Nemzetgyűlési napló, 1945. IV. kötet • 1946. október 22. - 1947. január 24.

Ülésnapok - 1945-74

3Ö1 A nemzetgyűlés 74. ülése 1946 évi oltalmazni. Mi, amidőn ugyanezt tesszük, a kérdést ex radiée akarjuk gyógyítaná- Nekünk nemcsak érdiekünk, nekünk meggyőződéisüinik is, iminekünk arra kell törekednünk, hogy azok a gyermekek a családiban szülessenek és. amikor támadjuk ezt a törvényt, azért támadjuk, mert ez a törvény végső eredményben gyengíteni, robbantani fogja a családot. Mi a házassági kötelék szentsége alapján állunk. Odaát mélyen t. képviselőtársain k-nak is vannak dogmái, ezeket mi tiszteiletbein tartjuk, ezek a dogmák a gazdasági élet pirinoipumaira vonatkoznak. Nekünk m vannak ilyen dogmáink, mi az egyik döntő dogmának a házasság szentségéit minősítjük. Nekürak az a törekvésünk, hogy a nemi életet a házasság keretei közé szorítsuk. Azt nem szükséges mondani, hogy gyenmeke't, családot fenntartani most is és mindig is nehéz volt. Két családot fenntartaná dupla nehézség, sőt lehetetlen. Amikor valakinek: a 20. § alapján majd talán lesz két-háro.m nőtől származó gyermeksorozata, akkor azok a gyermekek mind

1 el lesznek hagyatva. Nekünk tehát az a törekvésünk, hogy a gyeruiekek a családi kötelékben szülessenek- meg és mi ..ezt a törekvést látjuk megtámadva e törvény által: különösen megtámadva látjuk pedig az által a 6800-as rendelet által, amely szerint minden két évben lehet feleséget vagy férjet cserélni. Nem a komoly elhatározás szándékával indul útnak, aki két év múlva elválik házastársétól, itt tisztára a nemi inger a döntő. Mi tehát ezeknek az emberi ösztönöknek a levezetését véljük a családon keresztül elérhetőnek, ÍS azonkívül olyan gyermekeket akarunk a hazának feline vélni, akikről gondoskodás történik. A gyermek valóban nagyon fontos kérdés, a dolognak azonban nem ez a felszíni kezelés a lényege, hanem a kérdés radikális gyógyítása. A napraforgómag nagyon értékes, de idei, ennek a nemzetgyűlésnek termébe, amelyet szintén szentnek kell, hogy minősítsünk, behordanánk száz kocsi trágyát, hogy megnőj jön rajta a napraforgó? Ugye, távol áll tőlünk annak a gondolata, hogy így neveljünk napraforgót- Mi, akik a szentség elvi álláspontján vagyunk, azt mondjuk, hogy a családi élet szent kötelék, amelynek középpontjába mi nem tudjuk behozni a szerelmi élet trágyadombját csak azért, hogy onnan gyermekek szülessenek. (Zaj és ellentmondások a szociáldemokrata- és a kommunistapárt soraiban ) M'nekünk olyan gyermekek ke'lcnek, akik a családi életben születtek és akiket egyformán támogat a férjnek és a feleségnek a szeretete. T. Nemzetgyűlés! A miniszter úr most többször járt Parisban. Mint ahogyan az az emberi lélek,, az intelligens ember szellemi ap- ' percipiiálási ' képessége alapján előáll, ő is magával hozta Paris szellemiéit és idézte ne-' kümk Hugo Victor egyik munkájának egy részét, amelyben • az író kifejezésre juttatja, hogy: az ém szellemi szabadiságom, az én érzelmi, szerelmii világlom szükségessé teszi éis megköveteli azt, hogy szabadon szárnyaljon minden vonatkozásban, e tekintetben ne legyen gátja. Igen, ez Hugo Victornak és az ő korának volt a szelleme, úgy van, helyesea< van. De ha a miniszter úr ezt a kiváló francia írót említi, akkor méltóztassanak megengedni, hogy én Szent Ágostont említsem.,Az ő életéinek fele éppen olyan volt, mint Hugo Victore: kiélte magát a tökéletes szerelemben, odahaza szeretőt tartott és ettől gyermeke származott. Önvallomásaiban — amelyet egy kiváló madecember hó 4-én, szerdán, 392 gyár író két kötetben fordított le — kifejezésre juttatja Szent Ágoston, hogy a legléhább, a legimimorálisabb életet élte. Leírja azt, hogy amikor környezete arra törekedett őt felhívni, hogy hagyja el az életnek szeninyes vonalát, . akkor állandóan feltámadt benne az a leküzdhetetlen lérzés, hogy a női test szépsége és az azzal nyújtott gyönyörök nélkül nem tud élni. Ez volt Szent Ágostom életének első része, s amikor életének második részét írja — amelyet Hugo Victor már nem irt meg — akkor azt mondja, hogy: borzasztóan erős küzdelmeiket kellett folytatnom, míg elszakítottam a szerelmi életnek és a testi életnek a láncait. Leirja, hogy amikor elbocsátotta szeretőjét, milyen mély sebet ejtett ez az ő lelkén és mindezt csak Isten kegyelme tette lehetővé. Elnök: A képviselő urat figyelmeztetem, hogy beszédideje lejárt. Gróh József (pk): Tisztelettel kérem, méltó ztassék megengedni, hogy befejezzem. (Juhász István (szd): Elég volt ebből ennyi! Sok volt! — Mozgás.) Nagyon köszömöm szíves türelmüket, nem kívánok sokáig élni az engedéllyel. Csak arra bátorkodom utalni... (Mozgás.) Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy a szakasz tárgyától ne térjen el. Ezeket az általános vitánál kellett volna elmondania. Gróh József (pk): Akkor megmaradok egészen szorosan a tárgynál és csak arra bátorkodom utalni, hogy nemcsak Szent Ágoston, hanem éppen a Slachta Margit képviselőtársunk (Élénk derültség.) által említett Kiss Ferenc protestáns egyetemi tanár, a tudományegyetemen az élettan tanára is azt juttatja, kifejezésre művében, hogy egyedül és kizárólag csiaik a vallás szelleme és a házasság szentsége az, amelyem keresztül le lehet győzni ezeket az emberi indulatokat. Éppen eziért összeegyeztethetetlennek találom a mostani kor rendszerével, hogy ilyen törvényt hozzunk. Nem vagyunk ebben a kérdésben egyedül. A tegnapi újságod hozták azt a hírt, hogy Rómában, ahol az alkotmány új tervezetét készítik és abban elvileg megállapítják, hogy a háziasság szentsége felbonthatatlan, amikor arra került sor, hogy ez külön törvényben is megszövegeztessék, akkor Togliatti kommunista miniszter azt mondotta, hogy nincs szükség ennek megszövegezésére, mert ezt három év előtt törvénybe iktattuk, ennék; következtében a mi törvényeink szerint a házasságot felbonthatatlan köteléknek és egységnek tekintjük. (Slachta Margit (pk): Éljen! '— Lévay Zoltán (msz): Még az elvtárs is!)

27 T. Ház! Ha nekünk is volna Togliatti kommunista miniszterünk, akkor az a miniszter vagy velünk ülne itt, vagy mi ülnénk vele egy oldalon. (Mozgás a kommunista- és a szociáldemokratapárton.) Itt ma általános, egyetemes világnézetek harca folyik. Tiszteletben kell tartanunk minden álláspontot. (Pászthory István (msz): Mi tartjuk, csak mások nem tartják!) Tiszteletben kell tartani a túloldal álláspontját, amelyet az igazságügyminiszter úr leszögezett, tiszteletben kell tartani azt az egységet, amely a túloldal részéről álláspontjának védelme körül megnyilvánult. Mi csak egynéhányan vagyunk, mi nem tu- ' clunky tavaszt csinálni, de meg vagyunk róla győződve, hogy egykoron mégis a mi szellemünk fog ebben a kérdésben győzni (Juhász István (szd): Reméljük, nem! Elég volt be-