Nemzetgyűlési napló, 1945. IV. kötet • 1946. október 22. - 1947. január 24.

Ülésnapok - 1945-70

183 A nemzetgyűlés 70. ülése 1946. költségvetési összeállítáisát' bizonyos mértékig késlelteti. T. Nemzetgyűlés! Ha azt a kérdést tesszük fel, vájjon hozzájárulunk-e ennek a felhatal­mazásnak meghosszabbításaihoz, akkor néze­tem szermt elsősorban azt kell mérlegelni, hogy ez alatt a három hónap alatt a kormány gazdaságpolitikája milyen irányban haladt és milyen eredményeket hozott létre 1 . Már beve­zetőben meg kell mondanom, hogy ennek a há­rom hónapnak során a kormány gazdaságpo­litikája olyan nagy eredményeket mutatott fel. (Mozgás a szabadságpárton.) és olyan mérték­ben járult hozzá ahhoz, hogy a magyar újjá­építés szilárd bázist kapjon, hogy az a biza­lom, amely a felhatalmazás meghossszabbítá­Aához szükséges, teljes mértékben biztosítva van. Aki csak egészen felületesen is visszaeimlé­kezik nem az infláció tomJbolásának mélypont­jára, hanem csak a kezdetére is, az is láthatja, milyen óriási az a gazdiasági javulás, amely ennek a stabilizáció« polilíikának véghezvitele során mutatkozott. A kormánynak ebben a te­kintetben nemcsak tervei voltak, hanem való­ban elismeréssel kell megemlékeznünk a végre­hajtás következetességéről és módjáról is. Itt külön ki kell emelni a'at is, hogy a gyakorlati tapasztalatoknak megfelelően a kormány ele­gendő rugalmasságot mutatott ^ ahhoz is, hogy a való élet tapasztalataihoz képest a terveket ottt, ahol lelhetett, úgy módosítsa, hogy a széles tömegek életszínvonalát lehetőleg javítsa, emelje. Tagadhatatlan tény, hogy a stabilizáció ál­talában igen nagj áldozatokat követel meg a társadialom egészétől, meg; kell azonban mon' dánom, hogy ezeket az áldozatokat a táirsada' lom egésze öröanmel vállalttá, mert enneilr elle­nében egy rendezett, nyugodt élet leheitlŐlséffét látja biztosítva, lehetőséget lát arra, hogy ren­dezett körülmények között, tervszerűen folytat­hassa muníkáját, és lehetőséget lát arra, hogy ebből a stabil gazdasági életből kialakulhasson az újjáépítésnek egv olyan formája- amely re­mélhetőleg: rövid idő alatt elvezethet a háború alaltti rombolások eltűnéséhez és azok helyén virágzó gazdasági élet megtéreimtésébez. A stabilizációs politikának azonban kétség­telenül voltak olyan módszerei is, amelyek szükségképpen módosításra szorulnak. Legyen szabad itt csak rámutatnom arra a módra, aihogy a stabilizációs árszínvonal kialakításá­nak egyik legnagyobb problémáját oldották meg. Mint ismeretes, a magyar mezőgazdaság a maga termelőképességét sokkal nagyobb mértékben őrizte meg és állította helyre, mint .a háború rombolásai által nagyon megrongált magyar ipar, amelyet ezenfelül a német rab­lás különleges mértékben is megterhelt. A ma­gyar ipar a súlyos rombolások mellett még kénytelen vállalni igen nagy szállításokat is, olyam szállításokat, amelyek nem a fogyasztás céljait^ szolgálják. így tehát az iparcikkek te­kintetében a piac ellátottsága jóval alacso­nyabb szinten áll, mint a mezőgazdasági cik­kek tekintetében. Az ebből adódó diszparitás kiküszöbölése többféle módon volt elképzelhe­tő. Annakidején egy agrárolló kialakítására került sor, (Vásáry József (msz) : Ilyen még sohasem volt az agrárolló!) egy olyan agrár­olló kialakítására, amelyet a kormánykoalí­cióban egyesült pártok utóbb helytelennek mi­. nősítettek és amelynek kialakítása ellen pár­tom kezdettől fogva küzdött. évi október hó 25-én, pénteken. 184 Ennek az agrárollónak összezár ása, ennek az agrárollónak csökkentése kétségtelenül olyatn művelet, amely igen nagy mértékben szükséges, ha a mezőgazdaság termelőképessé­gét fenn akarjuk tartani. Eddig ebben a tekin­tetben több lényeges intézkedés történt. Meg kell azonban mondanunk, hogy ezzel nem le­hetünk megelégedve, tovább kell haladnunk ezen a téren. Nemcsak a mezőgazdasági lakosság szem­pontjából vannak itt problémák, nemcsak annyit jelent ez az egész kérdéskomplexum, hogy a mezőgazdasági lakosság ugyanakkora munkateljesítmények ellenében kevesebb ipar­cikkhez jut, hanem meg kell mondanom, hogy ez a probléma, az iparcikkekkel való ellátás problémája érinti a nem mezőgazdasági la­kosságot is éspedig súlyosan érinti. Ezzel kap­csolatban lehetetlen nem arra a gondolatra jutni, hogy mindenképpen mielőbb át kell tér­nünk a kötött gazdálkodásra az ipari szektor területén is. Nem helyezkedhetünk arra az ál­láspontra, hogy az ipari cikkek problémáját prohibitív ipari árszínvonal kialakításával in­tézzük el. Ez az álláspont a mai kor szellemé­nek egyáltalában nem felel meg. Meg kell állapítainoon, hogy nemcsak a mezőgazdasági lakosság, hanem a városi lakosság sincs abban a helyzetben hogy iparcikkekkel kellőképpen elláthassa magái Az iipairi árszínvonal a nem mezőgazdasági lakosság szempontjából is indokolatlanul ma­gas; helyesebben: a kereslet és kínálat kiegyen­lítését nem magas árszínvonal útján kellene biztosítani, hanem mielőbb rá kellene térni arra, hogy az ipari fogyasztási javak elosztása tekintetében méltányosabb és gazdaságosabb rendszer, a kötött gazdálkodásnak valamely egészséges és bevált formája vezettessék be arra az időszakra, amely alatt kénytelenek le­szünk megküzdeni az iparcikkek ilyen hiányá­val. Tartunk attól, hogy ez az időszak nem is lesz rövid, tehát annál indokoltabb az ipari kö­tött gazdálkodás kiterjesztésére való törekvés. (Helyeslés a kisgazdapárt soraiban.) Ez a má­sik oldalon lehetőséget adhat az agrárolló to­vábbi szűkítésére is, de egyéb előnyei is van­nak, amelyek elsősorban a hitelpolitika vona­lán mutatkoznak meg, (Vásáry József (msz): Amikor már tönkre ment a föld népe!) a hitelí­politika vonalán, mert az ipari kötött gazdál­kodás bevezetése erősen csökkenti egy ke­vésbbé merev deflációs politikának az árszín­vonal emelése formájában esetleg megmutat­kozó vagy jelentkező veszélyeit. Rá kell mutatnunk egy másik kérdésre is, amely a stabilizációval, kapcsolatban jelent­kezett, ez pedig a valutaárfolyamok kialakí­tása. Pártom és magam is abban a meggyőző­désben vagyunk, hogy az emberiség jövője szempontjából a nemzetek közötti minél szoro­sabb gazdasági együttműködés döntő fontos­ságú, nagy jelentőségű. Ennek az elmúlt há­borúnak a tapasztalatai alapján még mélyeb­ben át érezzük annak a tételnek az igazságát, amelyet. Smith Ádám híres könyvében mond, hogy: bár követné minden állam a szabad ki­vitel és behozatal intézményeit, akkor az egyes államok között nem lenne nagyobb különb­ség, mint egy nagy ország egyesi tartományai között. Kétségtelen tény, hogy az elmúlt háború lehetővé tételében igen nagy 'szerepe volt annak az autarkiára törekvő gazdaságpolitikának

Next

/
Thumbnails
Contents