Nemzetgyűlési napló, 1945. IV. kötet • 1946. október 22. - 1947. január 24.

Ülésnapok - 1945-74

443 A nemzet gyűlés 74. ülése 1946 évi 60—80 forintos korpavevők és eladók névéi. Ez lehetetlenség 1 , mert azok az emberek örül­nek, hogy még így is hozzájutnak, \(Fel­kiáltások a szociáldemokrata, és a kommu­nistapárt oldalán: Mondja meg a neveket! — Zaj.) Ha a magyar gazda nem nézné a jószá­got, akkor nem csinálná ezt meg, de ráfize­téssel is tartja a jószágot, mert a rendeletek nem segítenek rajta. Ez a valóság. Lehetetlen­ség így az állattenyésztés, de mégis dolgozunk ráfizetéssel és a gazdák örülnek, ha hozzá­j útnak az éles éghez-. Tízezrével lehetne ide­állítani azokat a gazdákat, akik többet fizet­tek, minit amit a rendelet előír. .(Éress János közellátásügyi miniszter: Az eladó érdekel engem!) • Nyilatkozott a miniszter úr a baromfi­kérdésről is. Helyes az intézkedés addig, amíg a termelő erőt néni rövidíti meg, de >a, baromfi­nál a 4 forintos termelői árral a mai viszo­nyok között egyáltalán nincs megfizetve a gazda. Ezzel (kapcsolatban csak azt legyen sza­bad kijelentenem, ihogy az ezelőtti időkben egy pár pulykáért 50 zsebkendőt kapott a termelő é,s most kettőt kap érte. Meg fogja most majd venni a két zsebkendőt, megtörli a szemeit a könnytől és a puilykatenyésztés a jövőben nem indul meg. Sokkal megértőbben kell nekünk kezelni a gazdiasági vonalat. Tessék elhinni, hogy ez a lefölözés r tulajdonképpen tönkreteszi a termelő erőt. Ezért szólottam én hozzá éhhez a kér­déshez. Nem kívánom hosszúra nyújtani mondani­valóimat, de meg kell mondanom, helytelen, hogy a. korpát csak a tejet beszolgáltató gazda kappa, hiszen nz ia< gazda nemcsak tejet, hanem borjúkat, sertéseket és baromfiakat is nevel. Nem lebet azt előírni, hogy ennyi deka kor­páért kapsz ennyi liter tejet.' A korpa akár­melyik gazdánál is a legjobb helyen van. Tessék ezt elhinni! Nagyon kár telhát ezt dekázni, és éppen azért hoztam, ezt ide, hogy ha mást nem is, de meg kellene 1 változtatni a rendeletet, és iái termelő glaizdák ambicióját elő­segíteni kellerne; hogy igenis, aki beszolgál­tatta az 5—10, vagy 30 mázsa búzát, annak a korpáját a gazdasága részére vissza is kapja. Most ennek a lehetősége ki vah zárva. Mi, sajnos, csalódottan teljesítjük tovább tenyész­tési kötelezettségünket, — ameddig bírjuk — de az vessen magára, aki nem éri meg ezt az áldozatos réteget. A rendeletek nem tudnak eleget tenni a tenyésztési lehetőségek biztosí­tásárav mert az élet törvényei mást diktálnak. A választ ebben az értelemben tudomásul veszem, de mégis szeretném elérni azt, hogy amikor változtatnak majd ezen iá rendeleten, tegyék lehetővé, hogy iái beszolgáltató termelő gazdák legalább a takarmányt visszakapják. Nagyon köszönöm à miniszter úrnak, hogy személyesen válaszolt. (Taps a szabadság­párton.) Elnök: Kérdem; a t. Nemzetgyűlést, mél­tóztatnak-e a közellátásügyi miniszter úrnak az interpellációra ladott válaszát tudomásul ven­ni? (Igen!) A nemzetgyűlés a választ tudomá­sul veszi. Dénes, István képviselő úr a Duna-kérdés­ben bejegyzett interpellációjának törlését kérte. Következik Dénes István képviselő úr in­. terpelláeiója az összkormányhoz politikusok és más jogosulatlanok részére juttatott földek és házak tárgyában. (Dénes István (pk): Erre december hó 4-én, szerdán. 444 kértem à halasztást! A svájci kormány dollá­ros jutalékügyében nem kértem. Ezt el aka­rom mondani!) T. Nemzetgyűlés! Az interpellációk sor­rendjét feles er élteim, Kérem iái nemzetgyűlés el­nézését. Következik tehát Dénes István képviselő úr interpellációja a miniszterelnök úrhoz a svájci kormány 25 ezer dolláros jutaléka ügyé­ben küldött átirata tárgyában, amely inter­pellációt a képviselő úr elmondani kíván. Futó József jegyző (olva'wöi): »Van-e tudomása a miniszterelnök úrnak arról, hogy a. Deimokráeita* 1946 októberi számában »Valami bűzlik Dániában« című cikkében megírta, hogy: 1. a kereskedelem- és szövetkezetügyi mi­nisztérium a svájci illetékes hatóságoktól hiva­talos átiratot kapott, amelyben aziránt érdek­lődtek, hogy a magyar állam részéről hivatal­ból kiküldött külkereskedelmi megbízottiaknak 'az államközi szerződés lebonyolítása, során lét­rejött üzlet után joguk van-e & svájci féltől jutalékot követelni? 2. Megfelel-e a valóságnak az, hogy állító­lag 25.000 dollár jutalékot kértek volna és vet­tek volna fel a magyar megbizottak a sváj­ciaktól, amelyet deponáltak 1! . Ha megfelel ia< valóságnak a hivatalos svájci átirat, adott-e a magyar kereskedelem­és szövetkezetügyi minisztérium választ erre s ha igen, milyen választ adott? Hajlandó-e a miniszterelnök úr tájékoztatni a nemzetgyűlést, hogy ezen híreknek a való­sága esetén a magyar kormány minő intézke­déseket tett a panamisták ellen és az ellen, hogy a jövőben ilyen, a magyar demokrácia hitelét külföldön is veszélyeztető — rothasztó jelenségek elő ne forduljanak.« Elnök: Dénes képviselő urat illeti a szo. Dénes István (pk): T. Nemzetgyűlés! A Demokráciának, tehát a többségi párt politi­kai hetilapjának október első fölében meg­jelent száma közölte a jegyző úr által felolva­sott cikket és tényállásokat, de részbeni hiá­nyosan van előadva az én interpélláeióimíbam, mert a cikk még megfejeli a következőkkel (olvassa): »A Helvéciából jött Ile vél természe­tesen maga is pirul, sőt szégyenletében már el is süllyedt Az esethez tartozó pletyka sze­rint a jutalékot, 25.000 dollárt az illetők fel is vették és deponálták. Ez utóbbi bizonyíték azonban! mellékkörülményként törpül el az előbbi levél mellett, mely lényegében nem első és egyedülálló.« Tehát, t- Nemzetgyűlés, hallottuk, nogy 'ebben a tényállításban három rendkívüli sú­lyos vád van a magyar demokrácia ellen. Az egyik az, hogy magyar fél egy államközi szer­ződés, egy árüoserefongialmi szerződés során a svájci illetékes állaimi féltől jutalékot követel, állítólag 25.000 dollárt, a jutalékot az illetők fel is vették és deponálták. A mlálsodiík tény­állítás ebben a cikkben," az, hogy iái svájci fél átír ide a magyar kormányzat illetékes ténye­zőjéhez, az illetékes minisztériumhoz és ez a levél eltűnt, ez az átirat eltűnt. A hatrtmadik, ami a legsúlyosabb tényállítás ebben a cikk­ben, az, hogy az^ Hlyen átirat, amely ilyen államközi szerződléssel kapcsolatos panamára hívja feli a magyar kormányzatnak figyelmét, nem első és nem. egyedülálló. T. Nemzetgyűlés! Hogy mi ebből az igaz­ság és mii nems, azt én nem vagyok hivatott elbírálni. En azért jöttem a nemzetgyűlés elé, hogy e tekintetben a miniszter úr nekünk ha-

Next

/
Thumbnails
Contents