Nemzetgyűlési napló, 1945. III. kötet • 1946. augusztus 13. - 1946. október 4.

Ülésnapok - 1945-61

f,jfgl A nemzetgyűlés 61. ütése Î9&6. & lent meg g, miniszterelnök .úrnál' és körülbelül a következőket mondta: Buldapest nagyrészben romokban he#er, mi munkáskezeinket kénytelenek vagyunk tétlenül lógatni. Kijelentették — amin én csodálkoztam nagyon — hogy van cserép, van tégla, van mész, van homok i és még faanyag is van. Kérték a miniszter urat, /tegye meg, hogy a kár, a munkáskéz és az anyag összekerüljenek. Nem tudta jnegcsinálni. Ez azt bizonyítja, hogy itt a rendszerben van -a nagy hiba, mert, ha minden előfeltétel megvan, akkor a munka miért nem indul meg? -*Ha a legfontosabb problémával, a tetők ; helyreállításával így állunk, vájjon szabad-e beszélni a romháziak felépítéséről, szabad-e i beszélni egész rombadőlt városrészek felépííebéről és nem álomkép-e a varosrendezés, nevezetesen az elavult városrészek lebontása és korszerű felépítése? A budai oldalon a Viziváros mondhatni teljesen elavult. A Nagykörút, x

Andrássy-űt, Bajcsy

• Zsilinszky-út és , Rákóezi-út közötti szörnyűséges terület házai szirtén elavultak, csupa piszok, bacillus. Egészségtelen lakások vannak ott, amelyekbe sohasem süt be a nap: ezek a házat taind megértek a lebontásra, Ugyanez áll a Józsefváros bizonyos részeir'e, amelyeket szintén le kellene bontani és korszerűen felépíteni. (Erő:s János (kg) államtitkár:,Nincs mit épí1 .temi, még le is bontsunk?) Korszerűen feíépí- ; teni úgy, 'hogy kérteikben, páribok;bain,' játszóhelyek között 300—500 négyzetméter a'apterule' ten legalább 12—14 emelet magas villaszerű épü- ' liel'ftk épü'ionek, terrmészeViawi n^gy • dimenziókban. (Mistéth , Ipndre újjáépítési miniszter: Azok már nem Villák!) Ezek persze mind csak • álomképek. Itt van azután Nagy-Budapest kérdése- Meg vagyok győződve arróV hogy a miniszifer úr sokkal jobban ismeri mint én, Bárczy István, Harrer Ferenc, Ruisz Rezső, Irsy, továbbá Bessenyey Zénó, Thirring Gusztáv, Thirring Lajos és a többi szakember nevét, akik Nagy-Budapest kérdésével olyan sokat, olyan szeretettel és olyan Itudományosan -.foglalkoztak. Éppen 40v

esztendővel ezelőtt, 1906-ban. merült fel először^ ez a kérdés. Abból a tényből, hogy a töivényjavaslat meghagyja a Közmunkatanács eddigi hatáskörét, arra kell következtetnem, hogy ez a kérdés a közeljövő problémája lesz/ Van ^ tehát feladat; megoldandó probléma elég,. Kérdés .azonban, hogy megvannak-e és "megteremthet ők-e a megoldás anyagi feltételei. Mçrt enélkül csak beszélünk, de tenni nem tudunk semmit. A'legfontosabb anyagi előfel-* tétel, az értékálló pénz, megvan. Nem akarok a Ház .forintvédő bizottsága elé kerülni, mégis meg kell kockázhatnom a stabilizációról néhány bíráló szót. Egészen különleges valutáuk van nekünk. A meghozott valutatörvéayhol ? kimaradt a legfontosabb, az ér; tékpénz^ a folyópénz. Nèm gondoskodik a törvény a folyópénzről, az értékpénzről. Megengedi az 5, 2 és 1 forinitosok, valamint ezeknél kisebb érmék verését, de nincs benne szó arról, hogy verni kell és verni lehet 10 és 20 forintos érméket, amelyeket mindenki teljes tnennyiségben köteles elfogadni. Maga a törvény állapítja meg ugyanis, hogy a felsorolt érmékből magánosok ésak korlá- , tolt lueuDyiséget kötelesek elfogadni. Egészen különleges intézkedés ez, amely talán egyetn szeptember-' hé 17-én, kedden. • ' Ü72 len más valuta törvényben < sincs még, .1 ellen- -hen törvényes intézkedések, lehetővé teszik, hogy 10 és 20 koronás érméket veressen az állam. Sokat gondolkoztam azon, hogy. mi lehet ennek az intézkedésnek az oka, de nem sikerült rá magyarázatot találnom.: Annyi kétségtelen* hogy ez a jelenség csak olyan országokban,mutatkozik, amelyekben a valuta' nem megbízható, mint például a Közel-Kelet, a Levante, ahol tudvalevőleg a. Mária. Terézia-tallér és a Dukát volt a, valóságos értékmérő, mintahogyan nálunk mérték az értéket a közelmúltban a Napóleonnal és a törtarannyal.287 i Bár valutánknak ez a hiányossága megvan, \ mégis értékállandónak mutatkozik. Az értékállandóságot tulajdonképpen két tényező biz tosítja. Az egyik ,a pénzszűke, amit a kormány tudatosan tart fenm, a másik pedig a közterhek 'aránytalan magassága. Előrebocsátom» hogy mind a'két intézkedést szükségesnek és helyesnek tartom, mert máskép a stabilizáció •nem. tartható fenn. A pénzszűke követkeame- ' nye az, hogy az infláció alatt mutatkozott áruszűke hirteilen árubőséggé változott. Akkor, abban az időben nem lehetett árut kapni, ma az árut kínálják, azonban nines vevő; öíyannaigy a pénzszűke, hogy senkinek nincs pénze, Hogy az árut meg tudja vásárolni- A helyzet az, hogy hiába bízta meg a kormány a West-Orient kfit-t, hogy mozgósítson húszezer ^békepengőt, szedje össze az árukat és dobja piacra, hogy a várt áruéhséget kielégítse: az kövétke* ; zefct,be, hogy é nélkül az intézkedés nélkül is árubőség mutatkozott volna akkor is, ha ez az árumennyiség a gyáraknál marad, egyszerűen ama oknál fogva, hogy az embereknek nincs pénzük. (Dénes István . (pk): így van! A forint az »simon«!)288 Az értékállandóság következő- oka az, hpgy a köztartozásokat és a közszolgáltatások árát igen -magasan',-állapították meg. (Felkiáltások kómmunistapárton: Mi köze ennek a javaslathoz?) I2z is helyes intézkedés volt. Mindaddig, -amíg a gyárak termelése nem kumulált árut, vagy amíg a gyáripar azt iá kapacitást el nem éri, amelynél a'piacot el tudja látná, ezt a két tényezőt fenn kell tartani. (Schiffer Pál (szd): Mondjon valamit a javaslatról is!) Az értékállandóságnak tehát — mint möndtani^ — oka a magas adó és a közszolgáltatási díjak mar gas ára. Nekem éppen olyan nehezemre esik ' mindezt tudomásul venném és teljesítenem, mint a többi,polgártársaimnak, sajnos-azonban, mánidezeket éppen ;% stabilizáció érdekében tudomásul'kell vennünk. , További feltétele a stabil pénznek, ami nélkül tervet és számításokat csinálni nem lehet, még másik két tényező, amelyekre, vonatkozólag, csak- egy kívánságunk lehet, az, hogy azok álljanak meg. Az egyik, ami talán különösen fog hangzani: az iparcikkek magas ára, a másik pedig a mezőgazdasági termények viszonylagos alacsony ára. Talán1

•'•különösnek tűnik fel, különösen kisgazdapárti képviselőtársaim ellőtt, hogy éppen én mondom ezt. (Andrássy Dániel (kg)*; Most nem a pénzről van szó! Nem a javallathoz beszél!) Oda fogok térni mindjárt. (Andrássy Dániel (kg): De mikor? Reggel? — Hegyniegi Kiss Pál(msz). Egy órán belül!) Ezek. nélkül ezt/a javaslatot tárgyalni nem lehet, — majd még méltóztatik 'látni. (Dénes István (pk): Halljuk!" Ö tudja, hová konkludál! — Schiffer Pál (szd): A ka-