Nemzetgyűlési napló, 1945. III. kötet • 1946. augusztus 13. - 1946. október 4.

Ülésnapok - 1945-53

179 A nemzetgyűlés 53. ülése 1946. évi Már ez a két százalék is oly súlyoknak bizo­nyult, hogy — amint tudjuk — sohasem tud­ták meg-f izetiui. Az 1924-ben kötött megállapodás 'szerint Magyarország a békeszerződésből származó összes kötelességek teljesítéseképpen akkori­ban nemzeti jövedelmének évi egy százaléka körül mozgó jóvátételt fizetett. Ha most ebb ez az 1200 milliónyi mai értékű dollárhoz akárcsak gondolatban is hozzászámítjuk az angolszászok­nak fizetendő kötelességek Összegét és talán még-— mert tulajdonképpen így^ kell tennünk — régi adósságainkat is, akkor ezt már nem­zeti jövedelmünk százalékával mérni is képte­lenek vagyunk és valljuk be őszintén, kifize­téséről nem is álmodhatunk. ' • TI. Nemzetgyűlés! Őszintén M kell tárnunk a kérdést. Szerény nézetem szerint kényes kérdéseink nincsenek. Minden kérdés csak aoS dig, kényes, amig nem beszélünk róla. Fel kell vetnünk a kérdést, bogy vájjon kinek szolgálja az érdekét az, ha mi ezeket az irracionális és imaginárius feltételeket hatásvadászó enge­delmességgel és sunyi rosszhiszeműséggel egyenesen csak elfogadjuk, tudva-tudván azt, hogy ezek. 'teljesítésére ugyan sor nem ke­rülhet, mert'azok teljesítése per abszolúte lehetetlen. Soha az^ egész történelem folyamán — Dzsingisz khán metódusait is beleértve — nem­zetet még így meg nem nyomorítottak, mint . ahogy bennünket r nyomorítanának meg, ha ebeknek a követeléseknek nemcsak a demokrá­cia és, az Atlanti Charta, hanem a humánum , törvényeivel is ellenkező behajtását megkísé­relnék.^ Mindenkinek be t kell látnia, hogy mennyivel inkább szolgálja a demokrácia és-a yilágbéke érdekét és* mas-uknak a jóváfcetelbeil i és kártérítésben részesülő hatalmaknak az ér-, dekét is, -ha. megmutatjuk sebeinket, kiállunk a fórumra és feltárjuk összes lehetőségeinket éjft- teljesítőképességünk határait. Életünk, jö­vőnk érdekében tanuként kell felhívnunk a világ- közvéleményét és magukat az érdekelt ' hatalmakat kell felkérnünk arra, hogy álla­pítsák meg lecsökkent nemzeti termelésünk és teljesítőképességünk végső határait és követe­; léseiket velünk szemben ebhez a mértékhez szabják\ Én nem holmi propagandahadjáratra, "nem kétszínű i diplomáciai y játékra' gondolok*, csak becsületes őszinteségre, amelyet a nemze­tek nagy és békés családjába tartozni akarás­nak a vágya fűt. Hívjuk fel a világ közvéle­ményének figyejmét ezekre a tényekre, álla­pítsák meg* ezeket a tényeket ők maguk és el~ , készítendő jelentésünket tegyük le majd az Egyesült Nemzetek házának asztalára és azután "kérjünk döntést. T. Nemzetgyűlési Ezek a döntésre ; hívatott hatalmak akkor öntenek tiszta vizet a pohárba, akkor szolgálják a jóvátételre és kártérítésre kötelezett és egyúttal a jóvátételben és kárté­rítésben részesülő nemzetek összes és egyetemes érdekeit, ha teljesítőképességünk határainak megvonásakor az "'.összes fennálló külföldi fize- -tési kötelezettségeinket összeszámlálják. Ezek: először is a háborúelőtti külföldi adósságok törlesztése, másodszór a jóvátétel, harmadszor . ' a kártérítési • kötelezettségünk. Mert bármeny* nyire is eltérő célokat szolgálnak azok, végül ugyanabból a forrásból, a magyar adózók zse­béből és a magyar dolgozók verejtékéből fede­ződnekj tehát feltétlenül összeszámlálandók. Ez az összeszámlálás, sőt maga az egész munka célszerűvé, hasznossá és eredményessé augusztus hó 22-én, csütörtökön. 180 csak akkor válhatnék és mindennek értelme csak akkor volna, ha ehhez á kiszámított ösz­szeghez hozzáadnák annak a külföldi kölcsön­nek amortizációs terheit is, amelyet az ország újjáépítése céljából kellene, hogy folyósítsa^ nak, mert valljuk és lássuk be, hogy csakis az ország és a magyar gazdasági élet újjáénítése tudna egyedül biztosítani a külföldi kötelezett­ségek fizetésrilehetoségét. Enéjlkül ezeket a fi" zetési kötelezettségeket ' csak kiróni leh'et, de behajtani sohasem. (ÍJgy van! a kisgazdapár­ton.) E kölcsön nélkül az ország igazi teíljesítő" képességének csak egy kicsi tört hányada jut­hatna azoknak a hatalmaknak, amelyek köte« •lezettsésreink megállapításában s e kötelezett­ségeinkben részesedést^ kívánnak. A nemzetközi jóhiszeműség és a demokratikus őszinteség az én meggyőződésem; és hitem szerint egyenesen előírja számunkra,'hogy'azt se hallgassuk el. hogy egy nagy nemzeti rekonstrukciós kölcsön^ segítségével mennyire nagyobb mértékben ak* náznánk ki az ország természeti kincseit és mennyire megnövelnénk fizetési képességün­ket. Á fizetésben részesülők és a fizetésre kö­telezett 'nemzetek kölzös ' érdekét, jelenthetné 'ez a külföldi kölcsön, amely érdeke> az adósnak, de ugyanolyan érdeke volna a hitelezőnek is. Ismerem Byrnes amerikai -külügyminiszter ' úr nagyjelentőségű érvelését, amellyel egyrészt a jóvátétel, másrészt a kártérítési kötelezett ségek közötti különbséget magyarázza meg. Tudom nagyon jól, hogy nagy különbség van a kettő között, mert a jóvátétel kimegy az or­szágból, de a kártérítés itt bennmarad, to­vábbra is a magyar gazdasági életet gazda­gítja, de az államháztartás szempontjából mésris egyforma kötelezettséget jelent mind a kettő, mért adózás és verejték útján kell összeszedni." És itt, ennek kapcsán igyekszem leszögezni álláspontomat a magyar politika hívatlan pró­kátoraival, ilyen vagy olyanirányú túlzásaival szemben is. A reális magyar külpolitika néze­tem szerint sohasem lehet más, .mint sima és, zökkenésmentes bekapcsolódás a nagyhatalmak Tsékepolitikájába: Európa sorsa és ezen belül ennek a szerencsétlen országnak sorsa attól függ, hogy a nagyhatalmak még tudják-e való­sítani a világbékét 'eredményező teljes és töké­letes megegyezés légkörét. A megegyezéshez • ós egymáshoz való viszonyuk zavartalansága* höz a mi sokat szenvedett nemzetünk a maga részéről azzal járulhat hozzá, ha közöttük min- • dennemű nézeteltérés támasztásától óvako­dunk. Halálosan rossz szolgálatot tesznek tehát a'magyarságnak, sőt a szóbanforgó nagyhalai­maköak azok, akik akár túlzó ^angolszász-ba­rátságukkal, akár pedig szélsőséges szovjef pártiságukkal az egység megbontását szolgál­ják. Ennek az országnak egyforma őszinte­séggel kell barátságot mutatnia mindkét oldal felé és mindenkinek tudomásul kell: vennie; hogy a túlzó angolszász-barátság *ugyanannyit árt az angolszász érdekeknek, mint amennyit a szovjet érdekeknek árt a kizárólagos szovjet­barátság. Ez részemről nern akar hintapolitika, lenni, ez csak becsületes, ' békevágyo, kis nem­zethez illő becsületes eemílegesség. (Helyeslés, a szabadságpárton.) s A békeféltételek kérdései között külön kell még foglalkoznom —; egészen röviden csupán — a mindennél fájóbb csehszlovák problémá­val. Jómagam, aki szintén felvidéki származású vagyok, különösképpen átérzem ennek a sze­gény, sorsüldözött felvidéki magyarságnak a

Next

/
Thumbnails
Contents