Nemzetgyűlési napló, 1945. V. kötet • 1947. február 4. - 1947. február 26.

Ülésnapok - 1945-94

18á A nemzetgyűlés 91. ütése Í9Í7. é .iák magukénak. (Helyeslés és taps a kisgazdapárton.) Jól tudjuk, hogy a közelmúlt átalakulás miként sodorta az embereket a különböző politikai pártokba. Egyrészt az a szempont vezette őket, hogy politikai fedezéket keressenek maguknak» (tïgy van! a szociáldemokratapárt oldalán.) másrészt, • hogy valahol megtalálják osztályérdekeik védelmét. Nincs abban semmi különös, hogy a régi osztályuralmi rendlszer védői leginkább a legnagyobb pártban helyezkedtek el- (Andrássy Dániel (kg): Tudjuk ezt!) Ennélfogva a kisgazdapártnak kellett volna új és sokszor törtető híveit a legkíméletlenebb kritikai vizsgálat alá vonnia, (Egy hang a kisgazdapárton: Ez megtörtént!) Sokszor hangzott el a vád erről az oldaláról a kisgazdapárt egyes , törtető tagjai ellen. Gondolok itt Salátára és a többiekre, (Egy hang a kisgazdapárt, oldalán: Egyetértünk!) akik állandó anyagául szolgáltak a nemzetgyűlés tárgyalásain aík, akik sem magatartásukkal, sem felszólalásaikai nem illettek bele abba a. gondolatba, amelyet a kisgazdapárt régi törzse képviselt. A kisgazdapárt tagjai •azonban nem értették meg a munkáspartok intencióit és mindezeket ellenük irányuló támadásoknak minősítették. Ma már világosan láthatják a kisgazdapárt részéről is, hogy a jmnnkáspártokv nak volt igazuk, amikor — néha-néha, érdes hangon is — figyelmeztették őket egyes személyek viselkedésére. és magatartására t és ennek bizony le kell vonni a konzekvenciáját is. A nagy tisztogatást > minden pártban és önöknél, a kisgazdapártban is el kell végezni. (Egy hang a kisgazdapárt oldaláról: Ügfr van!) Akik nem tudnak beleilleszkedni a demokratikus átalakulásnak ebbe az iramába, a »okát bizony önöknek is ki kell küszöbölniök soraik közül. (Filó Sámuel (kg): Ki is fpgjuk!) Ez lényegesen megkönnyíti^ a koalíció együttmunká'lkodását és kiküszöböli azokat az állandó zavarokat, amelyek éppen ebből.keletkeztek és folytonos válságot idéztek elő a kormányzásiban. Ne higyje a kisgazdapárt, hogy a munkáspártok az ő megsemmisítésére törnek. (Filó Sámuel (kg): Szeder nem! — Babody János (kg): Legfeljebb az álszoeialisták!) Nem hiszem, hogy a mi pártunkban, vagy a Magyar Kommunista Pártban ilyen tendenciák jelentkezzenek. (Filó Sámuel (kg): Vannak! Vannak! — Derültség.) Egy pillanatig sem hiszem, hogy bármelyik munkáspárt ne tartaná szükségesnek a kisgazdapárt létezését, amely egy hatalmas nagy réteget ölel fel és a legkevésbbé sem hiszem, hogy bármelyik párt is kollektive felelőssé akarná tenni a kisgazdapártot az Összeesküvésért, azt azonban elvárjuk, hogy tisztítsa meg önmagát, szakítson végre telje-' sen a múlttal s térjen vissza demokratikus hagyományaihoz és politikájához. Az összeesküvőkkel szemben pedig a legkíméletlenebbül kell eljárni és a törvény -teljes szigorával kell lesújtani mindazokra, (Egy hang a kisgazdapárt oldalán: Bíróság elé!) — én nem védem őket (Derültség.) —- akik demokratikus á'lamrendünk ellen akár összeesküvés formájában, akár más formában kezet akarnak emelni. (Úgy van! a kisgazdapárton.) Nem lehet tűrni és ebben valamennyiünknek egyet kell értetnünk,—ho'gy az államrendünk megdön-' tésére irányuló törekvésekkel szemben bárkik részéről jelentkezzenek is... (Bencze Imre (kg): H február hó 12-én, szerdán. 38á Államrendünk megdöntésére!) Engedje meg a képviselőtársam, hadd fogalimazzam meg én! (Derültség.) ismétlem, az államrendünk megdöntésére irányuló törekvésekkel széniben, bárkik részéről jelentkezzenek is, erőseknek kell lennünk, és kell hogy ezekkel az ellenforradalmi törekvésekkel szemben — személyekre való tekintet nélkül — a legkíméletlenebbek és a legkegyetlenebbek legyünk. (Bencze Imre (kg): Helyes! Egyetértünk! — Ügy v

a

n! Ügy van! a kisgazdapárton.) Ügy éreztem, mindezeket nekem is kötelességem elmondanom pártom nevében és különösen az érdjeikéit kisgazdapárt felé. (Bencze Imre (kg): Mondjuk így: a szintén érdekelt kisgazdapárt felé! — Babody János (kg): Justus nem így mondta! — Ráviaii, Orbán neimi így beszéltek! — ZajJ Ezekután rátérek kedvenc témámra, a földreformra. (Halljuk Halljuk!) A Jöldrefr-rm végrehajtása nagyszerű politikai cseleikledet volt. (Ügy van! Úgy van! a kisgazdapárton.) Ez azonban csak az első lépés volt a mezőgazdasági népesség felszabadulása felé, amelyet követniök kell most már a további lépéseknek. Mezőgazdasági termelésünk nyugateurópai szemmel nézve a múltban is meglehetősen elmaradott vto'lt. Az események hatása alatt néhány lépést málha-néha tettünk ugyan előre, de mezőgazdasági termelésünk terén megközelítő

'eg sem volt kihasználva (min dara a leJhíetőség, amely számunkra kínálko- zott volna ebben az országban. A földreform végrehajtása természetszerűleg megbontotta a régi gazdasági egységeket, a termelés tehát átmenetileg a régi szintet sem érheti el. Következik ez nemcsak a régi gazdasági egységek felbontásából, hanem a háború folyamán bekövetkezett szörnyű pusztításból és pusztulásból is. Márpedig a demokráciának valóban magasabb termelési és elosztási rendet kell jelen* tenie és a dolgozó emberek életszintjét csak akkor tudjuk emelni, ha többet és jobbat termelünk, (ügy van! ügy van! — Taps a kisgazdapárt oldalán.) Ez (kell, hogy gazdasági alátámasztéka is legyen demokratikus államremdünknek. Ebből folyik és következő lépésünknek ennek kell lennie, hogy mezőgazdaságunkat tervszerűen megszervezzük és termelési irányunkat az ország* szükségletének, valamint az európai piac kívánalmainak megfelelően szabjuk meg. Nem könnyű feladat ez számunkra, de mégis meg kell tennünk, ha nem akarjuk, hogy az elkövetkező időkben termeivényeink mellett tönkre menjünk. T. Nemzetgyűlés! Utalok itt 1930 tragédiájára, amely a mezőgazdasági termelés terén bekövetkezett, amikor senki sem törődött azzal, hogy mit és hogyan termelünk. Mindenki saját ízlése és megszokása szerint termelt és amikor bőségesen állott termény rendelkezésünkre, a mezőgazdasági munkásoknak hatosos napszámblérért kellett dolgozniok, mert a mezőgazdák nem adtak munkát, nem adták eil termeivényeiket és átmenetileg az euzinálás és a boletta segített úgy ahogy. Ma egészen más helyzetbe került az ország is és az egyén is. Ma az országok mindenütt tervszerű termelésre tértek át és nálunk is sorra megszülettek a tervek, amelyeknek az a célja, hogy a termelésbe éppen úgy, mint majdan a fogyasztásba, tervszerűséget vigye-