Nemzetgyűlési napló, 1945. III. kötet • 1946. augusztus 13. - 1946. október 4.

Ülésnapok - 1945-57

413 A nemzetgyűlés 57. ülése 1946. ám augusztus hó 29-én, csütörtökön, 414 nyítani, hoigy é nők terinlészetüknél fogva nemigen alkalmasak egyetemi tanulmányokra, . nem egyenértékűek a férfiakkal, hogy á$ egyetemi tanulmányok és a nők adottságai egymiáistsiail eililentéítben állanak. (Buchinger Manó (szd): Száz évvel ezelőtt sem mondtak ilyet más oriszágokblaia!) Erre a Kioirriiisi-félbe 'taanilmeny-riai hivatiköz.na!k, miindaizok, akik gyierniiekesien tamiaicltlák a> bölciséfízieti-klart, hogy' miért nem követi az orvosi kar példáját, hogy miért, vesz fel nőket.261"

'••'/•• Az eüenfoTíradlalioin támia<dást •• jelentett? a zsidók és támadást jelentett a nők jogai ellen. Az ellenfiorraídalomnak ez, volt & jelszava és az e'lEenforraidailiOimibiain a nem taniulini, hanem verekedni sízerető különböző fapiisizita diák sziervezeteknleik niagyoih jól jött ez, hoigy miegsziajba dúlj ama k a j óbban kvalifikált, . a lelkiismeretesebben -dolgozód szakembereik versenyétől. (Úgy warn! Úgy vnnJ • — -Tavps a tßa ciáidonioikrata'- és a kommwnistnpárton.) . Az 1926-os'törvény262

mondotta ki, hogy a női kfózépnsko'lai érettségi egyenj orgú & . férfiközépisfeotlíában leitlett érettségivé1

. Ugyanakkor •a* törvéníy aizit is kimlondottai. br>gy. ai miniszter szalbályozhaltija, hogy hjova engedi felvenni őket és milyen: karokat zár el a, fők elől. Az 1927-es' miniszteri rendelet valóban szabályozta ezt a kérdést olyképpen, hogy az egyeteim. egész sor 'osztályát élzaífcá a j. nők részvétele elől. nevezetesen a jog- és államtudományi karrt, az egyetem közgazdasági karáínaílíl Sközigíaizd^lsáigji» k!Ö2JÍ|gHiagiatáis.i' és \;fcülügtyi osztályát, a műegyetem egész sor osztályát, mariit például a mérnöki, gépészmérnöki, vegyészimérinöki osztály o'k at és korlát o&ta^a. nőik felvételét a!z építészeti osztályon és egész sor más főiskolán. Ezek äz állapotok álltak fenn mindaddig, &mí^ a felszabta dúlás után demokratikus rendszerünk niem látta sízfükiségesnek» hogy egyéb más teendői között idtfti találjon arrfa,, hloigy ezt ai kérdést is- remdlezze. Av vallás- és közoktaitásli miniszter a mulltl év augusztusábla;

n megengedte, hogy nőket felvegyenek a mg- es Vliainltud'cniianyi karra. -"Egészen klí.tségtedem, , hogy ez a rendelet • nem volt ' elégséges, a ; kérdiáist

mm oldotitjai meg é«1

. ïn|ois.t, #Í

ímo/eL • a nemzetgyűlés elé. kerül az a törvényjavaslat, ama y azt • jlaviaisiollijai, hiolgy ai nőik az egyetem valamennyi^ karára a főiskolai- hallgatókra megállapított létszám, keretén belül minden korlátozás nélkül felvehetők. A törvényjavaslat kivételt tesz a hittudományi karrab amelynek gyakorlatát nem akarja érinteni. "A törvényjavaslat kimondja továbbá, hogy a nőknek az egyetemekre és főiskolákra való felvé- r teléhez a férfihallgaf

ókéval azonos feltételek szükségesek. Amikor a nemzetgyűlés ezt a törvényt meghozza, egészen más körülmények között tárgyalja a ^kérdést, mint tárgyalták elődei 10^20—30 évvel ezelőtt: A legutóibbi esztendők az egész világon hatalmas bizonyítékoka1>hoztak ai ravonatkozólag, - hogy a nők minden pályán egyenlő értékű értékes munkát, pótolhatatlan munkát tudnak elvégezni. 'Halomra dőltek az összes érvek. Gyermekes, komoly talán mivoltuk teljesen világosan áll előttünk akkor, amikor láttuk különösen a. háború idején.hogy az egész világon milyen hatalmas munkát végeztek a nők. A női tudósok, művészek, írók, állampolitikúsok, a nagy tanároki és nevelők, a kiváló orvosprofesszorok bizonyítják az:, milyen gyermekesek voltak azok az érvek, amelyek szerint a nők nem képesek magasabb jellegű szellemi munkát végezni. A nagy de" mokratikus államokban — itt különösen ki kell emelnem à szovjet ,államot,.,amely a nők millióit kapcsolta be a legfontosabb állami munkákba — valóságos csodáit látjuk a nagy női munkateljesítményeknek. Ezt a kérdést nem lehet ma már egy kézlegyintéssel vagy megunt frázisok elismétlésével elintézni. E kérdésnek napjainkban különös fontosságot ad egész sor körülmény. A nők egy e»n értékűsége, tudományos munkája bebizonyított ténynek számít, ugyanakkor azonban.bebizonyított tény àjz is, hogy ,nem rontja a nőknek, mint anyáknak a szerepét, nem, rontja őket mint feleségeket s nem rontja a közerkölcsöket, ha a nők magasan kvalífi' kált munkát tudnak végezni. A közerkölcsöket azv rontja, amikor egy országiban nyomorban levő vágy rosszul fizetett nőmilliók vannak, ott-van a melegágya az erkölcstelenségnek, és a prostitúciónak. (Ügy van! Ügy van! Tans a Ház minden oldalán.) Az egyenjogú, művelt, ^szellemileg gazdag, morálisan magas színvonalon álló tanult nőktől nem kell félteni sèm a családi boldogságot, sem a gyermekek jövőjét. (Taps. — Lévay Zoltán (msz)-. Ez igjaz!) De más okok is vannak, amelyek rámutatnak arra, hogy ennek a kérdésneki megoldása balaszthatatlan feladat. Gondoljunk arra, hogy Magyarországon is, mint majdnem mindenütt a világon, a nők nagy többségben vannak és milliókra megy azoknak a nőknek a tömege, akik egyedül .maradtak, egyedül is fognak maradni és akiknek a munkába való bekapcsolódását és megélhetését biztosítani elsőrangú állami ' feladat. Elsőrangú állami feladat gondoskodni azokról ,a. magyar asszonyokról és leányokról, akik elvesztették férjeiket, vőlegényeiket, családfenntartó fiaikat, akik előtt el van zárva az "útja annak, hogy a családi élet keretei^ között megtalálják szellemi és morális -képességüknek megfelelő alkalmazásukat. Gondolni kell ezekre a- .nőtömegekre és ez állítja ezt a kérdést egészen új megvilágításiba, ez ad ennek a' kérdésnek különös sürgősséget és fontosságot. De van ennek a kérdésnek még további i oldala is, még pedig aiz, hogy országunk sem mondhat 'le a nők munkájáról. -Ha a nők. százezrei olyan helyzetben vannak, hogy nyomorogni fognák, ' amennyiben nem biztosítjuk, számukra a kvalifikált munkát is, akkor már ez a -kérdés nemesá*k szociális probléma. Az á:lam szempontjából néizve magának az országnak van szüksége arra, hogy a nők százezrei bekapcsolódjanak a szellemi munkába, a tudományos, ipari és mezőgazdasági munkába; ehhez hoizzátartozik az is, hogy tegyük* lehetővé számukra, ho_gy kiváló szakemberek is kerüljenek ki: sorainkból. Ily módon elsőrangú államérdek a nők bekapcsolása a* termelő munkába és nem tudjuk az újjáépítés feladatait megoldani, nem., tudjuk annyira szeretett országunkat felépíteni, a szép, _ boldog, demokratikus Magyarországot szilárd alapokra, fektetni, ha lemondunk a lakosságunk többségét jelentő nők áldásos, termékeny, haszros, okos munkájáról. (Taps-) T. Nemízetgyűlés! Az egyetemi hallgatónők kérdése ma nem csupán a jómódú városi középréteg leányainak kérdése. Ez a kérdés ma már nem a pártában maradt előkelő úri-