Nemzetgyűlési napló, 1945. V. kötet • 1947. február 4. - 1947. február 26.

Ülésnapok - 1945-93

331 A nemzetgyűlés 93. ülése 1947. évi február hó 11-én, kedden. 332 rajta és megszívleljük azt, ami ä kritikából számunkra tanulságként adódik. De voltak fájó érzéseink is, amiikor a mi tiszta szándékainkat nem tekintették olyannak, mint amilyennek mi szerettük volna, azzal a múlttal, amellyel egy némelyikünk rendelkezik. Nem ma indult el a kisgazdapártnak minden egyes embere a politikai életben. Ott voltunk mi Károlyi Mihály forradalmában, (Úgy van!) Károlyi Mihály katonái voltunk, és ott voltunk később is. fegyverrel a kézben, amíg le nem verteik Magyarországon a demokráciát. Nem lelhet egy pártnak sem kijelentenie azt, hogy csak az- ő emberei azok, akik tiszta demokratikus érzésnek és akik a legnagyobb radikalizmust hirdetik! En Károlyi Mihályhoz, ehhez a nagy államférfiuhoz képest, akinek an­nakidején, 1918-ban a katonája voltam, csak egy porszem vagyok, de mégis meg kell mon­danom, hogy mit érzett a parasztság ővele szemben. Meg kell mondanom- t. Nemzetgyűlés, mit várt a parasztság Károlyi Mihálytól, és meg kell mondanom azt is, hogy mennyiben fájt nekünk az, amit ő mondott, A demokrácia nem a ímegbántást jelenti. Ő az az államférfi, akinél nagyobb mártíromságot kevesen szen­vedtek végig, — mert nagyobb büntetést nem lehet elképzelni a számkivetésnél — annál, hogy valaki huszonöt évig legyen távol hazá­jától, amelyet mindnyájan a legjobban szere­tünk. T. Nemzetgyűlés! Amikor Károlyi Mihály­ról beszélünk, a legtisztább és legmélyebb hó­dolat hangján; kell, hogy beszéljünk. A magyar paraszt, a mi parasztságunk soha nem felejti el, hogy Károlyi Mihály volt az az embere aki 1918-ban, a mai időket megelőzve, saját földjén kezdte meg a földreform végrehajtását- Az el­múlt huszonöt év próbálta bemocskolni Károlyi Mihályt, de a magyar nép tisztán demokrati­kusan érző rétegei tudják, hogy Károlyi Mi hály nagy ember, nagy államférfi, akit csak ritkán kap egy nemzet a maga számára. Ami­kor hazajött, ujjongott a lelkünk és öröm töl­tött el /beonlünket, hogy Károlyi Mihály haza; tért. Azt a szépséges 'fogadtatást, amelyet az o tiszteletére rendeztünk itt a parlament előtt es az itt lezajlott nagy ünneplést soha életemben nem fogom elfelejteni, és ez örök emlékkén. él mindnyájunkban. >• >_,'.'' •; .. Mégis meg kell mondanom, hogy Karolyi Mihálytól, a hazatért nagy államférfiútol, mit várt a parasztság-pártja. Meg kell mondanom egészen őszintén, a falusi parasztember egy; szerű észjárásával: mi úgy képzeltük, ha o visszatér, akkor az ő szerepe kiegyensúlyozó szerep lesz, hiszen az ország népét kujonbozo politikai felfogások tagolják szét -pártállás szerint, és ő minden párt felé elmondja majd az igazságot, az aggodalmait, azért, hogy Ma­gyarországon tiszta demokrácia legyen es az valósuljon meg, amit álmaiban ő is elgondolt. T. Nemzetgyűlés! Károlyi Mihály elnök ur beszédében bennünket, régi kisgazdapácriti em­bereket, nagyon fájóan érintett az, amikor erről a pártról, amelynek múltja vau, általá­nosító megjegyzéseket tett és ettől n parttol félteitite a magyar demokráciát. Fajt, amikor azt mondotta, milyen szerenose, hogy nem a kis­gazdapárt kapta meg a belügyi tárcáit, (Gulácsy György (pk): Nem azt mondotta, hoffy « kisgazdapárt, hanem hogy Kovács Béla! Nem a kisgazdapárt! — Zaj a szocial­demokratapárton.) mert mi lett volna, —- kér­dezte Károlvi Mihály — ha ez a párt kapja meg a belügyi tárcát? (Vásáry István (msz)­Ezt mondta! — Filó Samu (kg): Azt mondotta! —- Zaj a szociáldemokratapárt soraiban. — Gulácsy György (pk): Kovács Béla! — Az el­nök csenget.) Nem volna értelme és nem volt szándékom, hogy az ő beszéde értelmét kiesa várjam. Azít mondotta, mi lett volna, ha Ko­vács Béla kapta volna a belügyi tárcát és neun Kajk László. (Egy hang a szociáldemokrata­párton: Bizony mi lett volna!) T. Nemzetgyűlés! Amint mondottam, a de­mokrácia nem általánosít és nem állapít meg koUektlv felelősséget. Hitler alatt meg lehetett tenni, hogy fajokat és bizonyos politikai felfo­gású embereket kollektive tegyenek felelőssé, de Károlyi Mihálytól elvártuk volna, hogy mondja meg szembe a vé T eményét mindenki­nek, aki bűnös és adjon nekünk tanácsot párt­állásra való tekintet nélkül, hogy mit tegyünk, hogy tiszta demokráciánk legyen. De nagyon fájó volt, amikor azt mondotta: szerencse, hogy nem a^ kisgazdapárt kezébe jutott ez a tárca. (Felkiáltások a szociáldeniokatapárton: Nem azt mondotta! — Gulácsy György (pk): Tény­kérdés, kérem! — Zaj. — Az elnök csenget. - Révész Ferenc (szd) közbeszól.) Engedjék meg, hogy azoknak a szenvedő pa­rasztoknaknevében, akiknek hátán csattogott a reakciós korbács s sorsuk volt az (internálás és a börtön, azt mondhassam: voltak ebben a párt­ban hibák, ide ne féltsék ettől a párttól a de­mokráciát, mert ha nekünk mindig őszintén megmondták volna a túloldalon, hogy mi van ésv hogyan van, akkor mi, aJkik ennek a pártnak radikális vonalát képviseljük, higyjék el, ugyanúgy mellettük áll tunk volna abban, hogy megsemmisítsük mindazokat, akik valóban a demokrácia ellen emelik fel a kezüket. T. Nemzetgyűlés! Én tudom, hogy ha Ká­rolyi Mihály itt élt volna közöttünk és eleve­nen érezte volna, hogy a kisgazdapárt radiká­lis tagjai mit szenvedtek, akkor talán ezt a ki­tételt nem használta volna a kisgazdapártra. Hasonlóiképpen fájt >a parasztságnak az is, ami­kor a mai összeesküvést a frankhamisítással összekapcsolta. A frankhamisítást egy reakciós' világ szülte és ott Bethlen István valóban dik­tátor volt, de ne tételezze fel senki ebben a Házban, még Károlyi Mihály sem, hogy ha ennél a kisgazdapártnál hibák és bűnök vol­tak is, ezt a kisgazdapártot össze lehessen ha­sonlítani avval a Bethlen Istvánnal, aki mint tudjuk, a magyar nép ellen küzdött, nem pedig a magyar népért. A kisgazdapárt be fogja bizonyítani a kö­zeli napokban, hogy ezek, amiket rólunk Ká­rolyi Mihály is feltételezett, nem fedik a való­ságot, és nem helytálló az ő véleménye, amely valószínűleg nem kellő tájékozottságából és neini rosszindulatából eredt. Mert elmondhat­juk, hogy ami lelkünkben Károlyi Mihály — annak ellenére, hogy ezt a fájdalmat okozta, — ugyanúgy fog élni tovább, mint a demokrá­cia mintaképe, és elmondhatjuk, hogy osztat­lan örömünkre szolgált, amikor beszéde folya­mán a puritanizmust hirdette, (Helyedés.) olyan osztatlan örömünkre, hogy szinte ez a fájdalmunk is^ teljesen elcsitult. Valóban, ha ebben az országban demokráciát akarunk, ak­kor ennek első feltétele az, hogy mindenki, aki ebben az országban a nép ügyét intézi, megközelíthetetlenül tisztaerkölosű és valóban jó demokrata legyen- (Élénk taps a kisgazdn­és a szociáldemokratapárt sormbmi-) T. Nemzetgyűlés! Örölm volt ez számunkra, mert mi, vagyontalan, nincstelen emberek,

Next

/
Thumbnails
Contents