Nemzetgyűlési napló, 1945. III. kötet • 1946. augusztus 13. - 1946. október 4.

Ülésnapok - 1945-53

151 A nemzetgyűlés $3. ülése 1946. ém augusztus hó 22-én, csütörtökön. 152 kassádnak szólnak. (Piros László (kp): Ez fáj neki! — Ellentmondások a szabadságpárton és a kisgazdapárt egyes soraiban.) Mert erről a szervezett munkásságról Drózdy Győző a következőket írja. (Közbekiáltás a kommunistapárt oldaláról: Majd adjon számot érte!) Erről a szervezett munkásságról Drózdy Győző ebben a szemétiiratban a következőket írja (olvassa): »A szakszervezeteikben, a tömegrémura-; lom bűn fészkeiben zsidók domináltak, keresztény ember, még ha ambicionálta volna is, vezető szerepre alig vergődhetett volna«. Nem akarom az igen t. Nemzetgyűlés türelmét igénybevenni azzal, hogy felolvassam az egész könyvet, amelyet 1919-ben Drózdy Győző írt »A zsidóság és a bolsevizmus« címmel. Ismerjük nü nagyon jól Drózdy Győző politikai pályafutását, és különösen én isinerem, Drózdy Győzőnek még a magánéletét is, én, aki tényleg ott dolgoztam huszonöt esztendővel ezelőtt Drózdy mellett a Magyar Ugarban, abban a Magyar Ugarban, ahová ugyan nem a képviselő úr jóvoltából kerültem be, — itt semi állított igazat — mert anniakidecjén a képviselő úr engem nem ismert, én a képviselő úr mellé Lukács, & kiadóhivatal főnöke révén kerültem. Igaz viszont az, hogy engem használt fel a képviselő úr összes bizalmas dolgainak elintézésére, s így én pontosan tudom, és ismerem a képviselő úr politikai mentalitását és egész életét. Iga«; az is, hogy amikor az ellenforradalmi választások után a képviselő úr bekerült ide az akkori kereszténykeresztyén, kisgazda és t nem tudom milyen hosszú című párttal, a képviselő úr volt a legelső, aki itt dezertált a parlamentben, és a képviselő úr volt az, aki itt legelőször felszólalt ellenzéki, álellenzéki metódusokkal a képviselőházban.108 De ázl.is jól tudóin^ hogy ugyanakkor a ' képviselő úr, aki egy házban lakott Gömbös Gyulával, napról-napra együtt vacsorázott vele és tőle kapta a politikai instrukciókat, (Egy hang a kommunistapárt oldalán: Szemfényvesztés!) úgyhogy a képviselő úr parlamenti ellenzékieskedése ott született meg Gömbös Gyula vacsorázó asztalánál. (Közbeszólás a kommunistapárt oldaláról: Ehhez mit saól? — Mozgás a szabadságpárt oldalán.) Igen t. Nemzetgyűlés! Mindez felmentene engem a további felszólalás alól, az alól a kötelezettség alól, hogy vitába szálljak Drózdy Győzővel. Akinek ilyen mentalitása volt 1919-ben, arról feltételezhető-e, hogy ma becsületes demokrata? (Nem! Nem! a kommunistapárt oldalán.) Feltételezhető-e, hogy az az ember, aki huszonöt esztendőn' keresztül a szociáldemokratapárt kivételével szinte minden pártot végiglakott ebben a parlamentben, becsületesen képviselte azokat az álláspontokat, amelyeket itt hirdetett? Biztos az, hogy csak egyéni érdiekből és ' egyéni érvényesülésért esmálfía a képviselő úr-T. Nemzetgyűlés! Mielőtt Drózdy képviselő úr vádjaira részletesen rátérnék, méltóztassék nekem megengedni, hogy általánosságban felvessek itt egy kérdést. Vájjon becsületbevágó dolog-e az, ha internáltak üldözöttek, deportáltak, azok, akik megjárták a Horthyfasiszta börtÖnöiket, a felszabadítás után, amikor egy ingben-gatyában kerültek szabad m, a magyar kormány rendeletei által — tehát törvényes alapon — létrehozott szervhez, az elhagyott javak kormánybiztosságához fordultak támogatásért1

? Én azt hiszem, igen t. Nemzetgyűlés, Drózdy Győzőn kívül senki sem meri azt mondani, hogy ez becstelen dolog. Miért? Mert velem együtt jónóhány ezren vannak harcos demokraták,, akiknek a felszabad ítás után egy zsebkendőjük nem. volt, mert huszonöt esztendőn keresztül üldöztek bennünket, és az utolsó néhány esztendő alatt a legkisebb javainktól is megfosztottak minket. (Közbeszólás a kisgazdapárt oldalán: Lehetett venni inget a múltban!) És ha mi, akik fegyverrel a kezünkben harcoltunk, képviselő úr, és^ nem lapítottunk ebben1

az országiban, (Zöld Sándor (kp): Nem panaimáztunk!) elsősorban fordultunk valahova támogatásért, akkor az ehhez való jogunkat vérünlkkel és harcunkkal váltottuk meg. Aj képviselő úr itt ezüstökről beszélt. Rosszul tudja- a leckét a képviselő úr, (Közbeszólás a kisgazdapárton: Na, halljuk!) mert nem 51 darab ezüstöt kaptam: ón 52-t kaptam, képviselő úr! (Derültség és zaj a kisgazdapárt és a szabadságpárt soraiban.) Az 52-ik az a vitézségi ezüstérem, amelyet a magyar népért, a magyar szabadságért folytatott harcért kaptam, képviselő úr! (Taps a kommunistapárton és a szociáldemokratapárt egy részén.) Azt is hozzá kell tennem, hogy éppen, az üldözések követfoeztében mi nem voltunk abban a szerencsés helyzetben, hogy — mint ahogyan Drózdy képviselő úr mondotta -— határtalan kitartással és szorgalommal olyan vagyonokat ; gyüjtsüir./k. (Piros László (kp): »Csak« három házat! — Szirmai István (kp): Három bérházat!) Nekünk nem volt módunkban gyűjteni sem egy, sem három bérházat. Szeretném, ha a képviselő úr itt, a nemzetgyűlés színe előtt megadná a ím agyar tanítóságnak, amelynek soraiból kikerült, a receptet, — erre igen kíváncsi lenne — hogy miképpen tudna 25 esztendő alatt ugyanúgy meggazdagodni, mint a képviselő úr. Nekünk erre nem volt módunk és nem is. vágytunk neái képviselő .úr, (Pires László (kp): Nem is vágyunk!) - hameau önzetlenül küzdöttünk a magyar népért és mi csak áldoztunk. Legfeljebb szégyeljük azt, hogy többet, mint az életünkéit, nem tudtunk adni a magyar népért. Nekünk nem volt módunk, képviselő úr, vagyonokat összeharácsolni ebben, az országban, akinek pedig^ Volt módja rá, az most ne nyissa ki a száját és ne vádoljon bennünket, képviselő úr ! Igen t. Nemzetgyűlés! Drózdy képviselő úr legutóbbi beszédében azt mondotta itt, hogy én kiigényeltem valami Stemeeker nevű zsidónak a holmiját. Először is meg keli mondanom, hogy Steinecker — azt hiszem: Lajos —nem zsidó, hanem egy fasiszta sváb főhadnagy volt — a saját vallomása szerint! — s 1944 őszén Kőszegre menekült családjával együtt. Mindenki tudja ebben a nemzetgyűlésben azt, hogy főhadnagyi rangban, 1944-ben zsidó a honvédelmi minisztérium kötelékében nem lehetett. Zsidók 1944 októberében nem nyugatra, hanem keletre menekültek.109 Azt is jól tudja mindenki, hogyha voltak is katonai alakulatokban egyesek, akiket kényszerített a vezetőség arra, hogy tovább vonuljanak nyugatra, nem kényszerítették arra, hogy családjukkal együtt meneküljenek nyugatra. Akik családjukkal együtt mentek nyugatra, azok azért mentek, mert oda húzta őket a szivük a fasiszta Németországhoz. (Piros László (kpO: Még az egyéni menekülésre sem lehetett kényszeríteni!)