Nemzetgyűlési napló, 1945. IV. kötet • 1946. október 22. - 1947. január 24.
Ülésnapok - 1945-71
243 A nemzetgyűlés 71. ülése 1946. évi a békének szolgálttára. Tudjuk, hogy nagyon sok akadály és nagyon sok nehézség van a világ népei és nemzetei között az igazi béke megteremtése szempontjából, de hangsúlyozni szeretném, hogy a legfőbb akadály az a faji gyűlölet és az a sovinizmus, amely az emberi jogok sárbatiprásával olyan döbbenetesen, szégyenletesen jellemezte éppen a mögöttünk lévő korszakot, a fasizmus, a nemzetiszocializmus korszakát. Ennek a gyűlöletnek atmoszféráját, a faji, a nemzetek közötti ellentéteknek ezt a továbbplántálását , a legvégzetesebb akadálynak tartjuk ia békesség szempontjából. Itt a magyar nemzetgyűlésen olyan képviselete van a nemzetnek, ame 7 y a népellenes és a faji gyűlölettel terhes előző korszak rettentő örökségét kénytelen hordozni, de nem részes és nem is lesz részes abban a szellemben, amelylyel mi valamennyien szembenálltunk és amely szellem népünk többségének lelkétől is mindig tökéletesen idegen volt. T. Nemzetgyűlés! Csehszlovákiával való kapcsolatunkban a magyar kormány és a! magyar nemzetgyűlés őszinte békeszeretetét és békevágyát abban a tényben fejezte ki, hogy megkötöttük a lakosságcsereegyezményt Csehszlovákiával. Jó meggyőződéssel kötöttük meg, abban a biztos tudatban, hogy nekünk el kell mennünk a legszélsőbb határig (Nagy Vince (msz): Kár volt!) annak bizonyításában, hogy a békesség tnem rajtunk múlik- ' (Nagy Vince (msz): Ezért nem akartuk aláírni!) A magyar nemzetgyűlés ezt a lakosságcsereegyezményt ratifikálta, ennek az egyezménynek becsületes végrehajtásához ragaszkodunk és a magunk részét ebben vállaljuk, A lakossagcsereegyezménynek kétségtelenül volt egy lehangoló negaitív eredménye Csehszlovákia szempontjából, A teljes propaganda lehetőségének biztosítása mellett, sőt — mondjuk meg őszintén — az egyezményen messze túlmenő módszerek alkalmazása mellett, (Ugy van! Ugy van!) amelyek némelyike egyenesen sértette a magjai* állam szuverenitását és önérzetét, (Ugy van! Ugy van!) — Nagy Vince (msz): Végre beismerik!) mégis az derült ki, — és a magyarság szempontjából ennek a ténynek napvilágra derülése az egész világ közvéleménye előtt rendkívül nagy jelentőségű — hogy nem felel meg a valóságnak az az állítás, amely szerint itt Magyarországon van körülbelül 450.000 szlovák és így könnyű és egyszerű dolog az odaát lévő, szer rintük körülbelül 500.000 magyart e nem nagy eltérés negligálásával egyszerűen kicserélni. Meg vagyok róla győződve, hogy a mi helyzetünkben a háborúvesztés után és az előző korszakok terhes örökségét hordozva nem lett volna más eszközünk, amivel mi az egész világ előtt dokumentálni tudtuk volna azt, hogy a csehszlovák oldalról említett 450.000 magyarországi szlovákra vonatkozó állítás nem rfelel meg á valóságnak, de kérdezem, hogy tehetünk-e mi erről? Mi vagyunk a hibásak abban, hogy a legszélesebb propaganda-hadjárat megengedése mellett, sőt még ezen túlmenően igénybevett eszközökkel sem sikerült bebizonyítani azt, ami nem tény és nem valóság? A másik tény a csehszlovák-magyar lakosságcsereegyezmény mellett a párisi békeértekezlet határozata. Nem mi vittük a szlovákiai magyarság ügyét a párisi békeértekezlet éllé. Mi azt hittük joggal, a győztes hatalmak által november hó 28-án, esütörtökön. 244 már a háború alatt világosan megfogalmazott nagy erkölcsi elvekben bízva, hogy annak a magyar lakosságnak, amely évszázadok óta él, dolgozik a maga földjén és a maga otthonában, ha nem bűnös, akkor ott van a helye és hazája továbbra is. (Úgy van! Ugy van! — a kisgazdapárt sorúiban.) Csehszlovákia vitte a kérdést a párisi békeértekezlet elé és valamennyien tudjuk, hogy az a csehszlovák javaslat, amely kétszázezer miagyar kiutasítását óhajtotta Parisban elérni, nem került bele a magyar béketervezetbe, mert ^a párisi békeértekezlet is belátta, hogy egy ilyen javaslat elfogadása ellenkeznék az Atlanti Chartával, az Egyesült Nemzetek alapokmányával és erkölcsi lehetetlenség volna a győztes hatalmaknak hazavinni a saját népük elé egy olyan békeszerződést, amelyben papiroson és írásban megtagadnák azokat az elveket, amelyekért a háborút folytatták és győzelmesen befejezték. Nagy igazságunknak kellett lenni, ha abban a számunkra nem kedvező atmoszférában nem, sikerült a. esehszl o vák ja vas 1 ait o t e L" fogadtatni, ellenben belekerült a magyar békeszerződésbe a közvetlen csehszlovák-magyar tárgyalásokra való utasítás. Azt kellett hinnünk, igen t. Nemzetgyűlés, hogy két ilyen tény után a lakosságesereegyezmény megkötése és a párisi békeértekezlet megkötése után nem következhetik más. mint az a józan meggondolás, amely számol a világ békeszerető népeinek békeakaratával és leül a tárgyalóasztalhoz s keresi a még olyan nehéz vagy esetleg megoldhatatlannak látszó kérdés ben is a megoldást, az emberséges, becsületes megoldást. Ezzel szemben mi történt? Hangsúlyoztam rövid felszólalásom bevezetésében, hogy felelősségtudattal és hozzánk méltó komolysággal kell ezzel a rendkívül fájdalmas és a szívünket mélységesen megdöbbentő ténnyel foglalkoznunk. Éppen ezért nem kívánom a nemzetgyűlést azokkal a részletekkel foglalkoztatni, amelyek eddig a délszlovákiai deportációk tekintetében tudomásunkra jutottak. De azt hangsúlyoznom kell, hogy deportáció történt, deportáció, amely el van ugyan burkolva a közmunkára vonatkozó rendelettel, de hozzá kell tennem, hogy jellegzetesen a deportálás ismertető jele épnen a közmunkarendeletre való hivatkozás. Valamennyien a legkeserűbb szívvel gondolunk vissza a német megszállás szégyenteljes időszakára, amikor a németek, a nácik és az őket kiszolgáló Sztójay-kormány a felháborodó magyar közvéleményt azzal a hazugsággal altatták és áltatták, hogy a zsidókat tulajdonképpen nem deportálják, hanem közmunkára viszik Németországba. Jellegzetes v.olt, hogy akkor is az mondották, hogy a humanizmus indítja őket arra, hogy a közmunkára vi endő zsidók családtagjait is elviszik magukkal, sőt betegeiket is. ' T. Nemzetgyűlés! Lehetetlenség tagadni azt, hogy a délszlovákiai magyarsággal pontosan egy deportálási művelet kezdődött e£ Családokat, gyermekeket felpakolnak s elszállítanak és mint tudomásom van róla, az elszállítottak helyére azonnal szlovák telepeseket helyeznek be. Kérdeznünk kell, vájjon ki fogja elhinni, hogy itt a magyarok mizódoznak a közmunkakötelezettség teljesítésétől és így őket elviszik közmunkára, amikor nemcsak a családtagjaikat hurcolják el, hanem ott maradt ingó é* ingatlan vagyonúkba azonnal szlovák
