Nemzetgyűlési napló, 1945. III. kötet • 1946. augusztus 13. - 1946. október 4.

Ülésnapok - 1945-52

57 A nemzetgyűlés 52. ülése 19Í6. évi augusztus hó 14-én, szerdán. 58 zeti Bank főtanácsán műsoron kívül és amikor a hivatalos tanácskozásnak már vége volt, javaslatot terjesztett elő' arravonatkozólag, hogy legalább a betétekre nézve előre meg kell állapítani az adópengő és a forint viszonyát és ezzel a betétesek újból való elszegényedését meg kellene akadályozni. Pro és contra sok - érvelés hangzott el emellett az indítvány mellett és ellene, végeredményben nem lett belőle semmi», Nem lett pedig belőle semmi azért, ' mert az okosak, akik ehhez értenek, kiszámították, hogy körülbelüli 15 millió forintjába került volna a magyar államnak, ha ezt megtette volna. T. Nemzetgyűlés, én azt hiszem, hogy ennél - «a 15 millió- forintnál lényegesen több kárt okozott a magyar nemzetnek es a 1 magyar közgazdaságnak, hogy ezít nem csináltuk meg. (Ugy van! XJgy vanj a szabadságpárt soútibm.) Sajnálaitoisikíépen «a miniszter • uirak. közül nine® senki jelen.*8 (Egy hang w szabadságpárt soraiból: Szokás szerint), pedig naigyioni jól tudják a miniszter urak például, hogyi a JegultóMm miinistztert an ácson ezier epeit egy olyan 15 millió forintos ligány kielégítése,, amely váratlanul ért© a magyar közgazdasági életet és, amely ,15 millió" forintot majd ki fognak elégíteni anélkül, hogy a magyar gazdasájgi élet ebbé belepusztulna, vagy raegren- dűlne. Hia ugyanezzel iázs összeggel, \ egy más vonatkozásban kiadott 15 milliói forinttal meg lehetett volna menteni a "betétesek hitét és a betétképzés' hitelét, ezt az áldozatot én nem sajnáltam volna. .' Eá kell tehát térni arra a-politikára, hqgy • a betétes higgyen és hihessen a kormánynak, mindenképen biztosítani kell, hogy többé ezek á veszélyeik ne forogjanak fenn és, ha szembetaáll a betétesi a bankkal, akikor ia. kormány a betétes érdekeit preferálja és semmikéippeini se a bank érdekét. (Ugy vawú! Ugy vem! a' szabadmgpáYb, somihm. — Zsedényi Béla. (pk): Erkölcsi alapra kell helyezkedni!^ Egyszersmindenkorra ki kell zárni a tisztán spekulativ elemet a közgazdasági életből, mert mindadldüg, amíg a spekulatív elem domináns tétele lehet a magyar közgazdaságnak, a tömegnyomor megszüntetéséről beszélni sem lehet. (Ugy vanfr Ugy van! â szabadságpárt somibtífli.) Eá kell mutatnom, t. Nemzetgyűlés,, arra is," hogy az i árkérdés szabályozása^ korántsem olyan egyszerű feladat, mint az első pillanatra látszik. Ezen a téren egy igen tanulságos tapasztalat áll előttünk. A háború kitörésekor, 1939 augusztus 31-ével az akkori magyar kormány stabilizálta az árakat. Stabilizálta pedig valami furcsa meggondolás szerint; bizonyos felosztással azt mondotta, hogy vannak fontos árucikkek, ezeknek megállapította az arat; es vannak kevésbé fontosak, amelyeknél, szabadon hagyta, az árakat/ Mi történt! Egeszén rövid d|dS alatt kiderült, hogy a nem fontos árucikkek szintén fontosak és a ' nem fontos árucikkek szabadon hagyott árain keresztül érvényesülni kezdett à gazdasági életben a drágaság, amely azután a munkabérek hozzáidomítását, tette szükségessé ; akkor azután megint az árak kérdésében kellett egy lépést • tenni és a gazdasági élet vastörvényei szerint (Drózdy Győző (msz) : »Vas« törvényei szerint!49 Ez az!) így szépen következetesen megindultunk lefelé egy bizonyos lejtőn, amelyen nem lehetett megállni többé. Ma ugyanez a veszély feniyeget. Vannak bizonyos ármegállapítások, ezek azonban nem érvényesülnek mindenütt. Ármint általában történni 'szokott, nem szívesen tanulunk a múltból. Pedig egy fasiszta kormány helytelen intézkedéseinek tanulságait, levonni egy de- ' mokratikus kormánynak sem szégyen. A demokratikus kormánynak rá kell jönnie arra, hogy az árkérdést osaik együttesen lehet sza- , bályozni, annak felismerése mellett, hogyj a kereslet és kínálat liberális törvényét a szükséglet és a fedezet kényszertörvénye váltotta fel az árak megállapítása során, nem lehet tehát többé a kereslet ós kínálat játékaivá válnunk, hanem a szükséglet és a fedezel meg nem-_ másítható tényeire alapított olyan ár-' politikát keii bevezetni, amely egyfelől biztosítja, a dolgozórétegek megélhetését, másfelől pedig az ipari és' mezőgazdasági termelő tényezők termelékenységének fenntartását. Ha pedig az egész magyar gazdasági életen végigvezetjük szemlénket, akkor megakad a szemünk egy kiemeükedő intézményen, amely szinte az egész gazdjasági életet uraljaf és amelyik meglétével azt mutatja, hogy mit hogyan ' nem szabad csinálni. Ez az intézmény: a West-Orient Kft. Ai Gazdasági Főtanács azzal a kimondott céllal alapította, hogy Belzebubbal üzi ki az ördögöt a gazdasági életből. (Derültség a szabadságpárton.) Intézményesítette a feketézést, a gazdasági élet " korrupciójának • tör vényesítését akarta ei- . érni, pedig a kör négyszögesítése még soha senkinek nem_ sikerült, tehát a Gazdasági Főtanácsnak sem. A West-Orient Kft. olyan kiváltságokat kapott, amilyenekre még egyetlen nép gazdasági életében sem volt példa. Kezemben van egy nagyon tanulságos irat, amelyet a Magyar Növényolajgyárak Egyesülete 1946 július 13-án Kovács aláírással tagjainak szétküldött. Azért olvasom fel, hogy a tisztelt Nemzetgyűlés tiszta képet kapjon arról, hogy mi mindenre volt, illetőleg van felhatalmazása a West-Orientnek. Ha majd felolvastam, akkor rátérek annak taglalására, hogy mindez miért nem helyes%

és mindennek miér(

t nem szabad továbbra is így fennmaradnia. Azt írja ez a körlevél a Magyar Növényolajgyárak Egyesülete tagjaihoz, hogy ügyleteik lebonyolítása során forduljanak a West-Orienthez, mert a West-Orient a következő előnyökkel ékeskedik: »A West-Orient Kft.-nek célja, hogy^export es import'tevékenységet inieiáljon és hogy a külkereskedelem y onala az eddiginél jobban és'gyorsabban ós lehetőleg hosszú adminisztrációs uitaktól mentesen funkcionáljon, A tanácsos úr« — Marko vits miniszteri ' tanácsos, akinél egy értekezlet volt és ő ajánlotta a West-Orientet — »kéri a jelenlevőket,: hogy közöljék v a távollevő vállalatokkal is a< West-Orient célkitűzéseit, továbbá azt, hogy bár nem köte-^ lezjő, csak fakultatív, forduljanak export * vagy import elgondolásaikkal a West-Orienthez, amely a kérdéseket tárcaközi bizottság nélkül sajáit hatásíkörében egészen rövid idő alatt letárgyalja úgy, hogy az ,ügy sem a keres.kédelmi tárcához, sem a Nemzeti Bankihoz tárgyalás céljára már. nem kerül, hanem az • összes fórumok a West-Orient döntése ala*>-. ján kötelesek az összes tanúsítványokat, engedélyeket azonnal kiadni.« (Mozgás a szabadságpárt soraiban.) »A West-Orient, amely tisztán kereskedelmi alapokon ált és a bürokratizmust minél nagyobb mértékben kikapcsolni igyekszik, olyan export vagy import üzleteket is le-;