Nemzetgyűlési napló, 1945. III. kötet • 1946. augusztus 13. - 1946. október 4.
Ülésnapok - 1945-63
â07 Ä nemzetgyűlés 6t. ülése 1946. osolatos hivatali eljárás az ő ügykörébe, vagy felülvizsgálata körébe tartozott. Ha az, aki miniszter, vagy államtitkár voilt, ilyen alkalmazást, vagy megbízást mégis vállal, amennyiben a nemzetgyűlés tagja, öszszeférhetetlen helyzetbe jut. Emnek a §-mak sem a tilalmát, sem az, öszszeférhetetíein helyzetet nem szünteti meg a lemondás a vállalati megbízással vagy alkalmazással járó illetményről.« Elnök: T. Nemzetgyűlés! A 10. §; bizottsági szövegezése meg nem támadta tván, elfogadojttniak jelentem ki. Kérdem, méltóztatnak-e a Vásáry ísitván képviselő úr által benyújtott új 10. §-t elfogadni? (IgenÜ Nem!) A nemzetgyűlés többsége Vásáry István képviselő úr javaslatát nem fogadja el. Következik a 11. §. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a szakaszt felolvasni. Kiss Károly jegyző (felolvassa a 11—12. §4, amelyeket a nemzetgyűlés hozzászólás nélkül elfogad. Felolvassa a 13. §-t.) Elnök: Hegymegi Kiss Pál kép viselő úr kíván szólni. Hegymegi Kiss Pál (msz): T. Nemzetgyűlés! A törvényjavaslat 13. és 14. §-a az összeféirhetetleiníségi eljárást . szabályozza. Nagyon sajnálom, hogy a javaslatot képviselő igenx t igazságügyminisiZiter úr nincs jelen és így nem tehetek egyebet, mint az igen t. előadó barátomhoz fordulni (Nagy Vince (msz) : Az államtitkár itt lehetne legalább!) és kérni, tegye megfontolás tárgyává ezt a kérdést, mert. ha így_ marad az összeférhetetlenségi eljárás, amint a 13. és 14. szakaszokban kontemplálva van, ez az egész, törvényt agyonüti. (Ügy van! a szabadságpárton és a pártonkívülieknél.) és lehetetlenné "teszi, hogy a parlamentben az összeférhetetlenség kérdését valamelyes formában rendezzük, vagy pedig a nemzetgyűlés idejét veszi el és tagjainaik szabadságát veszélyezteti. Kétféle összeférhetetlenség van: hivatali összeférhetetlenség és — mondjuk így — anyagi összeférhetetlenség. A kérdés egyik része általános, ^igazgatási eljárást igényel. Ezt régebben az állandó összeférhetetlenségi bizottság végezte. A_ dolog másik része azonban bírói kogniciót igényel, ahol nem a pártállás, hanem csupán a lelkiismeret és semmiképpen sem a pártfegyelem döntheti el a kérdést. Ezen nyugszik ennek a, demokratikus nemzetgyűlésnek a saaibadsága. (Nagy Vince (msz): Úgy van!) Nem ismerek^ olyan demokratikus államot, amely az Összeféilhetetlenség kérdésében bevezette volna ezt az eljárási módot, mint amely ebben a javaslatban van. De nem is tudom annak lehetőségét, hogyan lelhetne ezt a kérdést úgy megoldani, hogy tisztára a lelkiismereti .szabadságra alapítva: döntsenek az összeférhetetlenségi kérdésekben, amikor ezek jogvitás kérdések és teljes mértékben bírói kogniciót igényelnek. Már az is hiba és.a polgárok jogainak elvonása vott» hogy az ^ összeférhetetlenségi bejelentés jogát csakis képviselőnek adtaik meg. Ezt a jogot meg kellett volna adni minden polgárnak ebben a hazában, aki válajsizifaójjoglgal bír. (Vásáry István (msz): Meg is volt a múltban!) De hogy odáig menjünk, hogy a nemzetgyűlés, amely parlamentáris rendszerben politikai pártokra van szétta'golvia^ (Slachta Margit (pk): Koalíció!)^ az Összeférhetetlenségi bizottság javaslata alapján a- plénumíban — ahova most újabban beévi szeptember hó 26-án, csütörtökön. 808 csempészték a közfelkiáltás módját is, mert ez még nem volt meg — döntsön összeférhetetlenségi kérdésekbén, sőt lehetővé 'tegye azt, hogy a kormánytól függjön minden egyes képviselő, fhogy mikor hozzák be az összeférhetetlenségét a parlamentbe, és lehetővé tegye, hogy ezt a kérdést akkor bírálják el, amikor! akarják, (Slachta Margit (pk): És párthatározat alapján!) ez nézetem szerint lehetetlenség. Ennélfogva lehetetlen dolog ilymódon megoldani az összeférhetetlenséget. Én látom, hogy mi van ebben a javaslatban. Benne van a pártoknak egy új harcmezeje, ahova átmennek. Láttuk már a bizonyos »Sulyok« szakasznál is, hogy hova tendál a dolog. Egyik rész nekimegy a polgári gondolkozású képviselőknek, akik esetleg felszólaltak valamely kérdésben, a másik rész nekimegy az elhagyott javaknak, mert azokra vonatkozólag az egyik szakasz összeférhetetlenséget állapít meg. Tehát kezdődik egy harc, esetleg többszáz összeférhetetlenségi bejelentés érkezik és minél nagyobb a pártok közötti ellentét, az emberül-, dözésnek ezt a módszerét annál inkább fogják folytatni, párthatározattal fognak képviselőket szavazásra kötelezni, hogy nem mint zsűri járjanak el, pedig az 1901:XXIV. te. alapján a reakciós időkben sem lehetett másképpen ; zsűrit kellett kisorsolás útján összeállítani. Más országok törvényhozása ezt a kérdést alkotmányjogi bíróságok kezébe teszi le. Nagyon bölos és okos dolog volna szerintem ezt az egész kérdést a közigazgatási bíróság hatáskörébe átutalni. Ha azonban megmarad az a lehetőség, hogy egy párt határozzon s a képviselő összeférhetetlenségi bejelentést tegyen és amikor ez megtörtént, akkor minden attól függ, hogy egy párt miképpen foglal állást és itt a nemzetgyűlésben, plénumban döntessék el a kérdés, ez azt jelenti, hogy egyfelől az ellenvéleményt teljes mértékben elnémíthatja a nemzetgyűlés, másfelől pedig az érdekelt képviselők függőséget fognak érezni ezekben a kérdésekben a hatalmat irányító kormányzattal szemben. Inkább ne alkossunk tehát összeférhetetlenségi törvényt, mert ilyen eljárás mellett nem lehet összeférhetetlenséget igazságosan megállapítani. Ha mindehhez hozzáveszem, hogy a házszabályok értelmében a magyar törvényhozásban az elnök, aki a napirendet előterjeszti, voltaképpen a kormány szócsöve, szpíkere — az volt a múltban is, mert nem a saját elhatározásából terjeszti elő a napirendi javaslatot, hanem a kormány javaslata alapján — s ha még hozzáveszem azt, hogy a házszabálytudósok még azt az elnöki botlást is kikorrigálták, amikor a nemzetgyűlés napirendre tűzött valamit, mondották, hogy azt félre lehet tenni s majd később elő lehet húzni, — erről majd máskor beszélünk — akkor meg kell állapítanom, a kormánytól fog függni nemcsak az, hogy ki lesz összeférhetetlen, hanem az is, hogy az összeférhetetlenségi ügyeket mikor tárgyalják. Természetes dolog, hogy egy parlament pártokra tagozódik, a pártok fegyelem alatt állnak. Enélkül nincs parlamentáris rendszer. De amikor azt akarják, hogy ez a parlament önmaga, mint plénum, döntse el, hogy egy ellenzéki vagy valamilyen párti képviselő mikor összeférhetetlen és ezzel töltse a parlament az idejét, — mert rengeteg ilyen össze, f érhetetlenségi eset lesz — erre én nem tudói?
