Nemzetgyűlési napló, 1945. IV. kötet • 1946. október 22. - 1947. január 24.
Ülésnapok - 1945-68
53 A nemzetgyűlés 68. ülése 1916. ták és felvilágosítani sem tudta őket senki. így, ennek a tulajdonképpeni földadókivetésnek javarésze teljesen elveszett az állami kassza kárára. A kereseti adóra vonatkozólag kiadott • 137.000. számú és 69 szakaszból álló adórendelet értelmezése sem könnyű dolog: ea a rendelet osztályba sorozza az egyes keresetiadó alanyokat, az iparosokat, kereskedőket és földbérlettel! foglalkozókat. Az adókivető bizottságok még ma sem működnek. Tulajdonképpen senki sem tudja megállaníitani önmagával szemben, hogy mennyi is az az adó, amelyet neki fizetnie kíell. Igaz, hogy a 81.720. számú rendelet — ilyen rendelet naponkint jelenik meg — mint adórendelet jelent,meg, de azt hiszem, senki sem olvassa eh senki se tudja., mi van benne. Eszerint a 'multévi december havi adó alapján kell am. adókat fizetni, de az adóalapok mégis 1 hiányosak, mert például — csak a földmívesekről szólva — esetleg valllakinek a bérlete megszűnvén, ő már köteles adót fizetni, de ha a később összeállítandó adókivető bizottság ránézve az adót kivetette, a ISO százalékos késedelmi adót fizetni nem lesz könnyű feladat az amúgyis túlterhelt birtokos osztálynak. De itt van a közmunikavá'ltság. továbbá az illetményadó' fizetése. Eaek is igen sóik! és súlyos terhet jelenteinek. De tehertételként jelentkezik • azért is. mert a hetenikin t vagy kéthetenkimti való fizetés igen-igen próbára teszi az amúgyis már nagy mértékben igénybeveltit termelő osztályt, ez is akadályozza a termelést, amelyből pedig az adó fizetendő volna. Tisztelettel kérdem tehát a pénzügy miniszter urat: mit szándékozik „enii az adók egyszerűbbé dételére, az adóalapok pr-ntos megállapítására, a kivetések közlésére és a pontos adófizetőik megvédése érdekében? Mit szándékozik tenni a rendelteteknek és a végrehajtási utasításoknak idejében- egyszerű magyar ember által is érthető nyelven való kiadása tárgyában 1 ? Végül mit szándékozik tenni a kellőszámu adóhivatali személyzet hiánya miatt késve kiírt adóknak 120 százalékos késedelmi adóval való büntetése ügyében 1 ? (Helyeslés a szabadságnárton.) Elnök: Az interpellációt a nemzetgyűlés ki adja az illetékes miniszitex úrnak. Következik Czupy Bálint képviselő úr interpellációja a népjóléti miniszíter úrhoa A képviselő úr interpellációjára halasztást kért. Kérdem a t. Nemzetgyűlést, méltóztatik a halasztásit megadni? (Igen!) A nemzetgyűlés a jialasztásihoz hozzájárul. Következik Magyar János képviselő úr interpellációja a közlekedésügyi miniszter úrhoz Vitái Zoltánnak, a postavezérigazgatóság műszaki osztálya vezetőjének visszásságai tárgyában. Kérem a jegyző urat. szíveskedjék az interpellációt felolvasni. Vörös Vince jegyző (olvassa); »Van-e tudomása a közlekedésügyi miniszter úrnak arról, hof y Vitái Zoltán, a postavezérigazgatóság műszaki osztályának vezetője 'Svájcban- bélyegértékesítő irodát állított fel, amelynek vezetését az ő előterjesztésére reá bízták? Mit tett ebben az ügyben a miniszter úr? Továbbá- a távbeszélő állomások engedélyezése tárgyában előfordult szabálytalanságokról van-e tudomása a miniszter úrnak?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a ezó: Magyar János (kg): T. Nemzetgyűlés! Egy évi október hó 23-án, szerdán. 54 merészen és fényesen ivelő, de a korrupció mocsárjába zuhant karrierről akarok szólani. Nem egyedüli eset ez napjainkban, de el kell mondanom, mert sebeinket nem takargatni, hanem f e-tárni és gyógyítani kötelesség. Vitái Zoltán volt másodosztályú postatisztet a XI. fizetési osztályból a magyar kormánynak Debreceniben való tartózkodása idején miniszteri osztálytanácsossá nevezték ki. A postavezérigazgatóságnak 1945 májusában történt újjáalakulásakor a 32 éves osztálytanácsost a postavezérigazgatóság B. postaműszaki osztálya vezetőjének állandó helyettesítésével bízták meg. Vitái Zoltán ebben a minőségében ki harcolta, hogy a postabélyegmázeuimot és a postabélyegek értékesítésével kapcsolatos ügyeket a postavezérigazgatóság A. postai szakosztálya helyett, ahová természeténél fogva kellett volna tartoznia, a műszaki B. szakosztály alá rendelték azzal, hogy ezekben az ügyekben Vitáinak kizárólagos intézkedési és rendelkezési joga van. Vitái nevéhez fűződik a magyar bélyegkereskedelmi egykéz létrehozatala. Feletteseit rávette arra, hogy a posta külföldön bélyegkereskedelmi expoziturát állítson fel. A^ posta szakemberei ezt ellenezték, mert féltették tőle a magyar posta jó hírnevét. A külföldi bélyegérdekeltségeknél is kedvezőtlen hatást váltott ki a terv, amire a múltban Montenegrót kivéve példa nem is volt. Vitái az érvek _ ellenére kierőszakolta, hogy a posta Svájcban bélyegértékesítő irodát állított fel, amelynek vezetését azután ugyancsak az ő előterjesztésére őreá bízták. Vitái a bélyegügyek teljhatalmú urává vált. Csak az juthatott bélyeghez, akinek Vitái ezt lehetővé tette. A különleges bélyegsorozatok már a kibocsátás napján névértékük többszörösét érték. Elképzelhető tehát, »hogy milyen hasznothajtó foglalkozás volt ez. Vitáit senki sem ellenőrizte. A posta bélyegirodájának Svájciban történt felállítása után oda hivatalos autón történt kiutazására magával vitte húgát, Tihanyi Lászlónét. A svájci benzinszeszbeszerzési nehézségekre való hivatkozással rávette feletteseit, hogy hivatalosan szerezzenek nagyobb mennyiségű pálinkát, amit ő majd Svájcban átcserél benzinre. (Derültség a szabadságpárt soraiban. — Nagy Vinee (msz): Kedves!) Mintegy háromezer liter pálinka értékét a kincstártól fel is vette, (Nagy Vince (msz): És leitatta egész Svájcot! — Derültség.) néhány nap múlva ezt az értéket visszafizette a kincstárnak azzal, hogy nincs szüksége pálinkára. El lehet képzelni, hogy az infláció idején ez a néhány napos késedelem milyen árkülönbözetet jelentett. (Nagy Vince (msz) : Ezek az új nagytőkések!) Vitái a pálinka értékét visszafizette ugyan rosszabb pengőben, mint ahogy kapta, azonban a szesz kivitelére kapott engedélyt elfelejtette visszaadni, a szeszt kivitte Bécsbe és ott értékesítette. Ebben dr. HollósLandmann postatitkár, mint személyi titkára segédkezett neki. Bécsiben azután Hollóssal nagy mulatozást csaptak és nagymennyiségű szőrmét vásároltak, amiből azután Vitái húgának, Tihanyinénak, szőrmeüzletet rendezett be. (Felkiáltások a szabadságpárt soraiban: Hallatlan! — Nagy Vince (msz) (gúnyosan): Le a régi kapitalizmussal, éljenek az új tőkések!) Vitái a bélyegirodába befolyt összegeket, 4*
