Nemzetgyűlési napló, 1945. IV. kötet • 1946. október 22. - 1947. január 24.

Ülésnapok - 1945-74

433 A nemzetgyűlés 74. ülése 1946 évi december hó 4-én, szerdán. 434 magógiát is, hogy a mag.uk pártálláspontját vagy egyéni érdekeit megvédjék. Mert hiszen mit értünk demokrácia alatti? Demokrácia alatt értjük az igazi népi uralmat és ennek a demokráciának alapkelléke és kri­tériuma a léleknek minden korláttól mentes szabadsága. És kérdem, hogy megvan-e ez a korlátlan szabadság, ahol csak az eszmék és az elvek harcolnak, vagy pedig meghúzódik há­tul és ott settenkedik az erőszak, amely el akarja nyomni a lélek szabadságát, az ember legszentebb jogát akarja elvenni és így akar érvényesülni. Igen t. Nemzetgyűlés! Mi nyíltan és őszin­tén megmondottuk, hogy a polgári magántu­ladjon alapján — nem szentségén, .mert mi a szentséget magasabb szónak tartjuk — a ma­gántulajdon elve alapján állunk, amit 'elfo­gadtak annakidején a debíeceni nemzetgyűlés megalakulásakor az összes pártok szónokai. Ugyancsak azt várta a magyar nemzet, hogy a régi időkből nem jön semmi át, ez a magyar közélet korrupció-, panamamentes lesz; azt várta, hogy a protekció, a kijárás, a nepotiz­mus eltűnik és nem jelentkezik többé. És mél­tóztassék megnézni: volt-e valaha idő, amikor ezek a visszaélések ennyire burjánoztak, elő­fordult-e, hogy a vezető emberek gyermekeit minden képzettség nélkül oda tegyék a leg­magasabb pozíciókba? (Nagy Vince (msz): Ez így van!) Igen t Nemzetgyűlés! Amikor ezt a ma­gyar nép kifogásolja, amikor van egy párt, amely ezekért az eszmékért nyíltan harcol,^ a pártnak nincsen semmi kiépített pozíciója, nincs hatalma, nincs bent a hatalomban, nincs bent a koalícióban, csak az eszmei igaz­ságért harcol és odaáll a nép elé, hogy döntsön a nép. Akkor azt mondják, hogy ez a reakció! Hát meg kell állapítani a reakció fogalmát. (Zaj a szociáldemokrata- és kommunistapár­ton.) A reakció tulaj donképen az akció ellen­téte. A magyar nép várta és kívánta, hogy mindazok a kívánságok, amelyekeit felsorol­tam, megvalósuljanak. Aki azokat a kívánsá­gokat gátolja, igenis, az a reakciós, és a reak­ció ellen az küzd, aki ezeket az igazságokat meg akarja valósítani; aki pedig saját önző céljainak vagy pártpolitikai céljainak eléré­sére a nép szenvedélyeit felhasználja, az a demagóg. Én odaállok nyíltan, hiszen mindezt nyíl­tan mondottuk el az egész nemzetgyűlés előtt és az egész országban, nemcsak én, hanem képviselőtársaim is. Cáfolják mieg bármelyik szavunkat és mondásunkat! Mondják azt, hogy itt nincs terror, hogy szabad mindenkinek a véleményét nyilvánítania és nem kell félnie, hogy kenyerét fogja veszíteni, vagy az állásá­ból dobják ki! Mondják meg, hogy nincsen pa­% nama, hogy nincs protekció, nincs korrupció, nincsen nepotizmus — 'és tua mindezeket meg tudják cáfolni, akkor elismerem* hogy mi re­akciót követünk el' és demagógok yagyunk. De mindaddig, amíg ezeket meg- nem cáfolják, az ta> reakciós, dki ezeket elnézi és^ támogatja,. és nem az a demagóg, aki tisztességesen har­col, aki el akarja tüntetni a közéletből mind­ezeknek a dolgoknak a szennyét. (Taps a sza­badságpárt soriaiban.) Mint mondtam, vártam és hallgattam. Annikor azonban Magyarország felelős miniszterelnöke egy beszédében azt mondotta, hogy Sulyok Dezső és pártja hadat üzent a demokráciának, hát kérdem, itt mond­ják meg, hogy a demokráciának hol üzentünk NEMZETGYŰLÉSI NAPLÓ IV. [ mi hadlat, hol iakiairjiik a nép szabadságát el­rabolni, hol akarjuk azt, hogy egy kisebbség terrorral uralkodhassak a többségen? Mi kije­lentjük, hogy ha bármely párt az elvek harca alapján meg: fogja kapni a többséget, mi tart­juk a magyar népet olyan érettnek, hogy ha fel van világosítva, iákkor döntsön a legjobb belátása szerint, és mi ' méghajlunk a nemzet akarata előtt. Mi tehát demokráciát lakarunk, (Ellentmondások a kommunistapárt soraiban.) a demokrácia hirdetése mellett kiállunk nyíl­tan lat magunk igazsága mellett, s vállaljuk a bírálatot minden tettünkért és minden szavun­kéri És ha ezt megmondjuk, akkor igenis visszautasítjuk azt, hogy bennünket akár a re­akció, akár a demagógia vádjával lehessen illetni. (Zaj.) Tessék megcáfolni Sulyok Dezső állításait! Sulyok igazán vam olyan korrekt ember, hogy le fogja' vonni a konzekvenciákat. De Sulyok Dezső bizonyára tudta, hogy mit mond, nem iskolásgyerek; tessék idehozni a dolgot, van alkalom rá, hogy a nemzetgyűlés őt felelősségre vonjiai. t Általánosságban azon­ban nem lehet beszélni. (Nagy Vince (msz): Tettekkel lehet. — Zaj.) Tessék bebizonyítani, hogy nem igaz, az, amit mondott, tessék bebi­zonyítani, hogy nem igaz az, hogy vezető em­berek fiait tették vezető pozíciókba, hogy nem igaz az, hogy panama van, korrupció van, hogy nem igaz az* hogy azt hiondják tai munkásnak, hogy csak akkor kapsz kenyeret, ha belépsz ebbe a pártba, és ugyancsak így vian ez; a tiszt­viselőknél is. Mindezeket tessék megcáfolni. (Ügy van! Ügy van! Taps a szabadságpárt soraiban.) Ha) ezeket megcáfolják, akkor vál­laljuk iái reakció vádját. (Nagy Vince (msa): Akkor visszaveszik a B-listáról, ha belép a kommunistapártba,. — Zaj a szabadságpárt és a kommunistapárt soraiban.) Engedjék meg, t. képviselőtársaim, én nem aikiairok nevekkel ide­jönni, mert nemi pályázok esryes emberek bő­rére. A földmívelésügyi minisztériumban van egy úr, iaki a volt miniszterrel baráti viszony­ban vain, akit azonban el akartak csapni, mert meg vau rólia> állapítva, , hogy fasisz%t volt, legelőször igényelt zsidó birtokot és most tit­kárból osztályvezetőnek tették meg. A volt r mi­niszter úr utolsó kívánsága, amikor az utódja a íhiviatialból el akarta távolítani ezt a tisztvi­selőt, az volt, hogy ennek az embernek a he­lyén kell mariadnia és egy haja szálainak sem szabasd meggörbülnie. (Felkiáltások a szabad­ságpárton: Ki az?) Borvendég Ernő, — tessék megtudni. (Erőss János közellátásügyi minisz­ter: Zsidló birtokot a képviselő úr is igényelt!) Egy más. eset a következő: egy Hajdú István nevű tisztviselőt kitettek a hivatalából, de ami­kor belépett a parasztpártba', azonnal vissza­helyezték. (Folytonos zaj.) Ne tessék kívánni, százával és ezrével lehetne' idehozni ilyen ese­teket. De tessék megkérdezni a munkásokat is hogy amikor a Hősök-terére van elrendelve^a gyűlés^ mi lesz a következménye annak, ha nem megy el a munkás? Ezek lazok a dolgok, amelyeket szóvá akartam tenni. (Felkiáltások a szociáldemokrata- és m kommunis'tapárton: Mesebeszéd! Demagógia! Rágalom,! — Urban­csek Mihály (kp): Ostoba demagógia!) Na­gyon örülök, hogy a naplóba bekerül, hogy, lamikor én ezeket elmondom, ezt demagógiának lehet nevezni. (Mozgás és felkiáltások a kom­munistapárt soraiban: Meséik! — Az elnök csenget.) Méltóztassanak meggyőződve lenni, nem sokáig lesz szűk körre korlátozva' a nem­zetgyűlés nyilvánossága, jönnek majd lapok,

Next

/
Thumbnails
Contents