Nemzetgyűlési napló, 1945. III. kötet • 1946. augusztus 13. - 1946. október 4.

Ülésnapok - 1945-58

451 TÀ nemzetgyűlés 58. ülése 1946. évi del jen el, mert 'mégis csak furcsa, hogy egy ilyen alapvető kérdésben ' olyan differenciák lehessenek, hogy egymilliárd-e vagy kétmilliárd, hiszen ezt - a matematikai kérdést vitatkozással nem lehet elintézni, hanem csak adatok megfelelő ' feltárásával és statisztikai alátámasztással. De, ismétlem, a számok » kikapcsolásával, kétségtelen, hogy életbevágóan fontos prob* léma a magyar nemzet újabb elindulásának , útján, hogy ezek közül a kétségtelenül óriási értékek közül minél több hazakerüljön. Éppen ezért, ellenzéki létemre, lojálisán és "örömmel jelenteim ki, hogy ezt a javaslatot elfogadom. . és üdvözlöm, mint egy gyenge, kezldő lépést abban a tekintetben^ hogy végre a mi kisv " mindennapi veszekedéseinken túl egy nagy/ " évekre vagy évtizedekre szóló komoly . gazda; sági, mindenkinek kenyeret, ruhát és egyéb javakat; jelentő törvényalkotással tudjuk gazdagítani a magyar tőrvénytárat. (Révész Mihály (szd): Ebben maradunk!) Tulajdonképpen mit eéloz ez a törvényjavaslat? Amint, az indokolás is kifejti, azt*.. hogy egy ilyen amnesztiával kombinált gaz-Ülasági törvénnyel, rendelkezéssel mintegy ösztönözzük, ambicionáljuk azokat a személyeket, — akár külföldön vannak, akár itthon..— akik tudnak ilyen külföldre. hurcolt magyar javak hollétéről, hogy azoíkat, felkutassák, azok tekintetében adatokat szolgáltassanak, szóval hozzájuttassák a magyar gazdasági életet ahhoz, ' hogy ezek közül minél tölbb visszajöjjön.* Ez olyan nagy érdeki liogye mellett el kell nétmulniok azoknak az egyébként r

jogos hangoknak, amelyek azt mondják: végeredményben nem teljesen igazságos, sőt talán nem is egészen erkölcsös dolog, hogy egy másik ember aránylag sokkal kisebb bűnért lakoljon, szenvedjen, az az ember pedig, aki akár a véletlen folytán, akár pedig egy olyan helyzet folytán, amely neki azt lehetővé luette, bizonyos aidlatokat tudott produkálni/ bizonyos gazdasági szolgálatokat tudott tenni közvetve vagy közvetlenül az országnak, mentesüljön bűnének következményei alól. / ; i Az igazságügyi bizottságban az^egyik bizottsági tag nagyon szelleimesen azt) mondotta: nem tud elzárkózni attól az érzéstől,v

hogy bizonyos fokig üzleti szellem, mondjuk üzleti illat árad ebbő^L a törvényjavaslatból. 'En iga[ zed adtam neki és igazat adok neki nia is abban, hogy kétségtelenül erős, nagyfokú üzleti, szellem van ebben a javaslatban, ennek ellenére azonban pártolóim, támogattam, mert sajnos, az üzleti szellemet ebben a rideg életben nem lehet teljesen kikapcsolni, különösen nem lehet, azokban a helyzetekben, amikor • azok a feladatok, amelyeknek megoldását-szolgálja ez a javaslat1, tulajdonképpen kívül* esnek a magyar faliam szerveinek hatáskörén; itt tehát egymagában 'büntetések " kilátásbahelyezése vagy egyéb felhívások, ha egyébként ilyen csalétket nem szervírozunk, bizony, nem sok" ereldtoaietayre -yezetn'ének. így tehát, elismerve és leszögezve, —*- mert az őszinteség és az e-tekintetben való beismerés enyhítő körülmény — hogy ez a javaslat az, etika magasabb mértékével mérve, bizony neun, áll valami kristálytiszta jogi alapon, hanem egy ilyen jutalmazási és üzleti alapon áll, mégis szükséges fes elkerülhetetlen és ha kifogásolnunk kell valamit, elsősorban azt kifogásolhatjuk, hogy nem korábban, nem sokkal korábban józták ezt a javaslatoti. Mert én azt hiszem, hogy^ hónapok alatt már igen tekintélyes eredmény eaugusztus hó 30-án, pénteken. . 45a ket értünk volna el és talán sokmillió forint értékű gazdasági anyaggal • gazdagítottuk volna a miagyaT, közgazdaság életét. Ha már ezzel a kérdéssel foglalkozunk, kétségtelenül szembe kell néznünk ugyanilyen tárgyilagossággal azzal a problémával is, hogy tulajdonképpen kik azok a bűnösök. Lénárt képviselőtársam felszólalásából talán arra le" hetett következtetni, — legalábbis arra következtethettek azok, akik nem tökéletesen isme- ' rik à népbírósági rendelkezéseket — hogy ennek a törvényjavaslatnak , valami kihatása volna-magának a személyi menekülésnek tenyéré, vagyis, hogy azokra nézve is tartalmaz ez a javaslat valami rendelkezést, akik elmenekültek, de semmi más bűnük nincs. T. Nemzetgyűlés! Köztudomású mind az' igazolási rendelkezésekből, mind a népbírósági , rendelkezésekből, hogy mi a hatása magának , a menekülés tényének, függetlenül attól, hogy kényszer- vagy nem kényszerhelyzetben történt, tudniillik, ha kényszerhelyzetben történt, akkox áz illető még igazolható is feddés nélkül, mért ha csak félelemből, megzavarodottságból, a propaganda hatása alatt menekült el, akkor büntetlen — mondom -— még az igazolás tekintetében is, de később is büntetlen, a nép- \ / bíráskodás szempontjából is, ha csak az a bűne, hogy elmenekült, kimenekült. Itt tehát tulajdonképpen azokról a bűnösökről vant

szó, azokra vonatkozik ez a kvázi amnesztiatörvény, akik az elmenekülés tényén kívül egyéb bűnöket, háborús, népellenes vagy esetleg kö/ zönséges bűncselekményeket követtek el.' Itt azonban meg kell mondanunk, hogy nem lehet ezt a .kérdést — hogy úgy mondjam — globálisan kezelni, azt mondani: minden elmenekítés bűn volt, és minden elmenekítés káros volt az országra nézve. Lehet, hogy a szándékot illetően káros volt, de a hatását illetően nem mindig volt, feltétlenül káros. Nevezetesen megállapíthatjuk és azt hiszem, mindenki a saját tapasztalataiból is tudja, , hogy. bizony azok közül az értékek közül is igen sok elpusztult, elkallódott, amelyek itthonmaradtak, hadiesemények, egyéb események következtében, hiszen végeredményben egy nagy háborút, egy nagy forradalmat éltünk át- itt a testünkön keresztül. Nagyon jól tudjuk, hogy az' a, tény, hogy valami itthonmaradt, még nem azt jelentette, hogy az. végleg meg is maradt és az . az ország gazdasági helyzetét- szolgálja, mert hiszen talán még jobban ki volt téve a háborús , pusztításoknak, mint egyes olyan helyeken, különösen Bajorországban, Délausztriában, ahol a háború közvetlenül nem pusztított, -, mert hiszen a megadás folytán oda bevonultak bizonyos megszálló csapatok. Tehát ezt a tényt szem előtt kell tartani; ne tessék mindemből politikát csinálni és 4 pártpecsenyét sütni. Száraz tény, hogy maga az, hogy valamit kivittek, addig a pillanatig, amíg az, megvan és amíg remény van arra, hogy azt hazahozzák, nyereség'a magyar köz-, gazdasági élet számára, és az a kivitt dolog a magyar dolgozóknak fog jutni. Nem lehet tehát a fürdővízzel kiönteni, a gyermeket és azt mondani, hogy minden elmenekítés, ha megmaradt is, az elmenekített »dolog, már feltétlenül bűn. Mondom, nem a szándékokra megyek vissza, hanem a tényekre. Mert hiszen, ha az a kivitt dolog visszajött és itt van, és ha esetleg itthon maradt, volna és elpusztul, akkor hason-