Nemzetgyűlési napló, 1945. III. kötet • 1946. augusztus 13. - 1946. október 4.

Ülésnapok - 1945-52

129 jt nemzetgyűlés 52. ülése 1946. élhetéshez semmiképpen sem elegendő hadigondozási járulékok lefaragásával akarták az állami kiadásokat csökkenteni és a bevételekkel arányba hozni. így volt ez mindenekelőtt a reakciós korszakban is, amikor először is az éhbérnek sem megfelelő hadigondozási járulékok megállapításával hintettek port a háború nyomorultjainak szeméibe, de így volt ez a szinte évről-évre visszatérő új járadékosztályozásnál, a segélyezési kategóriák és összegek csökkentésénél, .amivel lassan teljesen bizonytalanná tették a hadigondozottak jogállását és helyzetét. A hadigondozottak a demokratikus váltó zástól saját sanyarú és bizonytalan gazdasági helyzetük megváltoztatását is remélték. Ennek a kérdésnek méltányos és igazságos rendezése azonban mindidáig nem történt meg, az ígéreteken kívül csak igen csekély mennyiségben inflációs pengőket kaptak és végre, .amikor a szanálás során sorsuk most már jobbra fo> dúlt és a hadigondozási járadékok végleges és méltányos rendezését várták, ez nem történt meg, hanem ellenkezőleg, olyan ideiglenes megoldás szakadt a nyakukba, amely a régi helyzettel nemhogy haladást, hanem súlyos visszaesést jelent. Mindenekelőtt kifogásolják a hadirokkantak azt a, körülményt, hogy e rendelet bevezeti rájuk a pénzellátásra való igény jogosultságnak a nyugdíjazásnál, a nyugdíjintézménynél már most bevezetteti új módszerét, amely szerint csak az részesül pénzellátásban, aki nem önálló iparos, nem kereskedő, nincs hatésági engedélye vagy bármely más jogosítványa. A legigazságtalanabb és la gyakorlati ©let követelményeit figyelembe nem vevő szabályozás az, amely a különböző járadékosztályban levő hadirokkantakat minden mellékfoglalkozás lehetőségétől el akarja ütni, ugyanakkor, amikor nem gondoskodik arról, hogy a nadisegélyből, járadékból valóban meg is tud jon élni más munka nélkül a hadigondozott. Talán lenne értelme és célja az ilyen korlátozásnak abban az, esetben, ha az állam tudna vagy akarna gondoskodni a rokkantjairól olyan mértékben, hogy ezek a folyósított járadékok elegendők is lennének a gondtalan megélhetéshez. A gyakorllatban azonban ez nem így van, merthiszen sem a múltban nem adott, sem pedig a jelenben nem ad az állam a megélhetéshez elegendő járulékot és ugyanakkor indokolatlanul, szükségtelenül, majdnem azt mondhatnám, bizonyos fokig erkölcstelenül eltiltja a rokkantaikat a mellékfoglalkozástól, illetőleg lehetetlenné teszi számukra bármilyen kenyérkereső munka folytatását. A rokkant tehát, akinek a járuléka — mint mondottam — még az éhenhaláshoz sem elegendő, nem lehet például foltozósuszter, nem lehet vándorköszörűs, nem lehet kis szatócs, cipőzsinórt vagy cigarettapapírt sem árulhat a sarkon, sőt még vizet sem árulhat az állomáson azért, mert ha ő egy ilyen engedélynek, egy ilyen jogosítványnak a birtokában van, akkor rögtön úgy kell őt tekinteni a rendelet szerint, mint akinek a megélhetése biztosítva) van. "Ugyancsak ellátottnak tekinti a rendelet azt a rokkantat is, akinek bármely forrásból származó havi átlagos jövedelme az első rokkantcsoportban az állami rendszerű VIII. fizetési osztály 3. fokozatának, a második csoportban a X. fizetési osztály 3. fokozatának megfelelő összeget meghaladja, továbbá — és. itt azután különösen e gazdatársadalmat sujija NEMZETGYŰLÉSI NAPLÓ IIL évi augusztus hó 14-én, szerdán. 130 ez — az olyan mezőgazdasági ingatlan tulajdonost vagy haszonbérlőt, akinek kataszteri tiszta jövedelme a 70 koronát meghaladja. Még rosszabb a helyzet a hadiözvegyeknél, akiknél eggyel alacsonyabb fizetési osztály is akadálya már az. igényjogosultságnak és már 50 korona kataszteri tiszta jövedelem elláttottá teszi az ilyen haszonélvezőt, haszonbérlőt, illetőleg földtulajdonost. A hadiárváiknál még egy kategóriával lejjebb megy az ellátottság mértéke. Naigyon jól tudjuk a. gyakorlatból, hogy 50 korona kataszteri tiszta jövedelem valójában különösen jobbminő'Slsigű földeken, esetleg két-három vagy maxjimum öt hold jövedelmének felel megji Arról azután nehéz volna, azt mondani még akkor is, ha nincs elemi csapás és ha nem viszik el a termést a gazdátóil, hogy abból egy szerencsétlen rokkant, hadiözvegy vagy hadiárva meg tud élni, amikor a rendelet elüti attól a lehetőségtől, hogy kapja ezt a járadékot is. Kivételezésekre, protekciók érvényesülésének lehetőségére, hosszadalmas bürokratikus eljárásokra, szükségtelen kilincselésekre ad módot, sőt mondhatnám, kényszeríti a hadirokkantakat az a rendelkezés, amely az előbb már részletesen felsorolt szigorú és rideg korlátozásokkal szemben jogot ad a népjóléti miniszternek arra, hogy pénzellátásban részesítsen másokat is, mint akik ebben a rendeletben fel vannak sorolva. De egyébként is a kizárást egy igen nehezen áittekintlhető módszerrel akarja bevezetni, amit egy idézet is megvilágít (olvassa): »Azt a százszázaiékos hadirokkantat, akinek havi jövedelme a rendelet 4. §-a 3. bekezdésének a) és b) pontjában megállapított határt nem éri el, de több, mint a XV. fizetési osztály 3. fokoza/tába sorolt köz* alkalmazott beszámítható javadalmazágának egy havi összege, a második gáríadék osztályba kell sorolni.« Ugyanilyen alapon állapítja meg1 a harmadik és a többi járadékosztály illetményeit is a rendelet. Én jogász vagyok, de kijelentem: nagyon nehezen értem meg ezt a szöveget, ezt a rendeletet. Méltóztassanak elképzelni, hogyan fogják ezt megérteni és alkalmazni a vidéki kisbírók és segéd jegyzők, különösen a most frissen, kellő szakértelem és gyakorlat nélkül bekerült közigazgatási alkalmazottak. Nyugodtan mondhatom, hogy ez a rendelet ezzel a .szövegezéssel dicsőségére vált volna a reakció nyakatekent és igazán fiskálisoknak gyártott törvény- és rendeletszö vegei alkotóinak is. A sérelmek sorozatát betetőzi az a rendelkezés, amely szerint szünetel a pénzellátás^ anúaik a hadigondozottnak is, aki a községi elöljáróság előzetes hozzájárulásával más munkaadó részéről a neki felajánlott, hozzáillő, erőállapotaihoz mért, létfenntartást biztosító munkát megokolatlanúl visszautasítja, vagy abbahagyja. Eszerint tehát a segélyezési célt szolgáló rendelet a kényszermunkának egy újaitob válv fiaját iktatja be és így éppen most, amikor néhány nappal ezelőtt lelkesen és egyhangúan adtuk szavazatunkat ahhoz a törvényhez, amely a munkavállalók méltóságát sértő korábbi rendelkezéseket törli ©1 a cselédtörvényből és egyéb törvényekből, ugyanakkor a demokratikus rendeletalkotás egy olyan rendelkezést hoz, amelynek alapján egy szegény hadirokkantat vagy hadiözvegyet külön mun-9