Nemzetgyűlési napló, 1945. IV. kötet • 1946. október 22. - 1947. január 24.

Ülésnapok - 1945-75

477 À nemzetgyűlés 75. ülése iPáé. évi más mélyreiható szociális référai. Élére lehetett alkui a népnek és hirdetni a szociális felemelkedés gondolatát anélkül, hogy annak érdekéiben ia hatalcmon lévő vagyonos rétegeknek áldozatot kellett volna hozniok. így történt, hogy a szövetkezeti mozgalomban a felsőbb rétegek ragadták magukhoz a kezdeményezést. Túlzás volna 'azt állítani, hogy a szövetkezeti ©színe minden apostolát önző szándék vezette yolna. Voltak közöttük kitűnő emberbarátok és a maguk módján valóban szociálisan gondolkodó férfiak, akik nagy szolgálatot tettek a szövetkezet ügyének. Ez. azonban mit gem változtat azon a tényen, hogy szövetkezeti életünk nem természetes módon fejlődött. Sajnos, nálunk hiányzottba társadalmi nevelésnek olyan hatásos intézménye, mint amilyen a népfőiskola, amely másutt a szövetkezeti mozgalommal párhuzamosan fejlődött és annak nem csupán vezetőket, hanem olyan tömegeket ás nevelt, amelyek jóban-rosszban kitartottak a szövetkezeti gondolat mellett. E helyett Magyarországon p szövetkezeti központok vették át a kezdeményező szerepet és megint csak felülről igyekeztek a szövetkezeti fejlődést diktálni. A központokat azonban sajnos, még kevésbbé vezették ideális szempontok- Gyakran egészen egyoldalú, sőt kapitalista ízű politikát folytattak. Ennek következtében a szövetkezetek úgy érezték, hogy ©gy felettük álló hatalom terpeszkedik el rajtuk és kizsákmányolja őket. A nép maga csekély közösséget érzett szövetkezeteivel, ez a kettő egy kicsit mindig idegen maradt egymástól. Mivel a kezdeményezés nem alulról, a népből jött, hiányzott a közvetlenség összetartó ereje., A köztudatban nálunk a szövetkezetet vagy egyszerű üzleti vállalkozásnak, vagy karitativ intézménynek tekintették. Ez a felfogás nein alkalmas jaz igazi szövetkezeti gondolat kimélyítésére. Va; lóban a szövetkezeti mozgalom népi gyökerei nálunk nem tudtak távolról sem annyira kifejlődni és megerősödni, mint amennyire szükséges lett volna. Ahol a nép és a szövetkezet között nincs meg a teljes egybeolvadás, ott a szövetkezet mindig töhbé-kavésbíbé erőltetett, mesterkélt intézmény marad és a lényege sem fejlődhetik ki kellően. Ebből a szempontból nagyon jellemző, hogy milyen mértékben érvényesül az önsegély elve. Kétségtelenül az az egészséges és helyes, ha a szövetkezet elsősorban tagjainak a gazdasági erejére támaszkodik. Nálunk azonban ritka, mint a fehér holló az olyian szövetKezet, amelynek tagjait az Önsegély gondolata hevíti. A legtöbb szövetkezet alapításánál döntő szerepet játszanak a különböző jogi és gazdasági előnyök. Az alapítók már eleve számítanak valamely szövetkezeti központ, vagy közület támogatására. Sajnálatos, hogy az önsegély gondolata lassan teljesen /háttérbe szorul és már-imár inkább csak a szövetkezeti tankönyvökben és alapszaibályokban találkozunk vele. ''>' , Aiz a szövetkezet, amely külső segítségre támaszkodik, természetesen nehezen tudja megőrizni a függetleiniségét. A szövetkezeti irodalomiban sokat vitatott és nehéz kérdés, hogyan lehet összeegyeztetni az önsegély elvét az állami támogatással. Kétségtelen, hogy itt a helyes középutat kell megtalálni. A mankóhoz annyira hozzászokott szövetkezeteinket nem lehet egyszerre saját, lábukra állítani. Az elvonó kúrát csak fokozatosan szabad alkalmazná, külecember hó 5-én, csütörtökön. 4?â Iünösem a mai körülményiek között, amikor a gazdasági élet igen széles felületen az államra támaszkodik. A magyar kapitalista vállalatok, amelyeknek szószólói nap mint nap Dánaa, Hollandia és Svájc szövetkezeteire hivatkozva hosszú értekezéseket írnak a szövetkezeti önsegélyről, bizony maguk is szívesen igénybeveszik äz állam támogatását, gyakran sokkal nagyobb mértékben, mint a szövetkezetek. Amiben: a ketreskedeleim hátrányt szenved a szövetkezetekkel szemben, azt bőven behozza más téren, .ahová a szövetkezet a kereskedelmet nem köveitheti. Ezt láttuk az infláció alatt és láthatjuk ma is. Az a baj, hogy a merkantilisták a szövetkezetekben csak versenytársat látnak és az egész szövetkezeti kérdést csak ebből a szempontból ítélik meg. A szövetkezet azonban nem csupán kereskedelmi társaság, hanem félig-meddig társadalmi szervezet is Következésképpen, nem eshet a pusztán nyerészkedési elvtől vezetett kereskedelemmel egy tekintet alá. Hogy a szabadversenyben e hátrány miatt a szövetkezet el ne bukjék, szükségesek azok az előnyök, amelyeket a kereskedelem annyira sérelmesnek tart magára nézve. Arra mindenesetre ügyelni .kell, bogyi a szövetkezetek támogatása ne vezessen az önsegély gondolatának teljes ellhalvány ódás ára, (Dénes István (pk): Hogy vigyázzanak erre?) a szövetkezet ugyanis ezzel igen lényeges alapelemét veszítené el, ami végeredményben a szövetkezetnek mint^ önsegélyintézményinek létjogosultságát tenné kétségessé. T. Nemzetgyűlés! Sajnos, ezen a téren, sem dicsekedhetünk, a múlthoz képest komoly fejlődéssel. Az a nagy szövetkezeti felbuzdulás, amelyről beszéltem, kezdetben azt a látszatot keltette,, hogy a nép végre magához ragadja a kezdeményezést és önerejéből akar. megindulni az új szövetkezeti mozgalom útján. Tudauk azonban, hogy az elmúlt másfél év során önként alakult szövetkezetekből: \csajk kevés maradt meg, legnagyobb részük — akárhány jobb sorsra érdemes szövetkezet is — nem tudott megbirkózni a példátlanul nagy nehézségekké

1

!', úgyhogy ezek a szövetkezetek bizony legnagyobbrészt elpusztultak. A tapasztalatok azonban értékesek és megszívlelendők a jövőre nézve. Megint bebizonyosodott, hogy a szövetkezeti eszme igazán csak kevés ember tudatában él, a tömegeket még távolról sem hatotta át. A sok évtizedes szövetkezeti mozgalom nem tudta elérni nálunk, hogy a szövetkezeti gondolat a széles néprétegekben tudatossá váljék. Általában nem sikerült mélyebb kapcsolatot teremteni a szövetkezeti eszme és a magyar nép között. A .szövetkezeti tagság nálunk inkább' csak a jogi kapcsolat kifejezője, hiányzik azonban belőle a szellemi és erkölcsi tartalom, amely a szövetkezetet a pusztai kereskedelmi vállalkozás fölé emeli. Innen van az, ha az egy-két kezdeményező vagy vezető valamilyen okból kiesik, a szövetkezet válságba kerül, mert a tagokban nagyon gyenge a szövetkezeti gondolat összetartó ereje. Ezt kevésbbé a szövetkezeti érzék hiánya, mint inkább a szövetkezeti nevelés hiánya okozza, meg a rossz pélli" dák is. , Ha a múltból hibáztattuk, hogy szövetkezeteink külső tényezők kezdeméíriyezésére a népnek inkább csak formális részvételével és közreműködésével alakultak, akkor még in-