Nemzetgyűlési napló, 1945. III. kötet • 1946. augusztus 13. - 1946. október 4.
Ülésnapok - 1945-52
83 A nemzetgyűlés 52. ülése 1946. ellen, akiknek egyáltalában neun volt iêmiÊs az elnyomás »előidézésében, akik'tagjai voltak az ellenállási mozgalomnak és derekasan mez'' alltak a helyüket akkor, amikor egy elnyomó hitvány rendszer ellen kellett, küzdeni. De ezt -a, szakembert most ki akarja szorítani a maga helyeiből a párte/mbeir., -(Lévay Zoltán (unsz) : Nem lépet Ve bizonyos pártba!) • Mi tehát nem helyeslünk\ olyan' politikát, amely szakemberek helyett párteinbereik) kezébe akarja adni ennek az országinak az adminisztrációt. (Űay vam ^gy van!q szábadsáq• Pari soraiban. — %al) Ki mihez nem ért, hóhéra az annak, tártja a magyar közmondás. (Taps a s?atk\dságpárí soraiban. — Szabó 18' tván: (kíp): Ha nem demoikraftiikus* hóhéra-a. míagyiar demokráoiámaík — Lévay Zoltán (msz) : Érteitmesieibbeiní! — Szabó István (kp) : A szakleim'ber. hia nem demokratikus, rlióhérö,i, a magyar detmokráöiának ! - • , Ternaiy István (msz): Arról nem 'beszélünk, Aki nem demo,kriata, az- nein kell. DemokriatíaJ ' siziakemboi nincs?, — Szélig Imre (szd) Lévám Zoltán f&Té; Nem illik mégsem szemtelenkedni! — Zaj. '— Az elnök csenget.) Előttem szólott képviseli) társaim nagyszerű beszédei felmentenek engem afc alól, hogy bőven foglalkozzam a külpolitikai eseményekkel, különösen .-a békeszerződéssel. Mindnyájan egyetértünk abban, hogy vaii ennek az országinak panaszra, feljajdul ásra, siralomra oka. Talán senki s si nos közöttünk, akiit ez a gyászez a fajdal one teljes mértékben át ne hatna. Köszönet illeti meg mindazokat a m/agyarokat, mindazokat a pártokat és politikusokat, akik ezekben á nehéz idlőSkíben megtették a maguk kötelességét. Köszönet azoknak a pártoknak, amelyek a maguk nagyszerű ősz-, szeköttetéseit fel * tudták eibben az irányban használni. A vériem pezsgett, amikor hallottam a szoeiáldeimofkratapárt nagyszerű kiáltvánvát. amelyet a világ szociáldemokrata munkásságához intézett. Az Jsrazságok súlya alatt a könnyem-csordult ki. Csak égy mondaiot hiába kerestem benne. Hiába kerestem azt, hogy az etnikai határokra is rámutatott volna ez a kiáltvány. (Dénes István (ok): Benne van!) A harmadnapra megjelenít kommunista kiáltványból már nem hiányzott ez a^ rész és némileg pótolta amannak1 a nagyszerű kiáltvánvnak hiányát. (Felkiáltások a kommunistapárton: Alkfeor is könnyezett, amikor ezt ""'olvasnia? — Vásáry József (msz)* Nem kell ezen csúfolódni, kérem! — Felkiáltások a szabad- \ sáanárt soraiban: Azon lehet könnyezni, hogy, ebből viccet csinálnak! — Zaj. — Vásáry" József (msz): Szégyen, hogv magyar"' etaiber viccet csinál a -haza sorsából. — Egy hang á szobád sármárton: Véére Sulyok álláspontjára helyezkedtek mindnyáján. — Zaj.) Hálás köszönetet mondók a Szociáldemokrata Párt egvik külföldön élő 'eminens tagjának, 'ferbai Sándornak-70 leikl ez,ekb><m i« nebpz napodban a maga nevében egy angolul és franciául megszerk^szíeit nemzetiszínű füzetet juttatott a párisi értekezlet elé, alaposan rámutatván benne a konkrét magyar fájdalmakra.- (Éljenzés és taps a szabadságpárton.) Köszönet illeti azt a magyar sajtót, amelv kezdettől fogva fisrvelte ezt-a kérdést és elől -járt azoknak a sorában, akik'ezért a-országért 'bármit is tettek. De ha már a sajtóhoz értünk, akkor engedjék meg nekem, hogy ennél a kérdésnél megpihenjek kissé. A kormánnyal szem'beii fennálló bizalmatlanságunlk' főofca a sajtó^ •késelése, a kormány sajtópolitükájft. A korévi augusztus hó 14-én, szerdán. ', 84 ntóuy sajtópolitikája olyan, mint a gutaütött ember, akinek végtagjai csak egyfelé mozognak.} Ez a, sajtó csakis a koalíció pártjait szolgaija ki, mégpedig a pártsajtó a mágia pártjának szempontjai szerint. Mi pedig, ellenzéki magyarok, ' ellenzéki demokraták az ebek harmincadjára jutottunk ebben az országiban. Nincs újság, amely szavainkat közhírré tenne. Nincs lap. ebben az országban, amely a mi szavainknak helytadna. (Egy hang a kommusnistapárton: Megírjuk- maguk helyett!) Nincs ujsag amely helytadna feljajdulásunknak,-ha ütnek. Ki vagyunk szolgáltatva a túlsó oldal gorombaságainak, csúfolódásainak, gyalazkodasainak, rágalmainak. (Ugy van! a szabadságpárton:) Nincs helv, nincs lap Mar gyarországon, amely egy . ellenzéki politikus-' nafc három sor helyet biztosítana akkor, ha igazságtalanul megbántják, megütik. (Vásárv József (msz): Ez a demokrácia?) Nem a. levegőből beszélek. Konkrétuniokat vagyok Htor felsorolni. Itt van például Kossa ístvánnak. a képvisel őüáz alelnökének parlamenten kívüli megnyilatkozásait lerögzítő krónika az utolsó néhány hétről. (Halljuk! Bálijuk! a szabadságpárton.) Nagyon fáj, hogy az e tárgyban bejegyzett interpellációniat az alelnök úr már nem hallgatja itt végig, mert tanácsosnak látta, hogy ajnai napon megkezdje szabadságát. (Derültség a szabadságpárton. — Felkiáltások a kommunistapárt soraibál: Nem ijed meg magától! — Vásárv József (msz): Az .igazságtól mindenki megijed! -1 - Felkiáltások a ' kommunistapárt - soraiból: Maguk ijednek nieg az igazságtól! — Zaj.) Méltóztassanak türelemmel meghallgatni, hogy mit művelt a- magyar nemzetgyűlés alelnöke a magyar sajtóval karöltve. Csak az utolsó^ napokban történt -néhány - megnyilatkozásának rövid kivonatát fogom itt szemléltetésképpen felolvasni. A Kis Újság mai számában _ olvasom á VKossa István Orosházán« című cikkeit; amely az »Orosháza és vidéke« című lapot citálja. Azt mondotta Kossa István, a Szakszervezeti Tanács főtitkára és aj, nemzetgyűlés alelnöke, hogy »mi, szervezett munkások megmutatjuk._ miképpen kell viervázni a forint stabilizációjára.* Az ioari munkásság a felszabadulás után nem szaladt a sarki 'feszülethez keresztet vetni maerára>.« (Felkiáltások d szabadságpárton: Pfuj! Gyalázat! Aljasság! Nincs 3,t nemzetgyűlésen helyé! Az ország sírásója! -+ Zaj a kommunistapárton.) »A világon a 'reakció' még nem halt meg és ezek között a legszemtelenebb a magyar reakció. A reeakció a legtöbbször barna vagy fekete ^csuhában jár, árvalátnvhaj és rámás csizma mögé búvik mes 1.« (Vásáry József Nem tuctja mi a reakció!), , Helyeselte a - Szakszervezeti Tanács főtitkára1 és a nemzetgyűlés^ alelnöke a városnáza elé kiállított új akasztófát, mondván, hogy »Igenis akasztani fogunk és ha egyesek kifogásolták ezt a kérdést, azért tették, mert. bűnösnek érzik-magukat, akasztani akarunk és akasztani fogunk:.« (Felkiáltások a szabadság- / párton: Szégyen, gyalázat! — Apró Antal (kp): Hazugság az egész! — Vásáry József (msz): Önök gyalázzák a nemzetet ezzel! Erre feleljenek a világ előtt! M-it szólnak ehhez, ha ez kimegy a külföldre?! A nemzetgyűlés alelnök ^, il véneket mond! —^Felkiáltások a szabadságpárton: A csőcselék^vezére! — Az álláshalmozó! —- Általános nagy zaj. —- Viharcsengő.), Nem akarok senkinek a lelkiismeretéhez , x "
