Nemzetgyűlési napló, 1945. V. kötet • 1947. február 4. - 1947. február 26.

Ülésnapok - 1945-92

213 A nemzetgyűlés 92, ülése 19Í7. Mindazt, amit elmondottiaim, azért mondottam el, mert lelkiismereteni megnyugtat abban a tekintetben, hogy igazam van. Aki ezt kétségbeyanja, annak joga van cáfolni az én igazságaimat. Ha ez ország-világ előtt, parlamenti nyilvánosság előtt vagy sajtóban vagy másutt sikerül, ám mindig annak le^en ieaza, akinek tényleg igaza van. (Justus Pál (szd): Ügy is van!) Ha ezt megmondottam, önérzettel megmondottam. Meg kell még mondanom azt is, hogy aggaszt nem az én kedvemért, nem is a pártom kedvéért az itt kialakult politikai légkör. Aggaszt ez egyetlen drága , kincsemért, amely helyett a földön számomra nincs másutt hely; aggaszt hazám sorsáért. (Tetszés és taps a kisgazdapárton.) Az én pártoiin, ebben az országban nem akar egyedül ura lenni a haitialomnak. (Ügy van! a kisgazdapártan.) Nem akar ura lenni minden elintézési törekvésnek, hanem mindenkivel, aki ebben az országban, ezen a földön, akár parasztként, akár munkásként, akár értelmiségként, ennek az országinak öncéljáért, tulajdon megmaradásáért, szabadságáért, a de-, mokrácia ideális értelemben vett szabadságáért (Taps a kisgazdapárt soraiban.) küzd, együttműködni kívánunk; együttmaradni a kommunisitiaipárttal, a szociáldemokratapárttal, a parasztpárttal, a szabadságpárttal és mindenkivel, akit a sorsa, az Isten rendelése átokként vagy ajándékként magyarnak tereimtett. (Hosz

m szantartó lelkes taps és helyeslés a kisgazdapárt és a szabadságpárt soraiban.) Ha azonban eljutunk egy napon odáig, hogy úgy érezzük, hogy a legdrágább kincsünkért hozott áldozatot, erőnket és létünket, népünket az elmúlás vagy >a halál fenyegeti, akkor mielőtt az öngyilkosságba belemennénk, el kell hagynunk azt, ami a szívünkön áll, hogy minden magyarral együtt kormányozzunk ebben az országban. Mélyen t. Nemzetgyűlése Amikor fájdialmas lélekkel állapítottuk meg, amit mindenki tud!, közismert tény, hogy ebben az országban az elért eredményekért a Népszava írásaként a kommunistaipárti és szociálldémokratapárti minisztereké minden érdem, ők egymást kölcsönösen segítették, van okoim az- aggodalomra, (Ügy van! Ügy van!) ihogy mi vár eirre a nemzetre. Valamit Mán mi is tettünk. Vagy mi vagyunk ebben az országban a megrögzött (rosszakarat? Minden rossznak okozói, minden fejlődésnek elpusztítói, meggátlói'? (Egy hang a kommunistapárton: Senki se mondta!) Mélyen t. Nemizeítlgyűlés, tiltakozom ez ellem! (Nagy taps a kisgazdapárton.) Elnök: A képviselő urat figyelmeztetem, hogy beszédideje lejárt. (Felkiáltások a kisgazdapárton: Meghosszabbítjuk! — Felkiáltás ugjpMútt: Este 6 óráig!) Tehát méltóztatnak a képviselő úr beszédidejét meghosszabbítani? (Padányi Gulyás Béla (kg): Ezt a magyar be» szedet szívesen hallgatjuk.) Kovács István (kg): Mélyen t. Nemzetgyűlés! Lehet és

1 van a mi pártunknak is salakja, ebben isi vannak téveteg vagy rosszakaratú embeirek, de ne higyje senki a mélyen t. túloldalról, hogy Magyarország elitje egyesegyedül ott van. (Élénk derültség és taps a kisgazda" és a szabadságpárton, valamint a pártonkivülieknél.) Ha már megmondottam magunk felé. a független kisgazdapárt felé, hogy nekünk van évi február hó 7-én, pénteken. 214 salakunk, fogadják el nem rosszakaratúlag, hogy önöknél is megvan a salak. (Felkiáltások a kisgazdapárton: Meg, ám!) Én tisztelem az önök szellemi, eszményi politikai felfogását, de higyjék el önök, uraim, mélyen t. túloldal, nemcsak mi köztünk vannak olyanok, akik állítólag a kisgazdapártot megbúvó helynek használták. Ott is vannak! (Közbeszólás a kisgazdapárt soraiból: Többen! Sokan! — Egy másik hang a kisgazdapárton: Sőt!) Ott is vannak, akik nem esaményieni kommunisták, vagy szociáldemokraták. (Közbekiáltás a szabadságpárt soraiból: Zöldségek! Sok gyom van ott még! Ki kell gyomlálni! — Zaj. — Az elnök csenget. — Lévay Zoltán (msz): Árpádsávosok! — Halljuk! Halljuk!) Mélyen t. Nemzetgyűlés! Amikor igyekeztem itt elfogulatlanul beszélni, mert így kellett, hogy mérjek, nem önmagamért, a budapesti dolgozókért, a tatabányai dolgozókért is, ezt azért tettem, mert remélem és hinni szeretném, hogy magyarok, mint ahogyan én az vagyok. (Közbeszólás a kisgazdapárton: így van!) És ebben nincs is ok kételkedni, jogom, lehetőségem, aidjottságom volt, hogy így beszéljek. Nem bíróként beszéltem, nem ítéltem. A világért sem: nincs hozzá jogom. Nem vagyok bíró, ítéljen a bíró, vádoljon az ügyész! Én sem nem vádoltam, sem nem ítéltem. Megmondtam, amit mondtam: a magam portáján seprek, nem megyek át a, túlsó oldal portájára, bár az igazságnak megfelelően megmondhatom» hogy ők azonban sepertek nálunk. És éppen ezért, mert örökké elégedetlenek a kisgazdapárt megtisztításával, azt kérdem, hogyan tudjuk mi önmagunkat mindig tisztítani, amikor a mi portánkat örökké sepri a túlsó oiMal? (Derültség. — Egy hang a kommunistapárton: A javát akarják!) Ahonnan már a szennyet kisöpri a szomszéd, mit söpörjön a igazda? (Derültség.) Nagyon nehéz így söpörni. Ha pedig mindketten söprünk, vagy a söprű kopik el, vagy a söpörnivaJló tűnik el. (Taps a kisgazdapárton. — Nagy Vince (msz) : Sok a salak!) A túlsó oldal tehát, ha ebben az országban demokráciát akar, bizonyára nem kívánja, hogy ez a sokat söpört kisgazdapárt meggyengüljön, mert ennek tényleg több volt a salakja, hiszen nagyobb mennyiségben több a salak, kisebb mennyiséigben kevesebb- (Nagy taps a kisgazda- és a szabadságpárton. — Közbekiáltás a szabadságpárt soraiból: Nem imiindig!) Mélyen t Nemzetgyűlés! Amit beszédem elején ostoroztam, hogy a költségvetés vitájában a költségvetésról kevés szói esik, ebbe a hibába, amelyet másoknál ostoroztam, Íme, beleestem én is, (Egy hang a kisgazdapárton: Nem baj!) de úgy éreztem, hogy el kell ezt mondanom, ha valaki úgy veszi, feddőleg, ha valaki úgy veszi, kéroleg, hogy végre egyszer . találkozzunk össze. A magyar feílszabadulás életében egy fix ponthoz, egy fix időhöz* egy szilárd ponthoz érkeztünk eH, a magyar költségvetés tárgyalásához. , Egyszer eljutottunk végre oda, hogy a lábunk alatt talajt érzünk, nem, afféle milliókat, trilliókat és ahogyan régente mondták, Jancsi bankókat, hanem magyar verejtékadta stabil pénzt, gazdasági adottságokát, lehetőségeket. Ha egyszer eljutottunk ide, pnóbáljuk megcsinálni azt ebben az országban, bjogy bár kicsire szabódott ennek határa, die demokraták vagyunk, demokraták akarunk lenni és ha ezt 14*