Nemzetgyűlési napló, 1945. III. kötet • 1946. augusztus 13. - 1946. október 4.

Ülésnapok - 1945-65

911 A nemxetffyűlée 65. ülése 1946. ratapdrt oldalán.) mert hiszen maguk választották azt az utat, amely a balálibia torkolt. T. Nemzetgyűlés! Ha ezt a javaslatot tárgyaljuk, akkor le kell szegeznünk atzt az elvi álláspontot, hogy ezt a javaslatot nem a filo«zemittizmuis hozta ide és nem filoszemiták azok, akik megszavazzák. Azt hászem, éppen ezekből a padsorokból kell ezt elsősorban megállapítanunk, hiszen a legborzalmasabb időkben i» a szervezett munkásság adta a legtöbb tanújelét a szolidaritásnak, annak, hogy nem ismer az emberek közt különbséget vallás és származás szerint Nem voltunk, nem vagyunk és nem leszünk filoszemiták, pontosan azok miatt az okok miatt, amelyek miatt nem voltunk, nem vagyunk és nem leszünk antiszemiták sem soha, hiszen mindkettő eleve feltételezi azt, hogy elismerjünk egy kategóriát, a zsidóságot, holott mi ezt a kategóriát legfeljebb mint vallási együttest ismerjük el és legfeljebb úgy, mint ahogyan a nemrégen elszenvedett közös szenvedések, közös üldöztetések emléke ma elénk állítja. Tisztában vagyunk azonban azzal, hogy a zsidók közt ép úgy vannak müveitek és kevésbbé műveltek, okosak és ostobák, becsületes emberek és gazemberek, elnyomók és elnyomottak, kizsákmányolók és kizsákmányoltak, mint bármilyen más emberi közösségben, és kizárólag eszerint vagyunk hajlandók zsidók és nem zsidók között különbséget tenni. Elsősorban tehát nem is a zsidó származású, vagy izraelita vallású magyar állampolgároknak van szükségtik erre a törvényre. Nem nekik kell elsősorban elégtételt szolgáltatni: legelsősorban önmagunknak, a magyar népnek, a magyar demokráciának és Magyarországnak fűződik eminens érdelke ahhoz, hogy ezt a javaslatot, amely e pillanatban tárgyalás alatt van, megszavazzuk és ezzel a legélesebb cezúrát vonjuk meg, áthidalhatatlan és áthághatatlan árkot húzzunk a mai demokratikus Magyarország és az elmúlt huszonöt esztendő rendszere között. Elsősorban önmagunknak, az emberségnek és Magyarországnak tartozunk azzal, hogy ország-világ előtt demonstrál juk: nekünk semmi közünk sincs ahhoz, ami ebben az országban történt. Ez a rendszer, a demokratikus Magyarország semmi közösséget jiem vállal az elmúlt évtizedek, legfőképpen pedig azok legutolsó öt esztendejének ideje alatt elkövetett borzalmakkal. Mondom, nem a zsidóságnak van erre szüksége, hanem az emberségnek, a magyar nép nemzetközi becsületének, annak, hogy önmagunkat ineg tudjuk idehaza becsülni, és az országnak van erre szüksége, amelynek ma fokozottabb mértékben kell demonstrálnia önmaga felé és a világ felé is, hogy nem marad más népek mögött emberség tekintetében. Éppen ezért a javaslatot pártom és a magam nevében általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Helyeslés és taps.) Elnök: Szólásra következik a kijelölt szónokok közül? Gyurkovits Károly jegyző: Eckhardt Sándor! Eekhardt Sándor (dn): T. Nemzetgyűlés! Azzal kezdem, amivel az előttem szólott végezte: üdvözlöm ezt a törvényjavaslatot, mint egy borzalmas múlt felé engesztelő gesztust, amellyel a magyar nemzet nemcsak a zsidóság együttesének, hanem elsősorban önmagának tartozik. A nagy nemzeti katasztrófában, amelyen keresztül estünk, amelynek következméévi október hó 3-án, csütörtökön* 912 nyeit napról-napra érezzük, sőt gyermekeink is fogják érezni, talán döntő része volt annak az ideológiának, amely a zsidóság üldözéséhez és kiirtásához vezetett. Helyesen állapítja meg a törvényjavaslat 1. §-a, hogy a letűnt uralmi rendszernek zsidóellenes rendelkezései idegen befolyáson alapultak. Hitler világbódító terveiben különösen nagy szerepet szánt az antiszemitizmusnak. A zsidó konccal elterelte az egyes országok közvéleményének figyelmét egyéb fontos életbevágó nemzeti kérdésekről. Ka akarta» ölni az egyes nemzetekből a politikai érzés utolsó szikráját ' is. Ma már tudjuk, hogy az egész régi pél-Magyarországot, sőt az egész Dunántúlt is telepítési területnek szemelte ki a német terjeszkedési politika. A magyar parasztok nem egyszer hallhatták volktsbundistáktól, hogy Ázsiába vagy legjobb esetben a Dunán inneni síkságra készülnek elhajtani az őslakó magyarságot, felhasználva az újkori német települések láncolatát. A német veszély eltakarására, amely valóban fenyegette a magyarságot, a zsidló veszedelem mítoszát dolgozta ki és tálalta fel a német propaganda. Ez aztán nemcsak belső meghasonlásra vezetett, mert e probléma körül kristályosította ki a politikai életet, hanem végeredményben arra is felhasználták, hogy a zsidó kézben lévő tőke, kereskedelem; és ipar kikapcsolásával a német tőke, kereskedelmi és ipari érdekeltség foglalja el a megürült helyeket, sőt arra is, hogy a zsidó vagyonba is sokhelyen beleüljön. Hitler már akkor a világháború előkészítésén fáradozott és érdeke volt, hogy at szomszéd államok, köztük elsősorban Magyarország, elveszítse politikai éleslátását és a zsidóüldözések révén erkölcsileg is elkötelezze magát a német háborús politika mellett. Olyan igazságok ezek, amelyeket a magyar társadalom felé nem lehet elég sokszor elmondani, mert a Gömbös utáni korszak sajtója sohasem engedte ezeket világosan megformulázni é® a magyar közvélemény politikai nevelése a legújabb fordulatig voltaképpen teljesen megszűnt, A magyar vezetőréteg, sőt a szélesebb néprétegek is érzelmi hullámok játékaivá lettek s amikor a zsidókérdés a magyar közvéleményt már igézet alatt tartotta, könnyen belement abba, bogy még egy olyan életbevágó nemzetközi kérdésit is, mint a trianoni békében megállapított igazságtalan határok ügyét, hozzákapcsoljál a hitleri politikáihoz» amely azután teljes katasztrófába sodorta. Ha természetes erkölosi ösztönét meg tudta volna őrizni és különösen ha a kereszténység komolyan vette volna, szörnyűködve fordult volna,, el a már évekkel azelőtt megindított gaztettek elkövetőitől ós bizonyára ebben a másik vitális kérdésben is világosabban látott volna, nem dőlt volna be olyan könnyen a nyers erő cinikus kultuszának és nem engedte volna át magát olyan hamar egy illuzionista politikának. Mert nagy különbség van a nemzetközi életben egy reálpolitikai szövetkezés és egy ideológiailag is egybeolvasztott politika között. Az egyik világosságban tartja a nemzet ítélőképességét, a másik pedig vaksággal sújtja, kiszolgáltatja a nemzetet. Ez történt ia> magyarnémet politikai szövetségben Gömbös Gyula óta, Bárdossyn és Imrédyn keresztül le Sztójayig és Szálasiig. Különösen a magyar tisztikar fogadta el emésztetlenül a hitleri antiszemita dogmatikát és csak természetes, hogy a vezérkar bele is taszította az országot abba a