Nemzetgyűlési napló, 1945. IV. kötet • 1946. október 22. - 1947. január 24.
Ülésnapok - 1945-75
495 A nemzetgyűlés 75. ülése 1946. évi december hó 5-én, csütörtökön. 496 pártok nemcsak az ipari munkások, hanem a dolgozó parasztok pártjai is és például a kommunistapárt 300.000 parasztszavazatával az ország- második p'airaszitlpártja. (Mozgás a kisgazdapárt oldalán.) A kommunistapárt tehát nemcsak a 'munkás-paraszt szövetség, hanem több mint negyedmillió dolgozó paraszt miatt seim miondhiait lei a , falu legfontosabb gazdaisági szervezeteinek irányításában való közvetlen részvételről. (Egy hang a kisgazdapártról: Tartására olvasni nemi sziaibaid! — Vándor Ferenc (kg) : Egyesül ' az író az olvasóvá) 1-!! Önszövétkezés!) De különben nemcsak minden kommunistának, hanem mind'en becsületes, valóban demokratikusan gondolkodó és világosan látó parasztinak is ma már tudata, ban kell lennie annak, hogy a szövetkezetek ai bankok és a nagyvállalatok elleni harcban csak annak az osztálynak a segítségével érhetnek el komoly eredményt, amely osztály maga közvetlenül áM szemben a tőkével. (Samu László (kg): Ez nem vitás!) T. Nemzetgyűlés! Tizenhat esztendővel ezelőtt a kisgazdapárt maga is a parasztságnak a nagytőkével való szembefordulásából született meg. (Bencsik Gyula (kg): Akkor is baj volt velük! Sajnos!) Éveken keresztül éles agitációt folytatott a munkaadók, a nagyipar, a GyOSz és Fenyő Miksa ellen és ez a harc mégsem vezetett semmi eredményre. A középparasztságnak iá nagytőkével valói ez »az öszszeütközése nem vált egy valóban széles és demokratikus parasztmozgalom alapjává, (Dénes István (mm) : Es ma ' ki szövetkezik a nagy tőkéve! 1 ', az egykézzel?) lényegében _ azért, mert a kisgazdapárt a nagytőke elleni harcában nem támaszkodott a szegény parasztságra és nem szövetkezett az ipari munkássággal, hanem felfelé, kompromisszumokon keresztül kereste a kibontakozás útját. Ez a politika pedig katasztrofális következményekkel járt nemcsak a kisgazdapártra, hanem az egész nemzetre is. Akkor ellenzék volt a kisgazdapárt, ma a kormánykoalíció legnagyobb pártja, de tévednek azok a kisgazdtapolitikusok, akik ebből arra következtetnek, hogy ma az ő akaratuk érvényesülne a bankokkal szemben. Ha a kisgazdapárt a munkássággal szembefordulva ezekre akarna támaszkodni 1 , elkerüllnetetlenül ezek járszalagjára kerülne. (Mozgás a kisgazdapárt oldalán.) T. Nemzetgyűlés! A magyar demokrácia előrehaladásának ma is az a legnagyobb akadálya, hogy a kisgazdapárt máig sem tudott a munkássággal való őszinte és maradéktalan együttműködésre felkészülni. (Zajos ellentmondások a kisgazdapárt soraiban. — Samu László (kg): Honnan veszi ezt? — Babody János (kg): Munkás csak egyféle vau! — Dömötör Ferenc (kp): Tegnap is a folyosón azt mondták, hogy beléjük kell lőni! Bele kell lőni a munkásokba — ezt mondta az egyik képviselő úr! Bizony ezt mondta! — Felkiáltások a kommunistapárt oldalán: Ki volt az? — Dömötör Ferenc (kp): Kovács Antal! Bele kell lőni a munkásokba — azt mondták a folyosón! — Tessik Pál (kg): De nem kell vádolni valakit, ha valami nem igaz! — Az elnök csenget.) A munkássággal való együttműködés első és döntő politikai előfeltétele az erős és életképes demokratikus szövetkezeti mozgalom kiibontakozásánalk. Virágzó szövetkezeti élet nem lehetséges a munkásság és a parasztság erős és szilárd szövetsége nélkül. (Taksonyi János (kg): Ez igaz!) Nekünk az a meggyőződésünk, hogy amilyen mértékben megerősödik ez a szövetség, (Felkiáltások a kisgazdapárt oldalán: így nem fog!) amilyen mértékben parasztságunk nagyobb többsége fogja felismerni, hogy ellenfeleit nem itt közöttünk, nem balról, hanem jobboldalról kell keresnie, olyan mértékben leszünk képesek a törvény által adott kereteiket reális tartalommal megtölteni, valóban virágzó és életerős szövetkezeteket teremteni. Mi minden erőnkkel e'zért küzdünk, ezt kívánjuk elősegíteni, és meg vagyunk győződve arról, hogy — így vagy úgy — a dolgozó magyar parasztság túlnyomó többsége meg fogja találtai a munkássággal való együttműködés útját. Mi ennetk az együttműködésnek szellemében minden erővel támogatjuk a parasztság szövetkezeti törekvéseit, nem azért, mert a szövetkezeteiket a szocializmus előszobájának tekintjük, hanem azért, inert tudatában vagyunk annak, hogy életerős szövetkezetek nélkül nincs erős és demokratikus parasztság; erős, öntudatos parasztság nélkül, vagy e parasztsággal szemben pedig a munkásság sem juthat előre. A szövetkezetek közvetlenül a parasztságot erősítik, és mi sem mutatja inkább a munlkásság célkitűzéseinek tisztaságát és őszinteségét^ mint az, hogy a munkásság minden fenntartás nélkül képes támogatni a parasztság megerősödését, mégpedig azért, inert meg van győződve arról, hogy a segítségével megerősödött parasztság maga fogja szorosabbra fűzni a munkássággal való szövetségét, és ezzel megszilárdítani továbbjutásunk legfontosabb feltételeit. T. Nemzetgyűlés! Abban a reményben, hogy a magyar parasztság demokratikus többsége minden nehézségen és akadályon keresztül ebben az irányban halad, és meg fogja találni ennek a szorosabb együttműködésnek útját, abban; a reményben, hogy a denioikirácia erőiiiek találkozása le fog számolni a stabilizáció és az ország gazdasági talpraállításánaJk ellenségeivel, s meg foigj a teremteni a termelés, a hitelélet és az elosztás terén az egészséges és virágzó szövetkezeti élet és hazánk gazdasági felemelkedésének feltételeit, a magam és pártom nevében a törvényjavaslatot általánosságban elfogadom. (Helyeslés és taps a koalíciós pártok oldalán.) Elnök: Szólásra következik a kltielöllt szónokok közül? Futó József jegyző; Halász Alfréd! Halász Alfréd (szd): T Nemzetgyűlés! Szándékomban voí't kizárólag a törvényjavaslatba! foglalkozni, előttem szólott képviselőtársaim egyik-másik megjegyzése azonban arra kényszerít, hogy visszatérjek ezekre. Tegnap Némethy Jenő képviselő úr felszó-, lalt a törvényjavaslathoz és elsősorban védekezett a pecsenyesütögetés vádja ellen. Sajnálattal állapítom meg azonban, hogy az, amit mondott, nem volt alkalmas arra, hogy ezt a vádat elhárítsa felőle. A képviselő úr hatvan percen keresztül foglalkozott a témájával, azonban a szövetkezeti kérdésre öt perc sem jutott, a többi eltelt személyeskedésekikel, támadásokkal, fröcslkölésekkel, úgy hogy érdemben arról a kérdésről, amely egyike a mai gazdasági élet legfontosabb, kérdéseinek, alig hallottunk véle-
