Nemzetgyűlési napló, 1945. V. kötet • 1947. február 4. - 1947. február 26.

Ülésnapok - 1945-93

311 A nemzetgyűlés 93. ülése 19&7. de különösen a polgári ellenzéknek a tagjait, mintha azok bélpoklosok volnának. (Egy hang a kommunistapértból: Rosszabbak!) À partamenlíj hangja gyakran a csapszékek nívójá/ria süllyed. Vámnak, akik a demokráciát összetévesiztilk a demagógokráciával. (Derültség a szabadságvárt és a kisgazdapárt oldalán.) Legutóbbi ülésünkön például az egyik fiatal honatya, aki állandóan bitang; gazembereknek titulálta ellenfeleit és úri bitangoknak nevezte azokat, akik nem tartoznak az- orthodox marxizmus szektájához (Derültség.), magát kőművesnek nevezte. De ez ne szolgáljon mentségére, melrt reméljük, hogy mint kőműves isi sokra viltföe: hiszen látttinJkí mi már olyan pallért is, aki nem maüteros kanállal simította el az ellentéteket és ha a téglát építéshez már nem használhatta, nem arra fordította, hogy fejbevágja vele az őket bírálókat. (Prieszol József (kp): Pedig sokszor kellene!) Csak a minap jelentette ki az egyik jó nevelést követelő mi- . niszter, hogy az öklünkkel lökjük be mind a harminckét fogát a torkába annak, ,aki azt meri mondani, hogy mi nem neveljük jól ifjúságunkat. (Pászthory István (msz) : Finom miniszter!) Ennek a kiváló miniszternek ajánljuk, hogy tárcáját cserélje fel az üresedőfélben lévő kultuszminiszteri tárcával, ha ő ilyen kitűnően ért a neveléshez és a fogaknak a torokba való lökésével fenyegeti azokat, akik az ő módszerében nem bíznak. (Pászthory István (msz): Ha Magyarország minisztere így beszél! Mit szólnak a külföldön? — Némethy Jenő (msz): Ez a direkt akció! — Zaj. — Az elnök csenget.) \ T. Nemzetgyűlés! Ezekután ki csodálkoznék azon, ha a magyar gazdát, a földmíves embert az .utóbbi időben szóban és írásban egyként parasztnak titulálja az újfajta úri gőg. Az imént mondotta csak tisztelt képviselőtársunk szemérevetve az egyik közbeszóló kisgazda képviselőnek, hogy az első alkalom, amikor a kisgazda, illetve a paraszt azt vitatja magáról, hogy ő polgár és amikor a »paraszt« helyett ezt a nevet vindikálja magának. Hát ha már iíjfc tartunk és a nemzeti gorombáskodásolknak fejezeteit mondom itt el, szinte essay gyanánt, engedjek meg nekem, hogy leszámoljak végre ezzel a demagóg névvel, a paràszlt elnevezéssel is. Nagyon divatos ma ez az elnevezés: parasztpárt, parasztszövetség, munkás-paraszt blokk, a kisgazdapárt paraszt tagozata. Az én választóim a Dunántúl bizony polgároknak szeretik magukat mondani. (Pászthory István (msz): Somogyban is polgárok!) és nagyon csodálkoznának azon, ha valaki megjegyezné, hogy ő még sohasem hallotta azt, hogy a Dunántúl földmívelő embere elsősorban polgárnak tartja magát és bizony nem jól esik neki a »paraszt« kifejezés. (Közbeszólás a szabadságpártról: Megsértődik! — Mizsei Béla (kg); Jó ez

r a paraszti öntudat simítására! — Vásáry József (msz): Arany János tudta jól a magyar nyelvet, tessék elolvasni a Toldit!) Éppen a mai napon 50 esztendeje annak, hogy megjelent a Szinnyei-féle Magyar Tájszótár. Ez a szótár is tanúskodik amellett, hogy a »paraszt« kifejezés nem szinonim a földművelővel, szántó-vetővel, mezOgazdayal, kisgazdával, (Vásáry József (msz): Idegenből hozták! — Lévay Zoltán (msz): Importálták ezt is!) de még csak a zsellérrel sem, Moldvában évi február hó 11-én, kedden, 312 a csángóknál »poroszt« gorombát, durvát jelent. íme néhány szóhasználati példa: parasztliszj: a goromba őrlés eredménye; parasztpélda, amikor azt mondja a magyar: akinek nem viszket, ne vakarózzék; paraszti beszéd; mindez bizonyítja, hogy gorombát, durvát jelent ez a szó. De a még korábban, 1870 ben kiadott Czuczor-Fogarasi-féle »A Magyar Nyelv Szó tára« is amellett tanúskodik, hogy a gazdaembert csak lenézésből hívják parasztnak. (Ügy van! a szabadságpárton. — Egy hang a kisgazdapártról: Azzal csúfoltak bennünket!) A szerzők szerint a paraszt jobbágy telekkel bíró, földműveléssel foglalkozó, nemtelen származású mezei lakos.' A jobbágynemes mindenkor megbecstelenítőnek tartotta, ha parasztnak titulálták. Innen van ÍI nemesiobbágy, a parasztjobbágy. Gyöngédebb formában Nagy Ferenc is szereti használni ezt a kifejezést, de ő már csak parasztembernek nevezi magát, ami sokkal finomabb megközelítése ennek a fogalomnak. A régi időben a nemes katona volt, és szolgák művelték a földét, innen van az a mondás: ha paraszt nem volna, kenyerünk se volna. A Dunántúlon ma is pógár. vagy polgárember a földművelő neve. Gvőrött szekeresgazdáknak híviák őket, különben Esztergomban , szőlőművelőknek, Fehérvárott kapásoknak. A »paraszt« elnevezés rájuk nézve megvető és sértő, még akkor sem tetszik nekik, ha hatökrös parasztnak titulálják. Minthogy a para^ztokboz tartozók kevésbbé műveltek mint a polgárok, innen a paraszt mint melléknév mai jelentésében nyerset, műveletlent, durvát, butát jelent. Ezért van a magyar példa szavakban: »otromba paraszt — parasztabb a parasztnál — ne légy olyan paraszt — menj, te disznó paraszt.« Már a Nádor-kódex szerint is a paraszt tudatlant és járatlant jelent. Néhol, Gyöngyös vidékén például, bárgyú, együgyű embernek mondják, hogy paraszt. Ugyanezt jelenti a tótoknál ez a szó, hogy »szproszti«, vagy »szproszta.« A németek Bauer szava pórt és nem parasztot jelentett, egészen más a jelenítése, ugyanaz, ami az arabban a búr, a földdel bánó ember elnevezése. Perzsául paraztidan annyit jelent mint szolgálni, parasztad a szolga. Ha a hindu párszából származtatjuk a parasztot, akkor jámbor koldulót jelent. Igaz, hogy itt sem volt valami jó sorsa a szegény földművelőnek, és ezért van az a nóta, hogy nincs boldogtalanabb a parasztembernél,' ki nyomorúsága, nagyobb a tengernél. A parasztgazdaság régies, primitív, gépek nélküli gazdálkodást jelent. A parasztgőg durva, hányi-veti lélekre mutat. A parasztos nyerset, durvát, faragatlant jelent a parasztrend a polgárságtól való megkülönböztetést. Mindezzel szemben nézzük meg, hogy mit tartamaik ma a gazdáról, arról a kifejezésről, amely a legalkalimasialbb volna töblbféle f for; máíjabani Üs àirnai, hoigy a magyar fö'ldimíveilő népet egységesen jeUöljük meg vele. A nyelvtudományi könyveik azlti mondják, hogy a »gazdia,« kife jegesnek számtalan változata van a, magyar ínyelvben. Már az Árpád-kor ótla ismeretesek a következők: gazda, gaaduraim, .gaízdasszonybmt mezőgazdát isz)Ő!lős©a|zlcLa, niéhesgazda, ökrösgazda, juhosgazda, dinnyésgazda; itleíkeisgazda, házi gazda, öneglgazda,, lifjúigazda, kisgaizda, nagygazda,. {Közbekiált* tás a szociáldemokratapártról: Parasztgazda!) Miért nem lehet válogaíibi ezek közit a, gyönyörű kifejezések Közti Miért kell elifOg'adtoti