Nemzetgyűlési napló, 1945. IV. kötet • 1946. október 22. - 1947. január 24.

Ülésnapok - 1945-67

17 A nemzetgyűlés 67. ülése 1946. évi október hó 22-én, kedden. 18 nyezö behatása nélkül átengedte a kereskedők nek, akik azt kifogástalanul látták el. Egészen más a helyzet most, amikor az or­szágnak biztosan befolyó valutára van szük­sége s ennek biztosítása elsőrendű állami ér­dekké vált. Ez- a célja a berni külföldi osztuU­nak. Tévesnek kell minősítenem képviselő úr­nak azt az értesülését is, hogy a külföldi osz­tály 350 bélyegkereskedő érdekeit érintené, mert a külföldre szállító bélyegkereskedők száma 10—12-nél a. múltban .sein volt több és jelenleg is csak ennyire tehető. Ezeknek sem veszélyezteti létérdekét a külföldi osztály, hiszen mint már említettem, ma is akadály­talanul exportálnak és jövőben is exportál­hatnak. Ami a bélyegirodánál berendezett használt bélyeges anyag feldolgozásának kifogásolását illeti, rá kell mutatnom arra, hogy a bélyeg­feldolgozást a posta akkor rendezte be, amikor más szolgálati ágaknál nélkülözhető alkalma­zottai voltak, akiknek járandóságait amúgy is fizetnie kellett. így a bélyegfeldolgozási munkálatok végeztetése a létszámcsökkentés foganatosításáig külön költséget alig okozott. Nagy Összegű külföldi fizetési eszközökre vo­natkozó ajánlatok érkeztek már az irodához. Amennyiben azonban a bélyegfeldolgozás nem mutatkozik gazdaságosnak, be fogom szüntetni. A külföldi osztályt szakavatatlansággal nem lehet vádolni, mert az osztály üzleteit szakmabeliek meghallgatása után bonyolította és bonyolítja le. Szakavatatlanságot lát képviselő úr abban is, hogy a külföldi osztály Svájcban működik, holott a bélyegüzleteket nemzetközi vonatko­zásban Angliában és Amerikában kötik legna­gyobb részi Valóban a gondolat felmerülése­kor a külföldi osztály székhelyéül London, Moszkva és Zürich vagy Bern volt kiszemelve. A közlekedési nehézségek miatt Bern mellett kellett végül is dönteni, ahonnan már as osz­tály megnyitásakor úgyszólván az egész, vi­lággal összeköttetést lehetett létesíteni. Kétségtelen, hogy a bélyegkereskedelem nemzetközi szakma, ezt azonban egyáltalán nem érinti az, hogy a magyar posta a saját kiadású bélyegeit sajátmaga ás exportálja, ha maga is igyekszik bélyegeinek piacot s ezzel jobb értékesítési lehetőségeket szerezni s ez­zel bekapcsolódni a nemzetközi bélyegkeres- • kedelembe. Nem államosította a bélyegexportot és nem vezette be az egykéz-rendszert, a bé­lyegexportőrök ma is kiszolgálják külföldi üzletfeleiket. Éppen ezért nem is lehet össze­függésbe hozni a Budapestre tervezett nemzet­közi bélyegkereskedő kongresszus elhalasztá­sát a postának ezzel a működésével. Éppen így téves az a beállítás is, hogy a bélyegexport békében többmillióí dollárt ye­lentett, ami most a posta tevékenysége miatt elmarad. A többmillió d'ollár nyilván az egész békeidőre vonatkozik, viszont az elérhető ex­port, mint azt már többször is hangsúlyoztam, nem szűnt meg, tehát, ha ez szabályszerűen, a Magyar Nemzeti Bank közben jöttével folyik, a valutabevétel nem csökken, hanem ellenke­zőleg a postának, mint újabb, helyesebben is­mét exportáló szervnek bekapcsolódásával még emelkedik. Az elmondottak érthetővé teszik, hogy a posta a bélyegeik exportálásáról mindaddig neim mondhat le, amíg az országnak fokozot­tabb mértékiben Van Ivaluttára szüksége, -ép­pen ezért indokolt' a bélyegiroda külföldi osz­tályának fenntartása. A posfsaibelyegiek lap­NEMZETOYÜLÉSI NiAPLÓ IV. tételekben való árusításának tilalma az inflá­ciós klőkben ugyancsak indokolt volt, ameny­nyiben a postahivataloknak a forgalom ellá­tásához elegendő^ bélyeg áll. rendelkezésükre, a tilalom enyhítését, esetleg megszüntetését megfontolás tárgyává teszem. , Arról,, hogy a bécsi Lauder- vagy másik bécsi banknál- nagyobb értékű postabélyegietéít volna- csak a képviselő úr interpellációjából értesültem. Ugy a bélyegmúzeum, mint a bé­lyegiroda bélyegkészlete hiánytalanul meg'van. így nem tudom és az osztrák postaigazgatás útján sem sikerült megállapítanom, hogy mi­lyen letétről lehet szó. Éppen ezért kérem a képviselő urat, szíveskedjék az ügy tisztáz­hatásá érdekében a birtokában levő adatokat • rendelkezésemre bocsátani. Kérem a tisztelt Nemzetgyűlést, hogy vá­laszomat tndomásulvenni szíveskedjék. Buda­pest, 1946. évi szeptember hó 21-ém. Gerő Ernő s. k.« Elnök: Szolnoki István képviselő urat a­viszonválasz joga .megilleti. A képviselő úr nincs jelen. A nemzetgyű­lés a közlekedésügyi', miniszter, úr válaszát tudomásul veszi. • . -, Következik a közellátásügyi miniszter ur írásbeli válasza Kálmán -Ferenc képviselő ur­nák ä kommunistapárt vidéki szervezeteinek a forint - elleni lazítása tárgyában folyó evi augusztus hó 28-án tartott 56. ülésén elmondott interpellációjára. Kérem a jegyző urat, szívese­ke d'j ék a közellátásügyi .miniszter ur válaszát felolvasni. Gyurkovits Károly jegyző (olvassa): »Tisztelt Nemzetgyűlés! Kálmán Ferenc nem­zetgyűlési képviselő a nemzetgyűlés 1946. evi augusztus h ' 28-án tartott 56. ülésén interpel­lációt intézett a belügy- és közellátásügyi mi­niszterhez Hajdúböszörményben a hadisege­lyes asszonyok részére -jogosulatlanul történt kenyérgabona kiosztása tárgyában. Az interpellációra vonatkozóan a közellá­tásügyi tárca részéről az alábbiakat közlöm: Az interpelláció tárgyát képező eset a köz­ellátási tárcát annyiban érinti, hogy a közellá­tás részére összegyűjtött és zárolt központi készletből szabályellenes módon igénybevétel és kiosztás történt. Mindaz, ami magát a ki­osztás tényét és . annak előzményeit :. illeti — véleményem szerint — rendőri kérdés, ^mely­nek kivizsgálása és esetleges megtorlása á rendőrhatóságok feladatát képezi abban az esetben, ha az igénybevétel és a, kiosztás olyan előzmények után, illetőleg (körülmények kö­zött történt, amint azt az interpelláció'tartal­mazza. . A belügyminiszer úrtól a hajdúböször­ményi polgármester jelentése alapján ebben az ügyben azt a'tájékoztatást kaptam- hogy a szóbanlevő eset alkalmával »a hadi segélyezet­tekből mintegy 250 főnyi tömeg jelent mega városházán és követelte élelmiszer-fejadagjá­nak búzában való-kiadását. Ez ügyben a párt­közi értekezlet az előtte való napokban úgy határozott, hogy a búzát a hadisegély terhére mintegy 400 legrászorultabb részére kiszolgál­tatja. A pártközi értekezlet azonban ezért nem merte vállalni a felelősséget. A tömeg ennek sürgetésére jelent meg. A felvonulás napján Hajdúböszörményben volt az alispán, az alis­páni titkár és a vármegyei közellátási fel­ügyelő. A tömeg a termet, ahol tartózkodtak, megrohanta és így a közel látási felügyelő a pártok azon garanciájára, hogy a kiosztandó búzát rövidesen esetleges adományokból vissza­térítik, engedélyt adott arra, hogy a legjobban 2

Next

/
Thumbnails
Contents