Nemzetgyűlési napló, 1945. III. kötet • 1946. augusztus 13. - 1946. október 4.

Ülésnapok - 1945-61

»91 A nemzetgyűlés 61, ülése 1946. évi szeptember hó 17-én, kedden. Ö92 nyújt be itt a Házban. Nem tudom, miért ne volna ez megtehető a sajtójog területén is, amikor a magánjogban ezeket az elavult, ósdi jogszabályokat az élet rohanásában kevésbbé érezzük, mint az állandóan előttünk lévő sajtóközéletben. Tekintettel azonban arra, hogy a miniszterelnök úr az igazságrügyminiszter úr útján intézkedéseket helyezett kilátásba* továbbá arra, hogy ' most már remélhetőleg hamarosan .visszatérnek a. békeállapotok, amikor is felszínen fogjuk tartani ezt a kérdést, a miniszterelnök úr válaszát tudomásul veszem. (Helyeslés a kisgazdapárton.) Elnök: Kérdem a t. Nemzietgyűlést, méltóztatnak-e a miniszterelnök úrnak az interpellációra adott válaszát tudomásul venni? (Igen!) A. nemzetgyűlés a választ tudomásul veszi. , Következik a miniszterelnök úr írásbeli válasza Stühmerné Oberschall Ilma képviselőtársunknak a tisztviselők helyzetéről folyó évi augusztus hó 7-én előterjesztett interpellációjára. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a miniszterelnök úr válaszát félolvasni. Szántó Vezekényi István jegyző (olvassa): »T. Nemzetgyűlés! Stühmerné"Oberschall Ilma nemzetgyűlési képviselő a nemzetgyűlés 1946. évi augusztus hó 7-én tartott ülésében interpellációt intézett a kormányhoz a köztisztviselők helyzetéről. Az interpelláló képviselő megkérdezte; mi a célja a kormánynak a köztisztviselő társadalommal, hogy illetményeit ^ úgy állapítja meg, hogy az^ a legigénytelenebb létfenntartásra sem elegendő, viszont munkaidejét felemeli olymértékben, hogy áz feltétlenül munkateljesítményének, rovására megy. T. Nemzetgyűlés! A stabilizáció sikerének egyik előfeltétele volt a kiadások szűk keretek közé való szorítása. A közalkalmazottak fizetésének kérdését e szempont figyelembervételével kellett megoldani, legalább is átmenetileg. A kormány tudatában van annak, hogy a jelenlegi közalkalmazotti fizetések! kicsinyek, de azt is meg kell állapítani, hogy nagy előrehaladást jelentenek vásárlóerő tekintetében az infláció'alatti fizetésekkel szemben. Tudatában van a kormány annak a körülménynek Á&, hogy még mindig a közalkalmazottak viselik a legsúlyosabb terhet. Éppen ezért már most kijelenthetem, hogy mihelyt lehetőség nyílik a közalkalmazottak helyzetének javítására, a kormányzat egyik legfőbb feladataként fogja a kérdést megoldani-A munkaidőt illetően közlöm á i Nemzetgyűléssel, hogy a munkaidő felemelésére a Gazdasági Főtanács tett javaslatot.' nevezetey sen, hogy az félórai ebédszünettel reggel 8-tól délután fél *5-ig tartson. A . minisztertanács a javaslatot el is fogadta. A munkaidő ilyen keretszerű szabályozásának célja azonban inkább az volt, hogy megjelölje egyrészt azt a kezdő és végső időpontot, amelyeken belül főként a központi főhatóságok működése kívánatos; még jelölje másrészt azt a' teljesítményt, amelyet nagy általánosságban egy-egy tisztviselőtől, kívánni lehet ma, ami-*' kor mindenkitől fokozott munkát kívánunk, ^ munkaidő ilyen meghosszabbítása rendeleti szabályozást nem nyert. Ez nem is lett Volna célszerű, inert a legkülönbözőbb szakokhoz tartozó, eltérő természetű munkát végzőközalkalmazottak munkaidejét egységesen szabályozni amúgy is aligha lehet; de ezenkívül is a tisztviselők legtöbbje — főként a tárca központokban — a feladatok mennyiségéhez képest eddig is és most is késő délutánig, vagy estig dolgozott és dolgozik hivatalában. A tisztviselő munkaidejét ugyanis nemcsak a megszabott hivatalos óra, hanem a lelkiismeret is szabályozza. Éppen az utóbbi' tételnél fogva, de másrészt a kivételes szabályozást igénylő^ esetek sokasága folytán a munkaidő szabályozása gyakorlatilag tulajdonképpen most is az illetékes miniszteren keresztül, a különleges kívánalmak és célszerűségek figyelembevételével, tehát nem . egységes formában, hanem tárcák szerint külön-külön érvényesül. Ez ïs a helyes, mert 'i munkaidő szabályozása minden miniszternek szakszempontok által alátámasztott, szuverén | joga; a miniszter maga tudja legjobban, hogy bizonyos munkakörben dolgozó tisztviselőitől mit lehetséges es mit kell elvárnia. Kérem a tisztelt Nemzetgyűlést, hogy válaszomat tudomásul venni szíveskedjék. Budapest, 1946. évi szeptember 3. A miniszterelnök helyett: dr. Balogh s. k. államtitkár.« Elnök: Stühmerné Obersehall Ilma képviselőtársunkát a viszonválasz joga megilleti. Stühmerné Obersehall Ilma (msz): T. Nemzetgyűlés!- Elsősorban arra kell hivatkoznom, hogy kizárólag emlékezetemre vagyok utalva, amikor a viszonválasz jogával élek. Pár nappal ezelőtt elolvastam a miniszterelnök úr válaszát, most azonban a jegyző úr felolvasásából nem értettem semmit. Előre is bocsánatot kérek, ha netalán egy fél mondatot másképpen értelmeznék, de azt hiszem közülünk senki sem értette meg a választ. (Közbeszólások a szabadságpárt soraiban: Ugy van!) • Viszonyálaszom elején szeretném felolvasxű azt a három pontot, amelyre interpellációmban tulajdonképpen" választ, kértem a miniszterei- ^ nök úrtól. Az egyik pontra ugyanis egyáltalán semmiféle választ nem kaptáim. Az interpellációmban felsorolt három pont így szólt: (olvassa) 1. Szándékában van-e haladéktalanul rendezni a B-lista kérdését, nem pártpiolitikai, hanem szakszempontok figyelembevételévelt 2. Hajlandó-e a köztisztviselők fizetését rendezni olyan formában, hogy azokból megélni lehessen és azért tanulni érdemes legyen? 3. Hajr landó-e intézkedni, hogy tisztviselőkre vonatkozó rendeleteket^ csak olyanok hozhassanak* akik a szellemi munka pszichológiájával tisztá• ban vannak, mert így nem fognak olyan, sze* rencsére időközben visszayont intézkedéseket hozni, amelyek 48 órás munkahetet írnak elő. mert az átlagember ilyen munkaidőn keresztül szellemi munkát végezni képtelen. Először a, 2. és 3. pontra szeretnék kitérni, amelyekre választ kaptam. Válóban,,a tisztvir selők mostani fizetése az inflációs idők fizeié séhez képest, amely különösen az utolsó hónapokban névlegesnek sem volt nevezhető, sőt az utolsó héten, azt hiszem, valamennyi képviselőtársam emlékszik rá, még aztx

a kis adópengŐ-fizetést sem kapták meg, à forintban rendezett fizetés Valóban hatalmas előrehaladást jelent; Ha azonban nem ebből a szempontból nézzük a kérdést, az inflációs időhöz viszonyítva, amely a teljes lehetetlenülés állapota volt, milyou megélhetési index mellett képzelhetjük el azt, / hogy^egy közepes tisztviselő meg tudjon élni ä fizetéséből! (Egy hang a kisgazdapárt oldalán: Egygyermekes!) -^ gondolva itt elsősorban arra, hogy lakbért, villanyt, gázt kell fizetnie, tüzelőről kell gondoskodnia, gyermekeit kell