Nemzetgyűlési napló, 1945. IV. kötet • 1946. október 22. - 1947. január 24.

Ülésnapok - 1945-68

63 A nemzetgyűlés 68. ülése 1H$. technikai deflációba csapott át s ennek nyomán indokolatlan áreltolódás és az agrárollónak eddig soha nem tapasztalt mesterséges kinyitása következtek be. A mezőgazdasági termelés csökkent és azoknak árindexszáma az 1925. évi 112-ről 1934. évben 43-ra esett le s ezt az 1939-ig némileg javuló áreltolódást nemhogy szelídítették volna, hanem még részben rögzítették, részben fokozták. Az indokolatlanul megállapított árszinteltolódás a mezőgazdaság vásárlóerejét annyira csökkenti, hogy a gazdálkodás további folytatása szinte problematikussá válik, márpedig a mezőgazdasági termelés emelése elsőrendű feladat az ipari munkásság és a városok népességének ellátása szempontjából is, de szükséges a mezőgazdasági munkabérek s az életnívónak megfelelő emelése céljából. Hajlandó-e a kormány a mesterséges defláció folytán előálló igazságtalan pénzelosztást a mezőgazdaság érdekében megváltoztatni, a mezőgazdaságot arányos pénzellátásban részesíteni, hajlandó-e olyan intézkedéseket tenni, amelyek a helyes árpolitika és termelési politika bevezetésével az agrárolló szűkítésére alkalmasak

1

?« Elnök: Lévay Zoltán képviselő urat illeti a szó. Lévay Zoltán (msz) :, T. Nemzetgyűlés ! Stabil pénzrendszer mellett az állam pénzügyi politikája válik a gazdasági élet irányítójává. Mi hála Istennek, úgy hisszük, eljutottunk már abba a korszakba, amikor a sok kis haszonleső, bezsebelő, az üzérek, spekulánsok korszaka végleg lejárt, tehát most nagyfokú érdeklődéssel nézzük a pénzügyi kormányzat munkáját, irányítását és várjuk annak eredményeit. A pénzügyi kormányzat ezirányú működése azonban bizonyos aggodalomra ad okot, mert két nagy meglepetés ért bennünket, akik várva-vártuk ezt a stabilizációt. Először is az indokolatlan áreltolódás, vagyis az agrárollónak eddig soha nem tapasztalt mesterséges kinyitása, másodszor egy túlzott és érthetetlen deflációnak, pénzszűkének az alkalmazása, amely ugyan akkor, amikor interpellációmat bejegyeztem, vagyis közel két hónappal ezelőtt, — még egészen durva fokozatban állott fenn, azóta azonban — örömmel és lojálisán kell megállapítanom — úgylátszik a tények kényszere folytán a deflációnak a mértéke bizonyos fokig enyhült. Az áralakulással kapcsolatos köatudomásu tény, amit egyébként a jelenlegi anyag- ós árhivatal elnöke. Varga István a nemzeti jövedelemről szóló munkájában ki Is, mutatoltrt* hogy a mezőgazdasági termelés enyhe arányú emelkedése mellett a mezőgazdasági termelés pengőben kifejezett értéke 1924-től 1934-ig, tehát a bekövetkezett tíz év alatt 50%-kai csökkent. Varga István adatai szerint ugyanis a mezőgazdasági termelés mérlegelt árindexszáma az 1924—25. évi 112-ről az 1933—34. évben 43-ra esett lé- Igaz ugyan, hogy később ez a'a arányszám javullt, de mégis figyelemmel kell lennünk arra, hogy a jelenlegi árbázisként kiválasztott esztendő, 1938—39 maga is jelentős agrárolló terhét hordozta magában és imost meglepetéssel tapasztalituk, hogy ezt az áreltolódást nemhogy szelídítették volna aa arra illetékesek» hanem a többszörös áreltolódás figyelembevételével rögzítették általában az árakat Annáig is inkább sajnálatos ez, mert ezt sem az inflációiban kialakult árak, sem pedig a ibázis-éy helyzete évi október hó 23-án, szerdán» 64 nem magyarázza, és legkevésbbé adja magyarázatát a mostani év, amikor mindnyájan tudjuk^ hogy i& mezőgazdasági termésben olyan hiányunk van, ami csak áremelésre adhatna okot. r ha a szabadpiaci kereslet -kínálat elvét vennénk alapul, amire természetest^ a crnaá körülmények iközött nem is gondolhatunk. Hogy miit jelent ez az áreltolódás, legyen szabad megvilágítanom egy példával. Ugyancsak Varga István mutaltta ki, hogy állandó, de inkább növekvő termelés mellett a nemzeti jövedelemnek a mezőgazdasági termelésből származó trésze névleges értéke 1924—25-beni 3650 millió volt. míg 1933^34-íben ez csak 1832 miliió pengő-,;, tett ki, míg ha a mezőgazdasági árak nem hanyatlottak volna, aa 1933—34. évi mezőgazdasági termelés éritéke több, jnánt 4000 millió pengőt ért volna el

1

. Az indokolatlanul megállliapítoítt árszint-eltolódás a mezőgazdaság vásárlóerejét annyira csökkenti, hogy a gazdálkodás rföválbbl folytatása szinte problematikussá válik. A vetőmag-! állaíállomány-^ és trágyahiánnyal küzdő mezőgazdaságunk így nemcsak a regenerálásra képjelen, de a katasztrofálisan lecsökkent termelésből a közterheket, az önellátást és a legszükségesebb eszközök beszerzését sem tudja a gazdálkodó megszerezni. Márpedig a ímezőgazdasági termelés emelése elsőrendű feladat. A vetőtmagszükséglet. az őstermelők önellátása, az ipari üzemek és bányák munkásai, Budapest és a többi városok népességének szüksége léte és nem utolsósorban a jóvátételi terhek és a vörös hadsereg ellátása olyan feladatokat rónáik a közellátási kormányzatra, amely feladatnak csak abban az esetben tud megfelelni, ha a mezőga'adasága termelés lehetőségét biztosítani tudja. Aiz ilyen ármegállapításnak pedisr az a színezete, mintha hátba akarná támadni a mezőgazdasági termelés fokozására irányuló hősi küzdelmet. Rá kell mutatnom, a mezőgazdasági termelés és a mezőgazdasági áraik összefüggésének a munkabér-vonatkozására is. Amint az ipari munkás méltán igényt tart arra, hogy munkaerejét akkénlt fizessék meg, hogy életnívójának megfelelő szükségletei béréből kielégíthetők ^legyenek» úgy a mezőgazdasági foglalkozású akár munkásnak, akár önállónak is biztosítani kell ezt a minimális bért. Nemcsak a termeléshez fűzJŐdő gazdasági érdek, de a szoeiális gondoskodás kötelessége is előírja, hogy ezzel a kérdéssel behatóan kell foglalkoznunk. Ma, a földbirtokreform után a mezőgazdasági munkás sorsa nem sokat változott, isőlt azt lehet mondani, hogy a földhöz juttatottak sorsa még kedvezőtlenebb, minit a múltban, is voll Alig van ma olyan földhöz^ juttatott, aki dolgozó családtagonként az évi konvenciónak megfelelő jterményt és egyéb járandóságot ezévi •terméséből vissza tudná tartani. Az állam igényei olyan súlyos terhet rónak a parasztság vállára, aminek saját életfenntartásának - biztosítása melllett [heim _ tud megfelelni. A Iterhek súlyosságát mutaítüa az a körülmény, hogy már egyesek a nyomasztó közterihelk! miatt a stabilizáció első heteiben kénytelenek voltak a szájuktól' elvonni a gabonát és 30 forintért adni a búza mázsáját, pedig nyilvánvalóan kukoricát fognák enni majd helyette télire. A szigorú beszolgáltatási kötelezettség elrendelése alkalmas arra, hogy a meglevő készletekelt a központi készletbe irányítsa, de nem alkalmas arra, hogy a termelési kedvet fo-