Nemzetgyűlési napló, 1945. V. kötet • 1947. február 4. - 1947. február 26.
Ülésnapok - 1945-93
335 A nemzetgyűlés 93. ülése 194\ lusi embei' 1 létemre azt mondom, hogy az egymillió paraszti szavazat alapján a túlsó oldalon nem annyi parasztembernek kellene csupán helyet foglalnia, mint amennyit oiít láthatunk. (Taps a kisgazdapárt oldalán.) Ezlti nem vádló éllel mondom, csak javító szándékkal. Ismerek Csanádban olyan íkommunistapárti parasztembereket, akik határozottan legalább olyan értékként tudnák képviselni pártjukat, mint ma nagyon s-okán a túloldalról. (Taps a kisgazdapárt oldalán.) Ismerjük például Csanádban if j. Kovács Istvánt, aki ifjúmunkásként indult meg a szociáldemokrata pártbán azon a göröngyös úton, amelyet! a szociáldemokrata párt részére a politika ai múltban! jellentett: és ma a kommunistapárt tagja. Ennek: a pártnak egyik legféltetebb kincsének kellene lennie, annál csodálatosabb, hogy ez az ember, aki annakidején végigszenvedte a defenzív osztály meghurcolását, megkínzását, akinek megvan az istenadta szellemi képessége, mégsem ül ott a 'túlsó padokban* pedig én állítom, t. Nemzetgyűlés, hogy ha eljön a következő választás. és* ha a túlsó oldalon is az az elv érvényesül, amelyet követelésképpen velünk szemben felállítanak!, egészen más légkör lesz a parlamentben is, (Ugy van! Ugy van! a kisgazdapárt oldalán.) mert hágyjék el, a kisgazdapárti paraszt, az- a parasztpárti, szociáldemokratapárti Vagy kommunista paraszt lélekben egy. Akkor fiem abban fog kimerülni a piarlament munkája, ami annyi sajnálatot és visszatetszést keltett a mi politikai szereplésünk alatt a páriámén tben, hogy nagyon sokszor nem a bajok megoldásával, hanem csupa személyeskedéssel foglalkoztunk; olyan hang született meg a parlamentben, amelyre mi demolktraták nem lehetünk büszkék. T. Nemzetgyűlés ! Igen nagyra értékeljük a költségvetést, azért, mert a magyar demokrácia első költségvetése. Milyen szép lett volna,' ha ezt a költségvetést mindnyájan, akfik itt vagyunk, azzal a szándékkal Itárgyaltuk volna, hogy ha bármilyen lapot vett volna elő az a falusi ember, aki hisz bennünk, minden sorából azt olvashatta volna, hogy mi az ő jobb életét teremtjük meg még a költségvetési •tárgyalással is, nem pedig olyan 'szörnyűségeket, amilyeneket sokszor nem bírnak el az újság betűi sem és nem bír el az az; egyszerű, becsületes falusa lélek, amely egészen mást vár mitőlünk. Ez az első költségvetési vita példa lehetett volna arra, hogy mi a különbség . a múlt költségvetési vitájának és a demokratikus költségvetési vitának hangja között, Én hiszem, t. Nemzetgyűlés, hogy ha megadja/ az Isten, hogy a második költségvetést tárgyaljuk és a demokrácia megerősödésével a túlsó oldalon is az az érzés lesz úrrá, amelyet én említettem, mindnyájan olyan hangot fogunk megütni, amilyent a magyar nép vár a magyar törvényhozástól. T. Nemzetgyűlés! Ha megengedik, néhány közgazdaságii vonatkozású témával szeretnék még foglalkozni. A magyar közgazdasági életnek sarkalatos problémája a föld. Sarkalatos problémánk az, hogy az ország képe megváltozzék. A föld valóban azé, aki megműveli. Mégtörtént a földreform, a magyar parasztság álma beteljesedett. Közel 5 millió hold föld kapott új tulajdonost, és 650.000 új tulajdonos jelzi azt az utalt, amely a magyar életben a parasztság részére megnyílt, A főidet megkapta . évi február hó 11-én, kedden. 336 a parasztság, de nem elégedhetünk meg ajszaL . hogy a föld az övé; meg kell szüntetnünk azt a bizonytalanságot, amely a magyar föld né. pében él. Sajnos itt a demokrácia mulasztást követett el, mert a juttatott! földek még nincsenek átírva az új tulajdonosok nevére. Ha meg tudtunk oldani sokszor olyan problémáJkíat, amelyek nem is olyan égetőek, kérdezem, t. Nemzetgyűlés, ha valóban azt akartuk volna és be akartuk volna bizonyítani, hogy földet pedig senkinek visssza nem adunk, nem az lett volna-e ennek egyetlen útja, hogy a föld az új tulajdonosok nevén legyen? De azzal, hogy az új tulajdonosak nevére . írjuk a földet, még nem oldunk meg mindent. Az új tulajdonosok szegények, nincstelenek, m : ncs igavonó állatjuk, nincs gazdasági felszerelésük, nem tudnak adót fizetni, nem tudnak ruházkodni és nem tudnak a magyar életbe úgy beilleszkedni, ahogyan kellene. A demokráciának sokkal nagyobb mértékben kellene az új gazdálkodók segítségére sietnie. BárányOg Károly miniszter úr húszmillió jutlíatást helyez kilátásba az új gazdák számára, húszmilliót azoknak, akik végeredményben egész évi munkájuk után szinte semmit sem kaptak. Ez nem mutatja azt a fejlődést, amit a magyar parasztság végeredményben a magyar demokráciától vár. Itt új életnek kellett volna megindulnia az oktatás terén is, hogy ne a régi rendszerre 1 , a régi módszerrel neveljük az embereket, hanem az új világnak való új szellemben. Itt van a szomszédos Szovjetunió a maga nagy gazdagságával, töméntelen földjével, nagy gépesített mezőgazdaságával. Távolabb vannak az amerikai gépesített mezőgazdasági üzemek. Ezek mind ontani fogják terményeiket, tehát már most gondoskodni ke 1 lene" aról — nem amikor majd égni fog a ház, —, hogy az újgazdák átnevelődjenek a jövő termelési világ számára. (Helyeslés.) Ha mi a magyar demokráciát! meg akarjuk szerettetni népünkkel, ez is egyik útja ennek: nevelni, tanítani, megsegíteni azt az újgazdát, hogy ő is értékes és pedig minél értékesebb tagjává válhassak az országnak. Itt mindenre van pénz, de arra nincs az országnak pérze, hogy kimenjenek a falvakba az újgazdákat összehívni és tanítani, tudásukat fejleszteni. Itt Budapesten burjánzik az élet, vannak, akik dőzsölnek, táncolnak és ugyanakkor nincs pénz arra, amivel pedig lehetséges volna a falu jövőjét, megalapozni. Uj átképző tanfolyamokat kellett volna már rendezni a magyar mezőgazdák számára. (Buchinger Manó (szdi): Faluhelyen iis táncolnak!) Táncolnak, de sírva és rongyosan táncolnak. Szívesebbem nem menne a magyar paraszt táncolni, ha valami oko« dologgal' tudnánk foglalkoztatni őket. Már régen meg kellett volna indítani ezeketa tanfolyamokat a földmívelósügyi minisztériumnak, hogy átképezzék az új gazdákat. Ismertetni kellett volna már előttük a kertváros előnyeit, gyümöl csésze ti tanfolyamokat kellett volna rendezni. Mert nem elég az, ha gyümölcsfákat vagy gyümölcsösöket adunk valakinek. Magam tudom, akinek két kisholdas gyümölcsösöni van, hogy sok évű!, tanulás és küzdelem szükséges ahhoz, mire valaki akár csak egy permetezést is el tud végezni a maga gyümölcsösében. Ha a magyar parasztság látná azt, hogy z ő tulajdona biztosítva van, ha lálná azt, i hogy fel van vértezve a jövő gazdasági küzdelmeire, ha ismerné az új tervgazdasági renc!«
