Nemzetgyűlési napló, 1945. IV. kötet • 1946. október 22. - 1947. január 24.

Ülésnapok - 1945-68

79 A nemzetgyűlés 68. ülése 1946. szabadságpárton: Még most is ezt mondják!) Ezek a kijelentések rontották meg Magyarország békesánszait Parisban. (Faragó László (szd) : Ezt a képviselő úr nem gondolja komolyan! ön nem volt ott, én ott voltam! — Pászthory István (msz): Ilyen meggondolatlan ki jelentés!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Nagy Vince (msz): Nem tudták védeni, menteni ezt a szerencsétlen magyar népet. Ahelyett, hogy akkor mondották volna, hogy égy kis réteg, bitang gazemberek kormánya és az ahhoz csapódott kis, vékony réteg volt a bűnös, de a magyar nép nagy többsége nem volt bűnös, most mondja ezt az igazságügyminiszter úr! Másfél éven át ezt kellett volna harsonázni a külföld felé ós május elseje előtt nem utólag, a négy nagynak a békekonferenciára való összejövése előtt kellett volna ezt elmondani külföldön: de akkor azt mondották, nincs arra szükség. Most már későn mondja az igazságügyminiszter úr és tiltakozom az ellen, hogy akár a régi bírákból összeállított bíróságokat, akár az új demokratikus pártokból alakított népbíróságokat ilyen leckéztetésben részesítse, (PászMiory István (msz): Megfélemlítse!) és a bírói függetlenséget ilyen módon megalázaa. (Lévay Zoltán (msz): Befolyásolás!) Interpellációmnak az volt az egyik kérdése, hogy valóban elmondotta-e ezt a beszédet az igazságügyminiszter úr. Másik kérdésem most már e napokban tárgytalanná vált. A Népbírósagok Országos Tanácsa élére az új elnök kinevezése már megtörtént, de amikor én október 2-án beírtam interpellációmat, akkor még ez a másik kérdés is nagyon aktuális volt, és végtelenül örülnék, ha az én interpellációm beírása is hozzájárult volna ahhoz, hogy a Népbíróságok Országos Tanácsa elnökévé nem egy a miniszter úr előtt is agyonkompromittált és általa az igázságügyminisztériumban az osztályvezetési, kiadványozási jogtól megfosztott fiatal tisztviselőt, fiatalembert, neveztek ki, mert azóta már, úgy látszik, ,nálamnál illetékesebb és súlyosabb emberek meggyőzték az igazságügyminiszter urat, hogy még sem illik kompromittálni a Népbíróságok Országos Tanácsát egy ilyen kinevezéssel. Ennek a második kérdésnek a kapcsán, ha már meg is történt egy kifogástalan bíróember kinevezésével az, hogy ezt a tervezett kinevezést elejtette a miniszter úr, de azért mégis megkérdezem, hogy ha az illetőt ő alkalmatlannak ©s privai: élete s a minisztériumban tanúsított magatartása miatt méltatlannak találta arra, hogy az osztályvezetői funkciókat tovább végezze és ezért megalázta azzal, hogy egy alantasa végzi a kiadványozási teendőket és gyakorolja ezt a jogot, vájjon akkor milyen címen tartja ott tovább és miért próbálta megkísérelni ennek a magasrangú bíróságnak az élére tenni? Ha tényleg olyan nagyon kompromittált az a tisztelt szadista fiatalember, aki sok jóravaló bírót és minisztériumi embert »kinyírt« — mint mondani szokták — annakidején az igazolási eljárásnál és az igazságÜgyminiszter úr kénytelen volt őt megszégyeníteni és több munkatársa előtt leszidni és megalázni azért, mert botrányos magatartást tanúsított és tivornyázó - dorbézolásokat végzett benn a minisztérium épületében és ha talán a kormány i'.öbbi tagjai már meg is szabadították az országot attól, hogy az igazságügyminiszter, úr évi október hó 23-án, szerdán. 80 ezt a jelöltjét a Népbíróságok Országos Tanácsának az élére tegye. (Faragó László (szd): Honnan tudja, hogy az igazságiigvminiszter jelöltje volt?) akkor szabadítsák meg az igázságügyminisztériumot is ettől a fiatalembertől. (Faragó László (szd): Honnan tudja a képviselő úr?) Majd megmondja a miniszter úr, hogy hazudtam-e vagy igazat mondtam és akkor ezt tudomásul veszem. (Mozgás a szociáldemokratapárton.) Végül harmadik kérdésemet a miniszterelnök úrhoz intéztem és ebben kérdezem a miniszterelnök urat: mit szól ő az igazságügyminiszter úrnak ahhoz a beszédéhez, amelyet itt ismertettem, amelyet a Népbíróságok Országos Tanácsának teljes ülésén elmondott és amelyben megleckéztette a legfőbb bírákat, hogy nem bíráskodás az, amelyet végeztek, hanem sokkal szigorúbban kell ítélkezni, stb. Mit szól a miniszterelnök úr ehhez? Kérdezem tőle továbbá: hajlandó-e a bírói függetlenséget" mindenkivel, még a saját igazságügyminiszterével t szemben is megvédelmezni? (Élénk helyeslés és taps a szabadságpárton.) Elnök: A nemzetigyűlés az interpellációt kiadja az igazságügyminiszter úrnak és a miniszterelnök úrnak. Következik Vásáry József képviselő úr interpellációja a földmívelésügyi miniszterhez az állatvágások ügyében. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Gyurkovits Károly jegyző (olvassa): »Interpelláció a földmívelésügyi miniszter úrhoz az állatvágások ügyében. Köztudomású, hogy szarvasmarhaállományunk a háborús események következtében rendkívül lecsökkent. Viszont helyreállítása nélkül eredményes mezőgazdálkodást folytatni nem lehet. Ilyen körülmények között mivel indokolja a miniszter úr a nagyarányú állatvágásokat? Budapest, 1946 október 10. Vásáry József s. k.« Elnök: A képviselő urat illeti a szó. Vásáry József (msz): T. Nemzetgyűlés! A parlament szünetében a baloldali Jb-lokk ejfy memorandumot nyújtott át a miniszterelnök úrnak. Ennek a memorandumnak ötödük pontja többek között azt mondja (olvassa)-. »Azokat a képviselőket, akik sértették vagy sértik a koalíciós fegyelmet, a demokráciát^ és intézményeit rágalmazzák, el kell távolítani a nemzetgyűlésből.« Ennek a mondatnak az első része reánk nem vonatkozik, mert hiszen mi nem vagyunk a koalíció birtokosai, nem vagyunk benn a koalícióban. A második része ellenben... Elnök (csenget): Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy ennek az állatvágáshoz semmi köze sincsen. Szíveskedjék a tárgyra térni. Vásáry Józse| (msz): Engedelmet kérek, meg kell indokolnom, amit mondok. Elnök: Ez nem tartozik az állatvágások ügyéihez. Ne tessék az elnökkel vitatkozni. Vásáry József (msz): Azért olvastam _ezt 'fel, mert nem szeretném, ha interpellációm esetleg ez alá az elbírálás a.lá vonatnék. Azért kellett felolvasnom, hogy meg lehessen világítani, mi a helyzet a magyar nemzet életében és a pártok között. Ma már meg lehet állapítani, hogy a pártok tulajdonképpen nemcsak bennünket támadnak azzal, hogy d-e-