Nemzetgyűlési napló, 1945. V. kötet • 1947. február 4. - 1947. február 26.

Ülésnapok - 1945-92

199 .A nemzetgyűlés 92. ütése 1947. nem vettünk részt benne, és a kormány ellen ^aló kifogásainkat, amely kifogások arra vonatkoznak, hogy a békekonferencia és a békeszerződé« előkészítésében — ismétlem, előkészítésében <— kellő időben nem fejtette ki azt a köteles- gondosságot, amelyet .miniden nemzet kormányának ki kell fejtenie és más nemzetek, csatlós országok kormányai is kifejtettek, részletesen majd a ratifikálási vitában fogjuk elmondani. Itt csak egy momentumra, az ígéretszegesre és a nagy szólamok valóra, nem váltására vonatkozóan akarok mindent elmondani. A négyhatalmi békekonferencia, amelynek programmját ország-világ előtt meghirdették rádióban, újságokban, az elmúlt évi. 1946 május 1-én kezdődött négy külügyminiszter közt Parisban. Május 7-én és 8-án felszólaltam és interpellációban kérdeztem a kormányt, hogy a megelőző hónapokban miért csak Moszkvába, repültek el április közepe táján és csak onnan hoztak bíztató, támogató kijelentéseket és miért nem mentek el a másik két nagyhatalomhoz, hiszen nem egy, hanem három nagy hatalomtól függ a mi sorsunk. Akkor Nagy, Ferenc miniszterelnök úr lekicsinylő, sőt azt mondhatnám hazafias érzelmeimmel egy kicsit gúnyolódó cinikus kijelentést tett, azt mondta, hogy május 7-én Nagy Vince felcsigázta az érdeklődést a békereménységek iránt. Május 8-án, amikor az újságból felolvastam, hogy a román-magyar határokat a régi trianoni rabszoIgahatárokban rögzítette meg a nagyhatalmak tanácsa, akkor mondta ezt a miniszterelnök úr, hogy »bizonyos lankadt szomorúsággal«, beszéltem. Bizony lankadt szomorúságban voltam én is és ez az egész ország, ezzel nem kellett volna gúnyolóldhia a miniszterelnök úrnak, pedig, hogy gúnynak szánta, az a gyorsírói jegyzetekből is látszik, mert zárójelben oda van írva, hogy »derültség« ; sikerült tenait neki rajtam ^megnevettetnie egy pár urat. T. Nemzetgyűlés! Mi történt? Április közepén .hazajött a magyar delegáció Moszkvából — ismétlem, bölcsen tette, hogy kiment — de mikor ment ki Washingtonba és Londonba? A május 7-én bekövetkezett határdöntés után június 25-én, Június 25-e előtt másfél hónappal, május 7-én eldőlt, hogy mi még a román határon sem kapunk a trianonitól eltérő kiigazítást, tehát az ottani határon túlra szakadt és zárt tömbökben élő magyar testvéreink sem fognak visszakerülni. ^A francia és a londoni rádió május 7'én megszólalt ós bemondotta: ma történt döntés a magyar békekérdésben. Főleg a román és magyar határt tárgyalták és akikor az Egyesült Államok külügyminiszteíre, Byrnes felszólalt és indítványozta, hogy Magyarország -javára adjanak határkiigazítást a román területből, s ekkor Móló to v külügyminiszter úr megellenezte az indítványt azzal, hogy ezt már nem tehetjük» mert Sztálin generaMszv

,. KÍmusz már régen odaígérte egész Erdélyt Bomániának. T. Nemzetgyűlés! Mi nagyon jól tudjuk azt, hogy Romania sokkal nagyobb szolgálatot. tett a három nagyhatalomnak azzal, hogy okosan, kellő időben kiugrott és szembefordult, a németekkel Bár megtették volna az akkori magyar vezetők is ! Nem tették megi Későn cselekedtek- Még a Horthy-kiáltvány is csak akkor hangzott el, amikor már Kecskeméten voLtak äz oroszok. De vegyük a tényeket, amikor a kormányt elszámoltatom. Április közeévi február hó 7-én, pénteken. 200 pén, amikor Nagy Ferenc miniszterelnök ur hazajött Gyöngyösi miniszter úrral és másokkal Moszkvából, akkor különböző vidéki piacokon, ' így különösen Székesfehérváron elmondotta, hogy megértésre találtunk az orosz nagyhatalom államférfiainál, akik megbiztattak bennünket, hogy a romániai haitárkiigazításra vonatkozó igényeinket támogatni fogja az orosz nagyhatalom. Ezt Nagy Ferenc miBiiszterelnök úr elmondta Székesfehérvár piacán. Egy pár nap múlva pedig a külügyi bizottságban Nagy Ferenc miniszterelnök úr jelenlétében Gyöngyösi miniszter úr a térképen mutogatta ki: íme uraim, tessék nézni, a következő városok fognak idekerülni az orosz nagyhatalom jóvoltából: Szatmárnémeti, Nagyvárad, Arad — csak a nagyobbakat említem — 22.000 négyzetkilométer. Tessék írni — mondta. (Buchinger Manó (sad): Ezt Gyö'ngyösi soha nem mondta!) Sulyok Dezső és más képviselőtársaim a történeti tanuk. Ott voltak! (Buchinger Manó (szd): Hamis tanuk! — Juhász István (szd): ön ott volt?) Ök ott voltak. (Justus Pál (szd): Eggyel több hazugság ide, vagy oda, nem számít!) Igaza van, eggyel több hazugsága a kormánynak, igaza van! T. Nemzeitgyűlés! Meg vagyok győződve róla, hogy az orosz államférfiak nem csapták be a.magyar küldöttséget, azok nem tehettek ilyen Ígéretet, mert a szavukat állták. volna. Mi történt? Mi volt itt? . __ Nézzünk mögéje annak a, misztikus ködnek. Az törtiént, hogy Nagy Ferenc miniszterelnök urat és delegátustársait elkápráztatta az a. szép és lelkes fogadtatás, hogy 22 nemzet követei vonultak ki ia moszkvai pályaudvarra, elkápráztatták a zászlók, a napokig tartó tárgyalások udvarias formája, a vendéglátás;' de nekik nem ígérték az orosz államférfiak, hogy 22.000 négyzetkilométert és ezeket a városokat ideadják ennyi és ennyi lakossal. Megmondta akkor a számokat is, de már nem akarom idézni, mert nem emlékszem rá, hogy

1 hány százezerrel fejezte ki, mennyi magyar és menynyi román lakos fog átkerülni. Nagy Ferenc miniszterelnök únnialk, iámig meni volt bizl-os, hogy a másik két nagyhatalom támogatását is megnyeri ehhez, nem lett volna szabad ezt egy vidéki piactéren kibeszélnie, mert ez egy diplomáciai tárgyalás volt. Örült volna, ha bízott abban, hogy ilyen ígéretet kapott, de, hogy az orosz államférfiak nein ígértek ilyet, az onnan látszik, hogy május 7-én az oirosz külügyminiszter úr dezavuálta őt ebben a bejelentésében. (Buchinger Manó (szd): Ezért nem is mondhatta Gyöngyösi!) Én mondom önnek, Buchinger képviselő úr, — ön a legközelebb beszél, most én beszélek — hogy azt mondták ott nekik, hogy a trianoni határnak a magyarromán határirészre vonatkozóan semmiféle kiigazításába nem mennek bele. Erre mi történt? Nagybritannia képviselője hozzájárult «az orosz javaslathoz^ Hogyne járult volna hozzá? Miért álljon egy olyan ország védelmére, amelynek még egy négysoros vagy pároldalas memoranduma sem feküdt ott, amelyik kormány sem szóbelileg, sem írásban nem terjesztett elő 'semmiféle irányban, semmiféle békekérést. (ügy van! ügy van! a szabadságpárton. — Némethy Jenő (msz) : Ezért még felelni fognak! — Justus Pál (szd): Ki vesztette el a békét?) Történelmi tény az, hogy a május 7-i 'döntés után május 15-én szólalt meg ismét