óta terjesztette be a kormány a költség vetést, így tehát a kultúrkapcso lat okról és az etekintetben reánk váró teendőkről majd a kultusztárca költségvetésének tárgyalásakor lesz alkalmam részletesebben beszélni. Most, ezzel kapcsolatban egy igen aktuális és ínég mindig aktuális kérdést kell felvetnem annak ellenére, hogy Szent-Györgyi professzor úr, aki ennek az interpellációnak a bejegyzésekor Parisban volt, már neon tartózkodik Parisban, mint az interpelláció szövege mondja, hanem hazatért és csak a minap hallottuk beszélni itt a nemzetgyűlés színe előtt. Kétségtelenül összefügg ezzel a problémával» mert mint mondottam, ő az egyik első számú kulturális követünk, mert hiszen nem nagyon dicsekedhetünk, sőt egyáltalában nem dicsekedhetünk még egy élő magyar Nobeldíjas tudóssal. Nem közömbös tehát számunkra, hogy ezt a Nobel-díjas magyar tudóst hogyan becsülik meg külföldön, hogyan becsülik meg például a nyugati államok vezető államában, az Eszakamerikai Egyesült Államokban. t Sajnos, csak rádió- és sajtóértesülésekre vagyunk utalva és onnan halljuk, hogy a professzor úr egy meghívásnak kivánt eleget tenni és felolvasó körútra indult Amerikában. Eljutott Parisig. Parisban hosszú heteken keresztül várt a beutazási engedélyre, meg

1 is sürgették, hallomásunk szerint a beutazási engedély azonban nem adatott meg, hanem kifejezetten megtagadták. Ez a magyar kultúra ügye és illik tudnunk, hogy miért tagadták meg és «tekintetben nem terheli-e valami mulasztás a magyar kormányszerveket, a magyar diplomáciai szerveket és ha valóban történt ilyen visszaiutasítás, ennek oka kifejezetten a professzor úr személyében keresendő-e vagy pedig valamely más, már inkább általános politikai és a kormány felelőssége alá tartozó területre esik ez a kérdés % Sajnos, megint csak egyoldalú információra vagyok utalva. Például a Szabadság 1946 december 24-i száma némi magyarázatot ad ennek a különös ügynek homályos hátterére. A lap cikket közöl »Horthy ügynökei akadályozták meg Szent-Györgyi r amerikai utazását. — Az Amerikai Magyar Népszava és az Eckhardt—Bátor—Pelényi hármas demokráciáé llenes szövetsége« címen. A cikk többek között ezt mondja (olvassa): »Ideje, hogy a magyar közvélemény megtudja, mi is az az Amerikai Magyar Népszava« és mi van ebben a közismert ottani magyar újságban- Ezt mondja: »Nem érdektelen, sőt időszerű, hogy ugyanezeknek a magyaroknak« — már tudniillik akik őszerinte áz Amerikai Magyar Népszava mögött állanak — »a SzientGyörgyi-ügyben játszott szerepével is foglalkozzunk*« Néhány ember összeállt, Bátor Viktor, Pelényi János, ä Horthy-rezsim utolsó washingtoni követe és Eckhardt Tibor, s ezek angol nyelven »Observer« című hetilapot adtak ki, amelynek célja a Szabadság szerint a »a Horthy-barát eszmeterjesztés és a magyar demokrácia céljainak bemocskolása volt.« »Itt kapcsolódik ez a társaság Szent-Györgyi Albert tanár ügyébe. Mialatt a harc Budapest felszabadításáért folyt, az Amerikai Magyar Népszava első oldalán plakátbetűkkel, ordító cím jelent meg: »Szent-Györgyi tanárt meggyilkolták az oroszok«, hirdette ez a cím. A vészhírt lenyomtatta az Observer is. Két nap múlva Clare Bothe Luce, kongresszusi képviselőnő, akinek férje a rendkívül elterjedt »Time«, »Life« és »FortTua*« folyóiratok v&gyévi február hó 12-én, mer dán, 438 S hatalmú kiadója, sürgős interpellációt mondott a kongresszusban Szent-Györgyi {meggyilkolása ügyébeni Miután kiderült, hogy az egészet Bátor és társai agyalták ki s juttatták el a képviselőnőhöz és Szent-Györgyi tanár épen és egészségesen hazatért Magyarországra, az Amerikai Magyar Népszava első oldalán, ugyancsak plakátbetükkel, újabb cím hirdette: »Ál Szent-Györgyit küldtek Budapestre«. Ennek a társaságnak érdekében állott, hogy a magyar demokratikus újjáépítés úttörője, tudományos életünk büszkesége ne jöhessen az Egyesült Államokba, mivel tudták, hogy Szent-Györgyi Albert óriási tekintélyét az új Magyarország javára fogja felhasználni. Ez pedig az ő kisded játékaikat keresztezné. De nézzük csak, kik tartoznak még a Bátor— Eckhardt—Pelényi csoporthoz és kiknek állott még érdekében Szent-Györgyi beutazását megakadályozni.« Azntáu folytatva felsorol méf? ery csomó nevet. Érdekes benne az, hogy egy Deák Ferenc nevű úr is van köztük, akiről megállapítja, hogy azelőtt Deutsch névre hallgatott és Miskolcról ment Amerikába, ahol azt állította, hogy unokáj a valódi Deák Ferencnek. Erre egy történész megkérdezte tőle: Hogyan, ön az agglegény Deák Ferenc unokája? A lényeg az, hogy a Szabadság ilyen magyarázatot ad az utazás elmaradására. De feltétlenül érdekes és közügy az, hogy mit mond például a másik lap, a Szabad Nép, a moszkvai rádió kommentálása alapján SzentGyörgyi meghiúsult amerikai útjáról. Az erre vonatkozó cikk a következőket tartalmazza (olvassa): »A moszkvai rádió megemlékezett Szent-Györgyi Albert, Nobel-díjas magyar tudós

1 meghiúsult amerikai utazásáról. A világhírű tudós kizárólag tudományos céllal akarta meglátogatni az Egyesült Államokat. Miért tagadták meg tőle mégis a beutazási engedélyt? — kérdi a moszkvai rádió munkatársa. Az amerikai reakciós körök nem jó szemmel nézik ezt a jeles tudóst, mert & demokrácia barátja, mert volt bátorsága nyíltan támogatni az új Magyarország haladó erőit, a reakciósok és a fasisztabarátok elleni harcban. Ezzel szemben —< folytatta a moszkvai rádió — a V. 2 német »csodafegyver« feltalálója, akit Hitler rendjellel tüntetett ki, 117 társával együtt jelenleg Texasban tartózkodik, ;azi amerikai hadsereg kutató laboratóriumában dolgozik és felajánlották neki .t-z amerikai állampolgárságot ifif.« Azt hiszem, hogy ez a két forrás márcsafe bizonyos fokú párteredeténél és egyoldalúságánál fogva .is — értem a Szabad Népet és a Szabadságot — kétségtelenül alkalmatlan arra, hogy a kétrdést egyetemes és nemzeti szempontok szerint tisztázza. Éppen azért, úgy érzem, kötelességem azoknak a kultúrkapcsolatoknak hatékonysága, illetőleg felvétele érdekében megkérdezni, igaz-e az, hogy Szent-Györgyi Albert professzor be nem engedésének az lett volna a háttere, amint ezt a lapokon túlmenőleg suttogják, hogy t. i. az egyik magyarországi párt kongresszusa alkalmával felszólalt és bizonyos álláspontot nyilvánított? Tényleg ez-e a magyarázata, hogr Amerikában, ahol őt mint egy pártok felett álló és

1 éppen közéleti nagysága címén ide külön, általunk meghozott törvénnyel behívott törvényhozót tekintik és éppen ezért bizonyos fokig neheztelnek tiszteletreméltó,, de kétségtelenül a napi politikát érintő agy oldalú álláüf oífi*lá*áárt, «zt a bizoayos ki~ 28*