Nemzetgyűlési napló, 1945. III. kötet • 1946. augusztus 13. - 1946. október 4.

Ülésnapok - 1945-64

853 A nemzetgyűlés 6í. ülése 1946. díjat, mert hiszen abban az időben atyaságról nem is lehet beszélni, ennek volt a következménye az, hogy az a iszegény szerencsétlen, — akár vidéki cselédíleány, aki feljött Pestre, akár pedijg városi leány —, aki olyan helyzetibe kenuit, hogy házasságon kívül esett teherbe, nem tudta gyermekét ellátni abból a csekély tartásdíjból, hiszen Hajduné igen t. képviselőtársam számadatokat mondott el arról, milyen csekély tartásdíjat fizetett egy szegény lánynak a gazda atya, aifei nem volt hajlandó a lányt feleségül venni. Àz ily ein gyermek sorsa a legszomorúbb sors volt, mert vagy az anya hurcolta magával a gyermeket egyák helyről a másikra, dobáltatta magát a sors kegyetlein keze által, vagy pedig beadta a lelencbe gyermekét, ahol azután a gyermek ette a. leléncgyermek keserű kenyerét, vagy pedig kikerült vidékre libapásztornak, vagy disznóipásztornak és ott is hasonló sorsban élt, — rúgások, üldöztetések —, állandóan érezte az a gyermek mostoha körülmiényeiti vagy pedig a legjobb esetben egy jószívű rokon, nagynéni, vagy ismerős vette magához a gyerme. kot, aki egy ideig sajnálkozásból szeretettel vette körül a gyermeket, de egy idő múlva ugyanúgy éreztette vele, hogy házasságon kívüli, illetve törvénytelen. T. Nemzetgyűlés! Az előbb már beszéltem arról, hogy a vagyonos réteg leányának megvolt a lehetősége arra, hogy orvosi beavatkozással szabaduljon meg »szégyenétől«, a szegénysor sú leány azonban, ha nem vállalta azt j a hatalmas áldozatot, azt az önfeláldozást és becsületességet, hogy világra hozza gyermekét, elment és legfeljebb kúruzsióval vagy hozzá nem értő bábával végeztetett beavatkozást, aminek következménye legtöbbször egész életre kiható betegség lett, de nagyon sok esetben halál, A család kitagadta, szégyelte leányát, elülidlözte és annak a leáarynak a sorsa továbbra már csak nyomor, nélkülözés és a legtíöblb esetben prostitúció volt, ahonnan a legritkább esetben volt visszafelé út. De ha a gyermek életét nézzük, a nagy nyomor miatt a gyermek nemcsak testileg nem tudott rendesen fejlődni, hanem lelkileg sem nőtt be a társadalomba, egész életén keresztül alacsonyabbrendűnek érezte magát. Nagyon jól tudóm, mit jelentett egy gyermeknek a törvénytelenség fogalma. En nem szégyelleni itt a t. Nemzetgyűlés előtt megmondani, hogy az én édesapám törvénytelen gyermek és az én édesapámnak most már késői unokái vannak, de idáig 'elkísérte őt aza rettenetes szégyen, amelyet a társadalom ráütött, amely ellátta ezzel a bélyeggel Amikor például tegnap este erről a javaslatról beszélgettünk, azt mondotta: »Elkéstetek vele, fiam, 65 éwél ezelőtt kellett volna ezt a törvényjavaslatot behozni, — akkor én nem szenvedtem volna egy egész életen keresztül azért, mert t ör vény teleli voltaim..« (Mozgás.) Azoknak a gyermekeknek az élete, akik a törvénytelenség bélyege alatt nőttek fel, csupa szégyenkezés, egy alacsonyabbrendűségi érzés közepette folyt le. Ezeknek nem volt más megbélyegzésük, mint: zabigyerek, vagy fatty úgyerek. Hát lehet-e eltűrni a magyar demokráciában azt, hogy még mindig megbélyegezzenek gyermekeket? Éppen ezért nagyon szomorúan veszem tudomásul, hogy a. Jogtudományi Közlönv augusztus 20-i számában az illető cikkíró a következőiket miotidioitta (Slachta Margit (pk) : Éljen Szladits! — Olvassa): »Hogy azonban a évi szeptember hó 27-én, pénteken. 854 család olyan kakukffaókákat is köteles legyen megtűrni, akiknek a tartásra kötelezettől való származására még alapos következtetést sem lehet levonni, az a család intézményének semmibevétele lenne, többet rontana a család szilárdságán, mint amennyit használnia' a gyermek jól felfogott érdekének. Az ilyen esetekben ^valóban elegendő a bőven kimért tartási igény, mert az ilyen származás igazi családijogi kiépítésére nem nyújt kellő erkölcsi alapot.« En nem akarom az illető cikkíró jóindulatát kétségbe vonni. (Slachta Margit (pk) : Nem is lehet!) Teljesen helytállónak tartom a cikknek azt a részét, amely a család szilárdságát ét tisztaságait tartja szem előtt, tekintettél arra — és ezt le kívánom szögezni, — hogy mind magamnak, mind pártomnak is a leghatározottabb véleménye az, hogy a családi tisztaság szentség. (Helyeslés a szabadságpárton. — Kováts Lásizló (misa): Akkor törvénybe kell iktatni!) Es itt szeretnék reflektálni éppen Kováts igen t. képviselőitársamnak elmondott szavaira, amikor azt mondotta, hogy ezzel a törvényjavaslattal tulajdonképpen a család szentségét, illetőleg tisztaságát bolygatjuk meg. (Kováts László (msz): Ugy van!) Ezzel ellentétben én aizt mioinidom, hogy lappén ezzel fogjuk meigerőisíteni a család szentségét és tiisjz-taságát, (Ugy van! Ugy vyïri! — Tans a kommuniM - és a s&ocié^demolMmtapárton. — Kováts László (msz): És az angyalcsinálást is!) mert akkor az a férfi, ha egy nővel házasságra lépett, meg fogja gondolni, hogy nem engedhető meg ai (házasságon kívüli nemi érintkezés. (Kováts László (misa): így fogják az angyalcsinálást mesteri módon gyakorolni!) Nincs megingatva iá család tiisiztaságia, sőt a család saenitiséige sem' ezzel. (Hajdú Ernőiié (sad): Sőt!) Ha egy férfi megnősül, akinek előbb van gyermeke, a leány úgyis tudlja, vagy hozzámegy van nem megy, ha azonban egyszer házasságra lépett vele, tartsa azt a házasságot olyan szentnek és olyan tisztának, hogy ne i«, merjen arra gondolni, hogy háziasságon kívül keressen magának élvezeteket. (Mozgás és dérültséa öl sz%i)édsúgpárÍon. — Hajdvi Ernőné (szd) :'Nem kiell ezen nevetni! Nem olyan komikus ez! — Ziöij.j és vegye figyelembe, hogy nem lehet a gyermeket büntetéssel sújtani. Itt szeretnék arra is kitérni, hogy az egyik kisgazdapárti igen t. képviselő úr belekiabálta azt, hogy a gyermeket védeni kell, de aa anya becstelen, az anya erkölcstelen. (Mozgás à kommunistapárton.) _ , Ate a leányanya, aki vállalja gyerimeket és aíki vállalta azt az elmúlt rendszeriben, amikor tudjuk, 'milyen megbélyegzés járt a törvénytelenségért» aki vállalta azt, hogy mégis világrahozta ős keserves kínok között nevelte fel gyermekét, az nem becstelen, hanem tiszti szteletreméltó, nagyon sokszor inkább tiszteletreméltó, mint azok az igen tisztelt nagyságos asszonyok, akik ugyan szent házasságban élnek férjülkfeel, de amellett naponta fogadják a házibarátot! (Úgy van! Úgy van! — Taps a szabadságpárt soraiban. — Kováts László (msz): Ebben egyetértünk! — Lévay Zoltán (ins®): Frappáns volt!) Gyermek védelem nélkül nem lehet elképzelni a .iövő Magyarországának kialakítását. Ebből a kiugrásból konkrété szeretnék kitérni a gyermékkérdésre is. A gyermek az iskolában állandóan érezte a megbélyegzést. Hiába volt a gyiermélí akármilyen okos, az a megbélyegzés, az a mellőzés, az az állandó gúnyolódás, amelynek részese volt, meg a tanulástól