Nemzetgyűlési napló, 1945. IV. kötet • 1946. október 22. - 1947. január 24.

Ülésnapok - 1945-72

273 A nemzetgyűlés 72. ülése 19Í6. évi november hó 29-én, pénteken. 274 tőlem: Ugyebár, te április közepe után mentél haza szabadságra. Igen, feleltem. Ezzel csak azt akartam tőled megtudni, helyesen emlék­szel-e az esetre. Akkor elmondta, hogy levele­zett egy leánnyal, a leányt nem vette el, az férjhez mént. Kétéves gyermeke volt, amikor beperelte őt gyerektartásért. Az biztos, hogy ő nem lehetett idehaza (Egy hang a szociálde­mokratapárt oldalán: Le kell csukni az ilyet!), hiszen 1918. augusztusában történt a dolog. (Zaj és mozaás à szociáldemokratapárt olda­lán.) Komoly dolgok ezek! Ezt csak azért mondom el, ibogy tisztán lássunk. Ö megfelleb­bezte az ítéletet és ezért megkérdezte tőlem, elmennék-e tanúnak, és megmondanám-e,-hogy mikor volt ő itthon szabadságon. Elmentem, de elment az első tisztünk is, akinek a keze alatt szolgált és bebizonyítottuk, hogy az illető n^m lehetett itthon 1917, augusztusában, mivel «zázkilométerekkel messzebb volt és csak 1918. áprilisa végén jöhetett haza. A bíróság ennek ellenére mégis kimondta az indokolásban,' hogy a mi tudtunk nélkül is lehetett itthon. Ezek nagyon is komoly intőpéldák. Rá kell mutatnom arra is, hogy nemcsak jobbmódu embereknek születnek törvénytelen gyermekei, hanem egyszerű munkásoknak is! (Felkiáltá­sok a kommunistapárt oldalán: Sőt! Hallat­lan!) Ha mi beeresztjük a törvénytelen gye­rekeket a családba, ha ráeresztjük a három millió családra, akkor tönkretesszük a csalá­dokat. Tönkretesszük azokat, akik házasságot kötöttek. Elvégre nem kell semmi egyéb, csak — tisztelet a kivételnek — rá kell moso­lyogni a nőre, aki számít arra a férfira és máris megfogta. (Zaj és ellentmondások a szociáldemokrata* és a kommunistapárt olda­lán.) Nagyon komoly dolgok ezek és rá kell mutatnom ezzel kapcsolatban a drágaság kér­désére is, mert a kicsiket ez is érdekli. T. Nemzetgyűlés! Vázolnom kéli most a mi munkánkat, amióta ez a nemzetgyűlés összeült. Mi is sokat tévedtünk már. Vissza kell mennem arra az időre, amikor 1945 tava- . szán összeültünk. Mi nem kérünk abból a fa­siszta rendszerből,' abból a Jurcsek-rendszer­ből, amely itt volt, de meg kell mondanom, hogy még sokkal rosszabbat hoztunk, mert most egyik párt a másikat vádolja összeölel­kezve a nagy szerelemben, a koalicióban, egyik a másiknak a szemébe vágja, hogy kik mit állapítottak meg. Nincs meg a kellő meg­értés, a kellő alap és kénytelen vagyok ezzel is mellékesen foglalkozni. Nem közömbös, hogy mi milyen törvényeket hozunk. Hiszen látjuk a ,csehszlovák lakosságcsereegyezménvit, amelyet mi elleneztünk. (Ügy van! Ügy van! a szabadságpárt oldalán.) Örömmel meg­szavazták, utat adtak sannak s elősegí­tették azt, hogy a magyarokat kido­bálják otthonukból. (Ügy van! Ügy van! — Taps a szabadságpárt oldalán) Nem közömbös tehát, hoigy mit hozunk itt. (Piros László (kp:) Megrágalmazza az egész nemzetgyűlést! — Zaj-) Elnök: Csendet kérek! Kérem a közönsé­get, hogy a 2. számú karzatot elhagyni szíves­kedjék. A képviselő urat pedig figyelmeztetem, hogy mellékesen sem beszélhet másról, mint ami napirenden van. Tessék a napirendnél ma­radni. , Nagyiván János (msz) : Ezt csak azért mon­dottam el, hogy rámutassak arra. itt magyar gyermekekről .van szó, akiknek a problémáját megfelelőéin kell megoldani. (Szélig; Imre (szd): NEMZETGYŰLÉSI NAPLÓ IV. Nem a karzatnak kell beszélni!) Nem akarok én a karzatnak beszélni, én az életből veszem, amit mondok. A törvénytelen gyermekekről szóló tör­víény javaslattal kapcsolatban ímeg kell mon­danom, hogy kint a nép fel van zúdulva. (Fel­kiáltások a szociáldemokrata és a kommunista­párt oldalán: Hol? Hol?) így van az egész or­szágban. Sok-olyan keresztény magyar család van, ahol ia szülők az oltár előtt frigyet kötöt­tek és most ia törvénytelen gyerekeket rájuk eresztik. Mint mondottam, nemcsak emberi tör­vények, nemcsak írott törvények vannak^ ha­nem vannak természeti törvények is,.'az élet­nek is vannak törvényei, lamelyek diktálnak. A fiatalokat, iakik sokszor nem gondolkoznak, amikor a vér törvénye dolgozik bennük és elhibázott lépést tesznek, büntessék meg, tes­sék azt az apát sújtani, aki megtévedett, r de nem a családját y agy a hitvesét. Ezt kívánja vz élet. (Egy hang a szociáldemokratapárt ol­dalán: Ki bünteti 1) Azzal büntetik, hogy a, törvénytelen gyermek a többivel egyformán örököl és hogy az örökösödési jogot felrúg­ják. Itt nem lehet a kollektívizmust bevezetni. (Zaj és ellentmondások a szociáldemokrata- és a kommunistapárt oldalán.) Elnök: Csendet; kérek, képviselő urak! Nagyiván János (msz): Nem akartam ezt idehozni, de nézzük meg az állatok élettanát. (Zaj.) Vájjon befogadja-e az idegen állatot az állialü családi Ki van zárva- (Zöld Sándor (kp) : De miért az állatokat veszi példának, példakép­nek? — Az elnök csenget.) Tessék csak meg­nézni: vájjon el lehet-e fogadtatni azzal az állatanyával a másik anyának a gyermekét'? Vájjon nem szedi-e szét? Ez ßz életösztön. (Zaj. — Az elnök csenget.) Tessék megnézni a kis méheket. Minden család egymásmellé van rakva, a kaptárak ajtaja, kapuja egymástól egy araszra van. Tessék megnézni, hogy beenged­nek-e oda egy idegen gyermeket, nem szedik-e széjjel! (Szabó Piroska (kp): Miért idegen? A saját gyermeke! — Zaj.) Miért idegen? Tes ; sék visszatérni az élet parancsaihoz. (Zaj.) Nézzünk bele a valóságos életbe, ne rohan­junk el mellette- (Ivanies István (szd): Nem az a baj, hogy megöregedtünk? — Derültség a szociáldemokratapárton.) Az nem baj, mert hálát adhatunk az Istennek, hogy dolgozunk ; jól dolgozzunk, ha dolgozunk, ennek a nemzet­nek, mert megmentett iaz Isten bennünket ab­ból a gyalázatos pokolból, ahová küldtek ben­nünket harcolni. Miután megmentett bennünket, kötelessé­günk dolgozni léppem ezekért a gyerekekért, de ínemcsak a törvénytelen gyerekekért, hanem a törvényesekért is. (Hajdú Ernőné (szd): Azok­ért is! — Justus Pál (szd): Ezt akarjuk! A különbségeiket akarjuk megszüntetni! — Iva­nies István .(szd): A törvénytelen gyermek is magyar gyermek. — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Nagyiván János (msz): Majd rá fo­gok mutatni erre is, kedves képviselőtársam. Nagyon sok esetben türelmesen hallgattam önöket. Nem azért jöttem ide, hogy hangos­kodjak, azért jöttem, hogy a valóságos élet­alapra mutassak rá. Ezért voltam kénytelen az állatok életmódjára is rámutatni, mert nem vitás, hogy az állat nem.vállalja az idegen borjut, malacot, bárányjt Odamehet az ember és foghatja oda, nem elrugjla-e magától és nem szedi-e szét? Nom (azt • ! akarom ezzel mon­dani, hogy szorítsuk ki most az életből a tör­18

Next

/
Thumbnails
Contents