Nemzetgyűlési napló, 1945. IV. kötet • 1946. október 22. - 1947. január 24.

Ülésnapok - 1945-75

491 A nemzetgyűlés 75. ülése 1946. évi is érdeke, hogy rendet teremtsünk az elosztásban és a magas profitra dolgozó nagy kereskedelemmel szemben a idemokratilkus szövetkezeteken keresztül irányítsuk az elosztást és biztosítsuk azt, hogy ezeken keresztül áruhoz és megélhetéshez jusson az arra érdemes és ma a nagykereskedőknek kiszolgáltatott kiskereskedő is. A fogyasztási szövetkezet nem a kiskereskedőiéin ellen irányul. Feladata elsősorban az, hogy a nagy áruházak, üzletházak helyébe lépjen és a nagykereskedelemmel szemben átvegye az irányító szerepet, a becsületes kiskereskedelemmel pedig megtalálna az együttműködést és a kiskereskedők szövetkezeti bekapcsolásának az útját. A kiskereskedőnek és kisiparosnak, hogy fenn tudjon maradni, az anyagbeszerzés, az áruellátás biztosítására magának is a szövetkezeti fejlődés útjára kell lépnie. Éppen ezért követeltük mi a jelen törvényjavaslat bizottsági tárgyalásánál! külön is, hogy vegyék be a javaslatba a kiskereskedők szövetkezeteinek elismerését Ste* Ugyanekkor azonban azt is szükségesnek és elkerülhetetlennek tarjuk, hogy a túlméretezett kereskedelmi apparátust megbízhatatlan feketézők vagy konjiunktúrakeresfkedők leépítésével tehermentesítsük és a termelés érdekeivel összhangba hozzak. A túlméretezett kereskedelmi haszon, a magas kereskedelmi profit azért is veszélyes, mert elvonja a tőkét a produktív termelés területéről, a külföldre való síbolás legalkalmasabb formájához köti a tőkét, éppen azért véleményünk szerint a szövetkezetek feladata nemcsak az, hogy a nagykereskedelemmel szemben a belső forgalomban biztosítsák a demokrácia célkitűzéseit, hanem ugyanezt kell biztosít aniok a külkereskedelemben is. (Az elnöki széket déli 12 óra 13 perckor Kossa István foglalja el.) T. Nemzetgyűlés! Ma az a helyzet, hogy a szövetkezetnek, ha külföldi árut akar beszerezni, ként, kávét, rizst vagy egyebet, a bankok által r finanszírozott nagykereskedőket kell gazdagítania. A nagykereskedőknek és rajtuk keresztül a bankoknak a külkereskedelem révén számtalan lehetőségük van arra, hogy tokét vigyenek ki, a profit egy részét odakint helyezzék el. Tudott dolog, hogy vannak olyan kereskedelmi vállalatok, amelyek odakint minőségi különbözetért 25—30%-os levonásokat számiáztatnak és a levont összeget odakint megbízható kezekben tartalékolják. Ha a szövetkezet exportál, az egész devizát hazahozza, nem dolgozik dupla számlával, nean gyűjti jövedelme nagyobb részét külföldi számlára. Éppen ezért véleményünk szerint még abban az esetben is, ha a szövetkezetek ma miig kevésbbé mozgékonyaik, ha nincsenek is kiépítve évtizedes kapcsolataik a külkereskedelemben, ott, ahol lehetőség van erre, előnyben kell részesíteni őket. Mi hasznunk van ugyanis a magánvállalatok évtizedes gyakorlatából, szakértelméből, ha semmi biztosítékunk sincs arra, hogy ezek a szakértelmet és gyakorlatot nem ,a saját hasznuk külföldi tartalékolására, e szegény ország további elvéreztetésére használják feli T. Nemzetgyűlés ! Hogy szövetkezetek nélkül nincs demokrácia, hogy szövetkezeltek nélkül nem juthatunk előre, az már a felszabadulás óta benne van a köztudatban. A szödecember hó 5-én, csütörtökön. 49 2 vetkezetek azonban mindeddig mégsem tudtak talpraállni, igazán megerősödni. Ennek első oka kétségkívül a reakciós múlt. A mi úgynevezett szövetkezeteink, kivéve a munkás fogyasztási szövetkezéteket, sohasem voltak igazi szövetkezetek. A nagybirtokok a nagybankok és a reakciós államhatalom közös szerveiként nőttek hatalmas monopólisztikus kereskedelmi szövetkezetekké és ahogyan a nagybirtok mezőgazdasági kivitele vált az ország gazdasági és politikai függésének forrásává, éppen úgy e kivitel lebonyolító szervei, ezek az álszövetkezetek, mezőgazdasági kartelek váltak a fasiszta politikai befolyás legfőbb exponenseivé, a fasiszta

1 és hazaáruló politikusok, a Mecsérek, a Kunderek, a Marton Bélák és a Juresekek tenyésztalepeivé.

35 Ezeknek az álszövetkezeteknek legfőbb feliadatuk az volt, hogy a német partner által megállapított áron # elhelyezzék a nagybirtokos feleslegét, befelé viszont magas monopol árakat diktáltak. A felszabadulás után e hatalmas vagyonok felett rendelkező vállalatok élére pártközi megegyezéssel delegáltak vezetőket, akiknek közvetlen feladatuk lett volna ezeknek az intézményeknek demokratikus szövetkezetekké való átalakítása. Az elmúlt két esztendő kétségkívül bebizonyította^ hogy távolról )sem olyan egyszerű feladat volt az egykezek demokratikus szövetkezetekké való átalakítása. A megbízottak több vagy kevesebb sikerrel helyreállították ugyan az állam áltól nyújtott inflációs pénzekkel a vállalatokat, de nem voltak képesek előrejutni abban az irányban, hogy ezeket az intézményeket valóban demokratikus szervezetekké alakítva, komoly segítséget nyújthassanak gazdaságii feladataink megoldásában. A fogyasztási szövetkezeteknél ez részben érthető is. Ezek az á^landó^ áruhiánnyal és pénztelenséggel küszködve, éppen hogy fenntart iák magukat. Kevésbbé érthető azonban az MSzK-nál, amelyet a kormány termény felvásárlásra münden pénzügyi eszközzel ellát és amely így az ország legnagyobb forgalmat lebonyolító üzletévé lett, de amely lényegében ma sem egyéb, mint ami a Fu~ túra volt; nem szövetkezet, hanem terményfelvásárló egykéz, amely minden tekintetben kezdi felvenni a régi egykezek tempóját és lassan hasonuló hírhedt nevet szerez magának, akárcsak a múltban a Futura vagy a Hangya. T. Nemzetgyűlés! A szövetkezetek feladatát az áruforgalom terén mi abban látjuk, hogy rövidítsék meg az árú útját a termelő és a fogyasztó között. A jó szövetkezetek ^ jellemzője szerintünk éppen az, hogy olcsóbbá és jobbá teszik a javak elosztását és ezen ke; resztül segítik a termelést. A mi jelenlegi szövetkezeteink azonban, — és elsősorban az MSzK, — akár az egész magyar kereskedelem, igen drágán közvetítenek, igen sokba kerülnek. Nem akarom itt részletezni, amit úgyis mindenki; tud, hogy mi a különbség az MSzK által közvetített termények termelői és fogyasztói ára között, De ha még el is fogadjuk az MSzK búzamázsánkinti 1 forint és 50 filléres bevallott szerény részesedését, akkor is a hatalmas forgalmat tekintve, azt lehetne hinni, hogy az MSzK hatalmas tartalékokat gyűjt. Az MSzK azonban éppem. — csakhogy eltartja önmagát Nézzük meg /az apparátusát: azt látjuk, hogy 1500 havidíjas alkalma-