Nemzetgyűlési napló, 1945. V. kötet • 1947. február 4. - 1947. február 26.

Ülésnapok - 1945-94

433 A nemzetgyűlés 9á. ülése 1947. Slaehta Margit (pk): Szabad egy megjegyaóst tennem? Ebben csak a végkonkluzáót óhajtottam előadni és a másik interpellációt szeretném megindokolni. Elnök: Képviselőtársunk itt a jegyző úrnál úgy jelentette be, hogy a képviselőket ért sajtótámajdasok tárgyában a mdniszterelnlök úrhoz interpellációjának törlését kéri. Ezt tehát az előbb megállapítottuk a Házban. Slaehta Margit (pk): Ez félreértés. Elnök: Es ennek a második interpelláeiójának elmondásához ragaszkodik. Slaehta Margit (pk): Ennek csak a végkonkluzióját óhajtom előadni és az előzőt szeretném megindokolna. Elnök: Erre már nincs lehetőség. Slaehta Margit (pk): Akkor énhez csatlakozva. Elnök: Kérem, képviselőtársunk másik interpellációját nemi mondhatja el. mert annak törlését kérte és ehhez a Ház hozzájárult. Slaehta Margit (pk): Akkor ezt fogom elmondani. Elnök: Az utóbbi, interpellációjának elmondására a szót megadom. (Juhász István (szd) : A lényeg az, hogy beszélhessen !) Slaehta Margit (pk): T. Nemzetgyűlés! Az igazmondás és az igazlelkűség minden kornak ós társas közösségnek nagy kincse volt, anélkül közösségi élet szinte el sem (képzelhető. Már a tízparancsolat megtiltja a valótlan állításokat, (Pozsgay Gyula (szd): Percenkint megszegik!) amikor azt mondlja, hogy hamis tanúságot ne szólj felebarátod ellen- Ettől a jelen irányzat egészem eltér. A szó megtartása nem probléma. Az 1945. év őszétől kezdve igérte a kormány az internálások megszüntetését. A választások előtt vezércikkek, miniszteri (nyilatkozatok jelentek meg az internáló táborok megszüntetéséről. Ugyanez áll, amint már (költségvetési felszólalásomban emlitettem, a magántulajdonra vonatkozóan. De ennél tovább menve, egészen szokássá vált, hogy hajszákat indítsanak kitalált alapon, hogy hivatalos álindokolások szolgáljanak internálások, letartóztatások alapjául. (Gyurkovits Károly (szd): Aki csak egykét zsidót géppuskázott bele a Dunába, azt ilyen alapon internálták!) Továbbmenőleg, a magyar sajtó egyes orgánumai vállalkoznak arra, hogy teljesen koholt dolgokat közöljenek. A rágalmazás nem probléma. Hogy igaz-e az állítás, vagy nem, az nem [kérdés, hanem az, hogy milyen celt vélnek ezzel az eljárással elérni. Amikor a múlt év folyamán itt járt egy külföldi haditudósító és meg akarta állapítani, hogy vájjon a magyar újságokban a potsdami szerződés teljes terjedelmében jelent-e meg, akkor minden sajtóorgánumot átkutatott. Amikor én csodálkoztam ezen az óriási alaposságon, ezt, felelte: Gsak nem tájékoztathatom esetleg tevésen párisi irodámát 1! Ugyanebben az időben egy éjszaka megszólalt valamelyik bukaresti sajtóközpont, felhívtad a mi számunkat éis kérdezte, vájjon közölheti-e az újságokban ezt és ezt az akkor aktuális dolgot, nehogy olyat közöljön, ami nem áll. A mi sajtóorgánumaink azonban, sajnos, úgy látszik, egészen más véleményen vannak és nagyimértékiben hozzájárulnak ahhoz,, hogy a hazugság szelleme elöntse egész közéletünket. (Csíkos Sándor (kg): Például az emberkolbász esete! — Juhász István (szd): Vagy a Szív Újság! — Pászthory István (msz): Az nem. hazudik! A kolbász már hazudik!)

49 NEMZETGYŰLÉSI NAPLÓ V. évi február hó 12-én, szerdán. 434 Különösen szenvednek ettől az elhanyatlott felfogástól azok, akiket erkölcsi tekéjüktől akarnak megfosztani, főleg egyes kiszemelt képviselők. Erre itt volna az i%, természetes argumentum, hogy ott van a sajtótörvény- Ki tud azonban igaziságot szerezni magának, aki nem baloldali orientációjú? Az újságoknál hiába lép fel az ember és hiába bizonyítja be a téves vagy szándékos valótlanságot, nem hozzák a rektifikáeiót. (Csorna Sándor (kg): Ha a másik hozza, betiltják!) Az erkölcsi tőke minden embernél nagy érték, de különösen a képviselőknél az. Éppen ezért szükségesnek tartom, hogy a magyar nemzetgyűlés a legnagyobb eréllyel lépjen fel e szimptómákkal szemben. Végtelenül sajnálatosnak tartom az 1946 : XXIX. tc.nek azt a bizonyos 22. §-át, amely hivatalos tényezőknek írja elő adott esetekben valótlan adatoknak az állam által kiadott okmányokba való bevezetését. Éppen azért, mivel ennek a kérdésnek annyi vonatkozása van, nemcsak az igazságügy miniszter úrhoz, hanem) az összkormányhoz intézem azt a kérdést, hogy mit hajlandó tenni a hazugság szellemének megakadályozására? Gazdiasági újjáépítésünknek is a közbizalom az egyik alapja. Ma már az ingatlanok is amiatt vesztik értéküket, mert senki sem tudja, hogy mi fog történni a jövőben, miféle intézkedések, miféle visszaható rendelkezések, amelyek szintén az igazság ellen vannak. Különösen szükségesnek tartanám azt, hogy a képviselőket az immunitás necsak olyan értelemben védje, hogy testileg ne lehessen őket bántani, ne lehessen őket internálni, hanleim hogy erkölcsi tőkéjüket is védje meg, mert hiszen köztudomású dolog, ágaz közmondás, hogy »Rágalmazz bátran, valami mindig ragad.« Hiába jön még a reparáció is — ha annak egyáltalán helytadnak — a reparációt elfelejtik, a rágalom emléke megmarad. Mivel tehát közérdek, hogy mindenki erkölcsi tőkéjét tiszteletben tartsák, de elsősorban a képvisel okét, azért kérdezem a t. kormányt, hogy mit szándékozik tenni általános értelemben az erkölcsi tőke és külön megnevezetten a képviselők erkölcsi tőkéjének védelmére? (Éljenzés a szabadságpárt oldalán.) Elnök: Képviselőtársunk interpellációját a~ nemzetgyűlés kiadja az összkormánynakJ és az igazságügyminiszter urnák. Következik Lévay Zoltán képviselő úr interpellációja az összkormányhoz. Kérem a jegyző ' urat, szíveskedjék! azt felolvasni. Hegyesi János jegyző (olvassa): »Interpelláció az összkormányhoz a külföldi kultiúrkapcsoiatok felvétele és Szent-Györgyi Albert amerikai utazása tárgyában. A fegyverszünet megkötése óta eltelt ádő alatt a megszakadt kulttúrkapcs ólatokat fel kellett volna venni, a meglévőket pedig meg kellett volna erősíteni. A kicsiny és leszegényedett prszágnaíkl egyetlen lehetősége maradt a versenyre s ez a kultfúra művelése. Semmit nem tudunk arról, hogy külföldi magyar intézetek működnek-é, tudósok, írók, feltalálók, művészek, mint a kultúra követei, dolgoznak-e Magyarország érdekében 0 ha igen, élvezik-e', a magyar kormányzat enklölcsi, politikai! és gazdasági támogatását vagy pedig a szórványosan történő akciók kizárólag magánszemélyek Ötletszerű ténykedései?