Nemzetgyűlési napló, 1945. IV. kötet • 1946. október 22. - 1947. január 24.
Ülésnapok - 1945-70
207 A nemzetgyűlés 70. ülése 1946. azért, mert az utóbbi időben sajtóban, politikai népgyűléseken, hordók tetején, de magában a parlamentben is azt tapasztaljuk, hogy a régmúlt időkre emlékeztető hangnemben gyalázzák azt az egész világot átfogó és átformáló nagy gondolatot, amelyet a világ egy fogalomban, a szocializmus fogalmában kristályosig ki. Akár a vidéki népgyűlések hordószónokainak ajkáról, akár a parlamentben, volt októbristák szájából hangzik is el a marxizmus felé a támadás, nekünk ezt a kesztyűt fel ke< I vennünk és meg kell mutatnunk a magunk igazságát. Mi, szociáldemokraták, évtizedeken - keresztül egyebet sem csináltunk ebben az orságban, mint kötöztük azokat a sebeket, amelyeket az úri Magyarország pereputtya a maga kíméletlen és elkeseredett népellenes és munkásellenes, nyúzó politikájával ütött rajtunk. Sebeink bekötözésén túl évtizedeken keresztül nem volt másra időnk és lehetőségünk, mint temetni vértanúinkat. Először a fényképezőgép, a megszégyenítés eszköze, iazután a tolonckocsi voltak ellenünk ennek a hadjáratnak az állomásai, majd amikor ez kevéssé vált, akkor a szolgabírószellem és a csendŐrszurony próbált ebben az országban elnémítani minden felemelkedést hirdető gondolatot. És amikor ez sem volt elég, akkor megismerkedhettünk a tömlöcök levegőjével, akkor találkoztunk a bitófák árnyékával, az internálótáborok rémségeivel és a katonai kinzókamrák gyötrelmeivel. Most a demokráciában, egy nagy átállítás folyamatában egyesek, akik soha egy tollvonással, egy emelkedettebb gondolattal ki nem álltak a demokrácia megalapozása érdekében, minket támadnak, akik hűségesek vagyunk a magyar néphez, továbbá azokhoz a hagyományokhoz ós igazságokhoz, amelyeket évtizedeken keresztül képviseltünk. Igen! Ezt meg kell mondani itt a parlament nyilt szinén, meg kell mondanunk a felhatalmazási vita keretében, hogy mi felkészülten várjuk a harcot, amelyet a .nagytőkések és nagybirtokosok ittmaradt úri pereputtya erre az országra ismét rá akar szabadítani. (Kováts László (msz): Na, na! — Csíkos Sándor (kg): Álom! — Pintér András (kp): Találva érzi magát? — Derültség a kommunistapárton.) T, Nemzetgyűlés! Mindezeket fel kell vetnünk azok előtt, akik itt az utóbbi hetekben és hónapokban elfajulttá tették a politikai élet küzdőterét, akik a marxizmusról, a szocializmusnak az egész világot átfogó gondolatáról úgy beszélnek, mint ahogyan beszéltek róla ebben az országba» ötven esztendővel ezelőtt Bánffy és Perczel idejében, akik a Tiszák szellemében és a bethleni konszolidáció szellemében beszélnek róla és akiktől ugyanazokat a jelszavakat halljuk, amelyeket Gömbös, Imrédy, Sztójay jés Szálasa idejében ballílioittunk, mert manapság ismét a régi szólamokkal találkozunk, csak új ajkakon, új, leplezett köntösben. 15 Felteszem ezt a kérdést t mert sokan felteszik a kérdést felénk: mit .akarunk mi, szocialisták, mit akarunk mi, marxisták? Megmondom, igen t. Nagy Vince képviselőtársam, aki tegnap bennünket marxistákat: szociáldemokratákat és kommunistákat aposztrofált, gunyorosan és egy kicsit dzsentri, egy kicsit lekicsinylő modorban. (Nagy Vince (msz): Objektív kritikával! Nem gunyorosan! — Zaj.) Mi azt akarjuk, hogy ebben az crszagban a imunkának értelme és értéke Jegyen. (Naigy évi október hó 25-én, pénteken. 208 Vince (msz): Ebben egyek vagyunk, de nem kell tönkre tenni a magánvállalkozást!) Mi azt alkarjuk, hogy a dolgozó munkájáért olyan el* lenértéket kapjon, amelyből önmagát és családját fenntarthatja, egy kicsit az életnek naposabb oldalán is tudhatja, mert nekünk dolgozóknak az árnyékos oldalból már elég volt. (Nagy Vince (msz): Igaza van! Ebben is egyek vagyunk!) Mi azt akarjuk,, hogy az anyagi javak igazságosabb elosztása mellett a szellem szabadsága és ragyogása is .szárnyalhasson. (Nagy Vince (msz): Ebben is igaza van, de a kis emberek tőkéjének szétrombolását nem he1 véseljük!) Ezért vállaljuk a harcot az ellen a törekvés ellen, amelly a múlt dohosságát; <a muH penészességét akarja ide vissza csempészni, sokszor szép szavak és délibábok kergetésével. (Nagy Vince (msz): En aztán nem akarom, ebben is egyek vagyunk!) Ezért tartjuk mi a kormányzat felé elengedhetetlenül első feltételnek a politikai demokrácia biztosítását. (Felkiáltások a szabadságpárt soraiban: Éljen! — Nagy Vince (msz): De nem a kisebbség diktatúráját! — Justus Pál (szd): A demokraták demokráciáját, képviselő úr! — Nagy Vince (msz): Az egész nemzet demokráciáját! — Justus Pál (szd): Nem a fasisztákét! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. • Erdei István (szd): A demokratikus köztársaság és a népi uralom másik előfeltétele a gazdasági demokrácia megalapozása,. (Nagy Vince (msz): Helyes!) Ennek előfeltétele az, hogy törjük össze a tőkés termelési rend önbiztosításának utolsó kísérletét... (Nagv Vince (msz): Törjük össze! 1 ? Ebben nem vagyunk Jegyek! 'A .nemzetgazdaságot törjük 'össiza? — Justus Pál (szd): A képviselő úr várja meg a mondat végét!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Erdei István (szd); ... tehát a tőkés t termelő rend önbiztosításának utolsó kísérletét,, a fasizmust. (Na°*v Vince (msz): Helyes! — Justus: Pál (szd): Na, mondja képviselő úr, hogy most is egyek vagyunk? Várja meg a mondat végét, mondtam!) Ilyen körülmények között a szocialista elvi alapon álló pártok részéről, tehát a szociáldemokrata- és a kommunistapárt részéről a bizalmatlanság érthető és a bizalmatlanság indokolt. Ezt legyen szabad nekem egy-két gondolatkörrel megvilágítanom. Előttünk még élesen él a régi világnak az a dermesztő képe, amely a maga vergődő zűrzavarával, belső termelési ellentmondásaival először bizonytalanná tette kenyerünket, hogy azután bizonytalanná váljék életünk is. Az a világ, amely bőséget csak kevesek számára mért, de a sokaknak* (a'dolgpzóknak csak morzsákat juttatott, az a rendszer, amelyik éhínséget, nyomort, munkanélküliséget és garasos napszámot tudott felmutatni, még ha a magántulajdon rendszere alapján állott is, az a rendszer, amelyik ennek a nagy-nagy bábeli zűrzavarnak a betetőzéseként és kivezető útjaként a nyakunkra hozta ,a háború fúria ját, igen t. képviselőtársam, végérvényesen és visszavonhatatlanul a múlté kell, hogy legyen. (Úgy van! Ügy van! és felkiáltások a szabadságpárt soraiban: Reméljük!) El kell ezt mondanom azért, mert a marxizmus és a szocializmus igazsága elleni szavak, amelyek sokszor úgy hatnak, mintha Jerikó falai elleni harsonák volnának s az a döbbenetes állandó kép, amellyel itt már többször
