Nemzetgyűlési napló, 1945. IV. kötet • 1946. október 22. - 1947. január 24.

Ülésnapok - 1945-75

'481 A nemzetgyűlés 75. ülése 1946. évi szövetkezeteket kivéve, az agrár termelő és értékesítő szövetkezeti ágazat nem tudott népszerű lenni, aminek talán az &é egyik oka, hogy ez a szövetkezeti tipús a tagok sokkal szorosabb bekapcsolódását, és sokkal aktivabb közreműködését kívánja meg, mint akár a fogyasztási, akár a hitelszövetkezet. A Hangyák is évtizedeken keresztül kizárólag boltos szövetkezetek voltak és csak az elmúlt évtizedben kezdtek a termelő és értékesítő ágazattal is foglalkozni. A háború után előállt új helyzetben nem lehetett többé szövetkezeti rendszerünk egyoldalasa gát fenntartaná- A radikális földreform végrehajtásával mezőgazdaságunk a paraszti termelésre tért át, amely nem nélkülözheti a kisüzemű gazdálkodás fejlesztésének szolgálatában álló agrárszövetkezeti hálózat kiépítését. Érdekes, hogy az elmúlt másfél év folyamán alakított szövetkezetek nyilván az áruéhség csillapítására, de talán a régi beidegzettség hatása alatt túlnyomórészben szintén boltos szövetkezetek, és nyilt árusítási iiz létre helyezik tevékenységük súlypontját. Népünk a múltban megszokta és ma sem tudja elképzelni a szövetkezetet bolt nélkül. Ma már sok szövetkezet igyekszik azonban a termelést, a feldolgozást és az értékesítést is tevékenysége körébe iktatni. Raktárakat, ipari üzemeket szerveznek és több százan bekapcsolódnak a kötelező terménybeszolgáltatás lebonyolításába is. Ez az új egészséges fejlődés biztató lett volna, ha egyéb baj nem lenne szövetkezeti rendszerünk körében. Kétségtelen, hogy népünk nagy tömegei még egyáltalán nem kapcsolódtak bele a szövetkezeti mozgalomba és sokan azok közül is, akik beiratkoztak, ahogy ők mondják, a formális tagságon kivül alig vesznek részt benne. Intenzív szövetkezeti életről tehát nem beszélhetünk. Ennek ellenére szövetkezeti i életünk jellegzetessége a különböző címen alakult szövetkezetek túltengése. Sok helyen valóságos szövetkezeti invázióval találkozunk. Ez azonban nem a specializálódás következménye, hanem szövetkezeti politikánk teljes tervszerűtlen^égére vagy talán még inkább hiányára mutatA rendszerint jelenlévő régi Hangya-szövetkezetek mellett gyakran minden beszervezett politikai párt megalakította a maga szövetkezetét (Ügy van! Ügy van! a kisgazdapárton.) és így a nagyobb községekben nem ritkán 4—5 általános jellegű szövetkezet működik. Persze, mindegyik mindennel akar foglalkozni, tevékenységük azonban gyakran kapkodásban, versengésben, nem ritkán személyi harcokban merül ki. Bizonyos, hogy ez az áldatlan állapot a legnagyobb mértékben egészségtelen. Sokkal észszerűbb' volna, ha kevesebb, de jobban megalapozott szövetkezet működnék. Megfontolandó volna, hogy különösen kisebb falvakban speciális szövetkezetek sokasága helyett, ami csak az erők szétforgáesolodására vezet, nem volna-e céülszerűbb arra törekedni, hogy egyetlen univerzális szövetkezet legyen, amely a különböző szakfeladatokat saját keretén belüli szervezett szakcsoportokra bízná. Ezzel kiküszöbölődnék a felesleges versengés, olcsóbb lenne a szövetkezeti ügyvitel és a szövetkezeti munkia, összihangját is jobban lehetnie biztosítani. (Helyeslés a kisgazdapárton.) A racionalizálás végrehajtását azonban megnehezíti a földműves szövetkezeti intézNEMZETGYÜLfiSl NAPLÓ IV. december hó 5-én, csütörtökön. 482 meny. Ez kétségtelenül idegen test szövetkezeti rendszerünkben és teljes kettészakadással fenyegeti azt. Már említettem, hogy a földműves szövetkezet áttöri a szövetkezeti szabadság elvét és egészen új típust képvisel, amely nem önkéntes társulás, hanem kónyszertársulás alapján áll. Nem kétséges, hogy ezt a feladatot, amelyet a földműves szövetkezetekre bíztak, bizonyos kényszer nélkül elvégezni nem lehet. Az újgazdák százezrééinek termelését kell megszervezni, gazdálkodását talpraállítani, ami sokkal inkább termeléspolitikai, mint szövetkezeti feladat. Erre a célra olyan társulási formát kellett volna választani, amely alá van rendelve az illetékes szakigazgatásnak, hogy az, ha nem mennek jól a dolgok, bármikor ibeavatkozhassék és egyébként is állandó ellenőrzést és felügyeletet gyakorolhasson. , Ha a földművesszövetkezet mindezt vállalja, mint ahogy vállalnia kell, különben a födreform megbukik, akkor nem szövetkezet többé, még ha egyébként szövetkezeti formában működik is. Ha pedig nem vállalja, akkor sürgősen gondoskodni kell olyan szervezetről, amely elvégzi ezt a feladatot. Ebben az esetben viszont az újgazdiák külön szövetkezeti szervezkedése a legtöbb helyen feleslegessé váL

;

ik. A valóságos helyzet ma az, hogy a földműves szövetkezetek a boltosszövetkezet irányban fejlődnek, konkurrálnak a többi helyi szövetkezetekkel, különben pedig mindenbe belekapnak, amihez hozzájutnak vagy hozzásegítik őket. (Ügy van! Ügy van! a szabadságpárton.) Akad néhány tucat földműves szövetkezetünk, amely élénk üzleti tevékenységet fejt ki és elég jól prosperál, csak éppen azzal nem foglalkozik, ami a legfőbb teendője lenne: az úi birtokosok gazdálkodásának megszervezésével és irányításával. (Úgy van! Úgy van! -a kisgazdapárt és a szabadságpárt soraiban.) Ez is azt bizonyítja, hogy ezek a szövetkezetek erre a feladatra nem valók. (Nagyiván János (msz): Politrika van benne!) Ha pedig ez így van, különállásuk nem indokolt és nagyon meg kellene fontolni, hogy szervezésüket érdemes-e tovább erőszakolni. Nézetem szerint a földműves szövetkeze; tekét át kellene alakítani kizárólag termelési feladatok megoldására hivatott és hatósági irányításnak alárendelt szövetkezetekké, mert egyszer csak arra ébredünk, hogy ^aa ^ egykétezer földműves szövetkezetünk, de a 600.000 újgazdának mégsem iesz olyan intézménye, amely az apró, még sokáig életképtelen üzemeket szervezett termelőrendszerbe tudná foglalni. Ez pedig a földreform csődjét jelentené, a legnagyobb csődöt, amelyet a magyar közgazdaság valaha is megért. (Ügy van! a kisgazdapárton.) T. Nemzetgyűlés! Szövetkezeti rendszerünk nemcsak alapépítményeiben szorul revizióra, hanem felsőbb fokozataiban is. Erre tett kísérletet a már említett 2330

; számú kormányrendelet, amely egyfelől a Mezőgazdasági Szövetkezeti Központ, másfelől a Fogyasztási Szövetkezetek Országos Központjának feladatkörét és működését szabályozza. A rendelet az Országos Szövetkezeti Tanácsnak egy jóval korábban hozott ^határozatát váltja valóra. Ez a határozat úgy szól, hogy a magyar szövetkezeti rendszert három központ: fogyasztási, agrárszövetkezeti és hi31