Nemzetgyűlési napló, 1945. III. kötet • 1946. augusztus 13. - 1946. október 4.
Ülésnapok - 1945-59
I 489 v *A nemzetgyűlés 59. ülése 1916. előadó úr által is magáévá tett módosító indítványával» elfogadni? (Nem!) /Akkor ^ felteszem a kérdést, méltóztatnak-e a 2. %-\ Lénárt Iván képviselő úrnak az előadó - úr által isi magáévá tett módosító indítványával elfogadni? (Igen!) Határozatként kimondom, hogy a nem&etgyűlés a 2. $-t a Lénárt IVán képviselő úr által javasolt módosítással fogadta el. •< Következik a törvényjavaslat 3. $-ának tárgyalása. Kérem aljegyző urát, szíveskedjék a 3. %~i felolvasni. IJegyesi János jegyző (felolvassa a 3. §-t, amelyet a nemzetgyűlés hozzászólás nélkül elfogad). Elnök: Ezzel a nemzetgyűlés a törvényjavaslatot részleteiben 'is ilie tárgyalta. Napirendünk anyagával végeztünk. Javas• lom,, hogy legközelebbi ülésünket a további » teendők iránti intézkedés céljából folyó hó 12-én, csütörtökön déli 12 órakor tartsuk. Méltóztatnak napirendi javaslatomat .elfogadni? " (Zsedényi Béla (pk) szólásra jelentkezik.)^ "••.:. Zsedényi Béla képviselő, úr óhajt szólni. A képviselő urat illeti a szó. Zsedényi Béla (pk): T. Nemzetgyűlés! Az elnöki napirendi javaslattal kapcsolatban egy kiegészítő javaslatot vagyok bátor előterjeistzteni. Kérem, méltóztassanak kiegészítő javaslatom indokolását meghallgatni. Amióta a- magyar békeszerződés a párisi '.konferencia asztalára került, Magyarországon természetesen minden szem a legnagyobb aggodalommal tekint Paris felé és minden gondolatunk a Luxemburg-palota- legfrissebb" eseményéhez kapcsolódik, * türelmetlenül lessük, várjuk^ a legújabb híreket. ködben pattanásig N feszül *az érdeklődésünk és szinte fájdalmas, ' i kínzó aggodalommal — ha szabad még ezt a szót kimondanom, —- reménykedünk. A magyar nép méltóságteljes nyugalmad amellyel a párisi ítéletre vár, korántsem tekinthető egykedvűségnek, nemtörődömségnek és még kevésbbé a küzdelemben .elfáradt lelkek ^ reménytelen összeomlásának. Amíg ugyanis azt vélem, hogy távol áll tőlünk, de távol áll az egész magyar néptől is az indokolatlan derűlátás — amint éppen a múltkor egyik parlamenti beszédemben kifejtettem, — - mindannyian tisztában vagyunk bizonyos mértékű háborús -, felelősségünkkel "•— .-addig, úgy hiszem, nem esünk szélsőséges pesszimizmusba sem, mert úgy érezzük, hogy van és. kell, hogy különbség 'legyen a trianoni ítélet és? a-demokrácia párisi ítélete között. És mindannyian i úgy érezzük: ha netán mégis csalatkoznánk az igazságban és ezzel reménységeinkbe , vetett hitünkben, ha csalatkoznánk példának óká^. ért a román fegyverszüneti szerződésben Erdély jövendő sorsáról foglalt rendelkezések; hez kapcsolódott reménységekben, (Dénes István (pk): Ugy van!) amelilfyel kapcsolatban az utolsó napokban szinte kísérteties hasonlóságot látok a Millerand-féilie kísérőlevélhez, ha mindebben csalatkoznánk és csalatkoznánk az • Atlanti Chartában! deklarált elvek komoly- ságában is, akkor úgy érzem, nemcsak bennünk dőlne össze egy egész világ, hanem ez egyszersmind a dunamenti népek, jövendő békés együttélésének, jobb sorsának is a telje® • csődjét jelentené. (Ügy van! Ügy van! a szabadságpárt oldalán.) T> Nemzetgyűlés! Én úgy vélem, ezek azokai a ómagyar nép nyugodt és méltóságteljes magatartásának e történelmi és' sorsdöntő évi szeptember hó If-án, kedden. 490 időkben, amelyekben , jobb és rosszabb hírek ' érkeznek váltakozva Paris felől és a mérleg serpenyője ^talán még nem egyenlítődött ki. De amilyen mértékben indokolt, szükségszerű és elismerésre méltó ez a higgadtság és ez a •nyugalom, ugyanolyan, ^mértékben indokolt • jövendő sorsunkról törődő és féltő, aggodalmaskodással gondoskpdva őszinte ibékevágyunklniak,, jövendő békepolitikánkmak ' nélkülözhetetlen ^előfeltételeit ofsaág-vilátg előtt , feltétlen határozottsággal leszögezni, ezzel még ia látszatát is elkerülendő annak, hogy •azok, akik .itt élnek ezen ,a földön, a Dunamedence • békéjét, a Duna táján élő népek békés "együttműködését és jobb jövőjét éneikül is el tudják képzelni. Igen t. Nemzetgyűlés! Parlamentarizmust és parlamenti, életet anélkül, hogy amikor a nemzetnek legnagyobb, évszázadok óta legfontosabb sorskérdéseiről van szó, amikor ezek &. kérdések vannak j bent a világtörténelem sodrában, a parlament e kérdésekkelne foglalkozzék, elképzelni sem tudok- Lehet, hogy egyesek talán azt fogják mondani, hogy a parlament a nagy döntések idején, ha beleszólna az egyes kérdésekbe, csak zavarná a diplomaták munkáját. Én ezzel szemben azt mondom és erre az a feleletem: ^meg vagyok győződve arról, hogy ha ett a kérdést mi ide, a magyar parlament elé hozzuk, akkor a magyar . parlament/.a magyar nemzetgyűlés fel tud eimelkedni arra a megkívánható erkölcsi1 és történelmi magaslatra, amelyen való ünáeüélyes és méUóságos megnyilatkozások ezekben a sorsdöntő xkérdésekben semmi esetre sem zavarnák a' nemzeti közérdeket, T. Nemzetgyűlés! Lehet, egyesek talán azt fogják mondani^ hogy íme, Parisban most a világ sorsát intézik és nincs Európának egyetlen parlamentje sem, a mienket kivéve, amely üléseket lartana, miért kell jakkor épp .a magyar parlamentnek üléseznie és e kérdésekihez hozzászólnia. Éi* erre azt válaszolom, hogy ez az összehasonlítás .merőben és teljesen téves, mert a többi parlament teheti azt, amit akar, a -mi parlamentünket, azonban köti a felelősség, az a .szomorú tény, hogy ott Parisban,' igenis, most mi fedettünk döntenek és senkinek sincs annyi félni és aggódnivalója a párisi döntéstől, mint épp nekünk(Űgv van! a szabadságpárt oldalán.) ; T. Nemzetgyűlés!' En: nem vitatpm, és nem is vitathatom a kormánynak azt a jogát, amely a parlamenti munkarend' megállapítására, a parlamenti munka vezetésére vonatkozik. De fel kell vetnem mégis a kérdést, nem látszik-e frlyolitáshoz ejrékzen közelálló közönynek, „hogy ezekben aiz időkbem ezekben a tragikus napokban, amikor a magyar tör' ténelem egyik legnagyobb sorskérdéséről van szó, félmilliónyi magyar jövendő . sorsáról, .ftgyík «legnagyobb történelmi problémánkró]. Erdély jövendőjéről, s' ugyanakkor -az északi határainkon is több mint * félanilliónyi magyar jövendő sorsáról, boldogulásáról s ami- . kői* még' ezt is- hozzáteszem, hogy az országnak legnagyobb és •'alkotmányos összeállítás szempontjából egyetlen autonómiája281 is fog' lalkozott már ezekkel a kérdésekkel, akkor a magyar nemzetgyűlésnek, a magyar szuverenitás reprezentatív szervének ' mindezekről " a kérdésekről -semmi, de semmi mondanivalója ne legyen. Értsük meg jól egymást, t. Nemzetgyűlés! Én nem azt kívánom ; és nem N azt gondolom,
