Nemzetgyűlési napló, 1945. IV. kötet • 1946. október 22. - 1947. január 24.

Ülésnapok - 1945-70

193 A nemzetgyűlés 70. ülése 1946. éví október hó 25-én, pénteken. 194 hanem nmteniatikailag teljesen -egyenlő lett egy rendes pengő értékével. Rövid hónapok alatt eljutottunk a 200 billiós .összegig, tehát tudatosan, szándékosan húzták ki az emberek zsebéből a pénzt és játszoltták meg ezt az igen csúnya, azt mondhatnám tő'asdei vagy piaci játékot, amellyel kiölték az emberek takarékossági érzékét, s az emberekben a bizalom roncsait is megsemmisítették, amely még megmaradt -a lelkükben. Sőt, azt kell látnunk, hogy a jóvátételnek, a gyógyításnak még azt a legkisebb, parányi mértékét sem alkalmazzák, hogy utólag, amikor semmivé vált az emblerek félesztendős keresete és amikor tényleg egy zöldpaprikáért vagy egy karéj kenyérért dolgoztak heteken keresztül,

s az embereknek, ezeknek a bízó, felelős tényezőknek nyilatkozatában bivő embereiknek azt a kárpótlást nyújtották volna, bogy legalább a takarékbetéteket akármilyen • szerény és az ország mai helyzetéhez illő mértékben, a stabilizációt nem veszélyeztetve — mert hiszen realisták vagyunk, nagyon jól tudjuk, hogy lehetetlenséget nem szabad _ kívánni, — legalább csekély mértékben valorizálták volna, vagy ezt a kedvezményezést megvalósították volna, hogy ezzel némi enyhülést nyújtsanak és legalább jelképesen, szimbolikusan jóvátettek volna valamit abból a tudatos, szándékos második számú inflációiból. (Vásáry József (msz): A West-Orient emberei megkapták dollárban a fizetést! Azokat néni érte csalódás!)

11 Elnök: A képviselő urat figyelmeztetem, hogy beszédideje lejárt. Lévay Zoltán (msz): Kérnék 30 perc meghosszabítást. Elnök: Méltóztatnak hozzájárulni a meghoisszabbításhozí (Igen! — Felkiáltások a kommunistapárton: Nem!) Akik a meghosszabbítást megadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Többség! Kérem szíveskedjék beszédét folyltatni. (Felkiáltások a szabadságpárton: Éljen a szólásszabadság!) Lévay Zoltán (nisz): T. Nemzetgyűlés! Mondom, ha semmi más kifogás nem volna,, a Gazdasági Főtanácsot ezért az egyért, hogy ennek a kettős szomorú inflációs műveletnek — reméljük — utolsó emlékét is eltakarítsuk az útból, meg kellett volna szüntetni. Az érzésein az, hogy lia fel akarjuk mérni megfelelően a jövő útját s azokat a lehetőségeket, amelyek mellett egy költségvetést alkothatunk, feltétlenül szükséges azoknak a körvonalaknak kibogozása, a világ fejlődési horizontjának vizsgálata, hogy tulajdonképen mi várható, a gazdasági rendnek, a fejlődésnek milyen fokozata előtt állunk, mert hiszen akármilyen önbizalom van bennünk, mondjuk meg, kicsiny állam Magyarország, amely nem helyezkedhetik szembe a világgal és akár kelet, akár nyugat felé tekintünk, amint ezt már sokan és sokszor leszögezték, nekünk bizonyos fokú harmóniába kell kerülnünk politikai, gazdasági tekintetben és hogy egy régi elcsépelt hasonlattal éljek, nem mehetünk oda a világ színpadára csárdást táncolni bizonyos fehérneműben és árvalányhajjal, hanem olyan ruhát kell felvennünk, amilyen ruhát általában a világ polgárai, a világ többi dolgozó emberei hordanak. Ilyen szemszögből nézve szükséges, hogy egy rövid áttekintést, szemlét tartsunk az Európában nemrégiben lezajlott választások eredménye fölött, mert hiszen minden párt-* politikai elfogultsággal, vagy vakmerő jóslat-« •íal, egyéni elfogultsággal szemben egyetlen NEMZETGYŰLÉST NAPLÓ TV. fix bázis van a jövő alakulásának kémlelésére és ez a népeknek szabad akaratmegnyilvánnlása a választások alapján. (Ügy van! Ügy van! a szabadságpárton. — Vásáry József (msz): A krimi határozatban a hatalmak kötelezték is magukat erre!)

12 Idéznem kell egy francia lapnak nagyon gondos és szellemes megállapítását, amely azt mondja, hogy abban a tanácskozásban s azoknak a tanácskozásoknak hat nagyon: fontos programmpontjában, amelyen most az Egyesült Nemzeteknek sokszáz kiküldöttje Amerikában vitatkozik, tulajképpen különféle világrendeknek és hatalmi csoportosulásoknak a gigászi tornája húzódik meg, amely alapjában a párisi konferencia porondján is lezajlott. Ezt a tornát matematikusán, numerikusan úgy teszi a lap szemlél-' tetővé, hogy összeveti az európai országokban lepergett választások — világnézetről van szó, tehát így csoportosít — kommunista és nem kommunista szavazatainak a számát. Rendkívül érdekes ez a táblázat, amely szerint tizenhárom európai országban: Angliában, Olaszországban, Franciaországban, Csehszlovákiában, Holandiában, Magyarországon, Ausztriában, Svédországban, Belgiumban, Dániában, Finnországban, Norvégiában és Luxemburgban a legutóbbi képviselőválasztások során összesen — kerek számban mondom csak — 95 millió szavazatot adtak le. Ebből 80 millió polgári szavazat, 15 millió pedig kommunistapárti szavazat. Megállapítható tehát, hogy az emberiségnek — legalábbis ebben a 13 államban — a nagyrésze, túlnyomó, sokszoros nagy többsége kétségtelenül nem azon a világrendi alapon áll, amelyen az a 15 millió szavazat, tehát ezt a realitást, ezt a tényt természetesen le kell mérlegelnünk és számítolnunk a jövő gazdasági politika szemszögéből is, hogv nemcsak nálunk, hanem általában egész Európában, vagy legalábbis Európának ezen választások álltai érintett részében továbbra is a szociális reformok által enyhített, mérsékelt, de valójában mégiscsak tőkés gazdasági rend alapján kívánják polgári világrendben a gazdaságpolitikát intézni. Ehhez képest neíkünk, akik más támogatás mellett, de mégis elsősorban — nem is akarok most távolabbra, az óceánon túlra utalni — ezektől a tőkében gazdag államoktól akarunk az elkövetkező években vagy talán évtizedekben megfelelő gazdasági segítséget, vigyáznunk kell arra, hogy semmiféle olyan gazdasági politikát ne inauguráljunk, amely bizalmatlanságot kelt és nem alkalmas arra, hogy ebbe a világrendbe, ebbe a gazdasági struktúrába, fejlődésbe beilleszkedjék. Hogy ez mennyire így van, a közelmúlt eseményei is teljesen megerősítették. Elég itt kikapott példaként cëiaik a Csehszlovákiával folytatott amerikai kölcsöntárgyalásoknak — amelyek pedig igen tekintélyes összegről, 50 millió dollárról folytak — a megszakítására utalnom, ami mutatja, hogy ezek a tőkés államok milyen rendkívül kényesen vigyáznak arra, hogy semmiféle —• nemhogy tény* de még olyan — látszat se következzék be, amely az ő elgondolásailkat ^keresztezi. De szükséges a világos áttekintés céljából a béketárgyalások után a béke megvalósulásának várható közeli alakulását is figyelnünk és ebben a tekintetben Be vin külügyminiszternek unióst elmondott beszédéből kell idéznem.

13 Azt mondotta, rendkívüli sajnálattal emléke13 >